|
2002 Karácsonyán... Nemrégiben Mátraházán, a Kékestető tövében bámultam ki az étterem ablakán. Cseppet sem volt felemelő a kopár hegyek és lomb nélküli fák látványa. Piszkosszürke volt minden, fáradt és lehangolt, mint jómagam. Ekkor éreztem meg a fenyő illatát. A szag irányába fordulva vettem csak észre az előttem lévő terített asztalon a fenyőkoszorút, majd kisvártatva az arany díszítést is. A zöld terítőn gondosan elrendezve sorakozott kés, villa, tányér, pohár, szalvéta, gyertya. Körbenéztem és tökéletes karácsonyi dekorációt láttam mindenfelé. A rejtett hangszórókból özönvíz előtti slágerek szóltak - megállt az idő. A fekete és a szőke felszolgáló kislány is bíztatóan mosolygott vissza, azt súgta a mosolyuk: dőlj hátra a székben, mindjárt készen a vaddisznópörkölt. Eljöttek az ünnepek, élvezzük hát ki a pillanatot. Álljunk meg és próbáljunk ránézni egy karácsonyi kirakatra úgy, hogy ne az ajándékvásárlás terhét, hanem a formák szépségét lássuk benne. Jussanak eszünkbe a régi barátok és küldjünk nekik valami apróságot. Fűtsünk be, nézegessük az év végi magazinokat, és hallgassunk régi sírós Nick Cave lemezeket... Boldog Karácsonyt kíván mindnyájótóknak,
Éjfél Kapitány |
|