Éjfél Kapitány
2006
Hej!
Az idei év látványosan lenullázta a legtöbbek reményeit, illúzióit, és a pátoszos idealista elképzelések nagy többségét is. A kánaán nem itt van, és nem is nagyon látszik, hogy jövelne. Némi önvizsgálatot tartva nyilvánvaló, hogy rajtam is nyomot hagytak a negatív trendek.
Kis ország - kis blog. Nem látom, hogy számottevően bővült volna a blogokat egyáltalán olvasók közönsége, a naplók száma viszont hihetetlen módon megemelkedett, totálisan felaprózva az amúgy sem nagy "piacot". Magyar nyelvterületen ennyi hát a maximum, amit ezzel a műfajjal el lehet érni, és csókolom. Nincs kit hibáztatni - magam sem igen olvasok blogokat, egyszerűen nem érdekelnek. Valamilyen meghatározhatatlan okból az általam teljesen ismeretlen Skydisco kréziblogját követem csak figyelemmel, és Perla Blue suicid sírós-baszós naplóját. Mókás, ahogy Disco fizikálisan és jelképesen is végigugrabugrálja az életet, és fura, ahogy Gyöngy a padlón sírva csúszásból csak az ágyáig tudja elvonszolni magát, ahol már rögtön nem a könnyeitől nedves. Nézem őket napról napra, a nélkül, hogy meglepődnék rajtuk, a nélkül, hogy felzaklatnának, a nélkül, hogy megpróbálnék beleavatkozni az életükbe. Jellemző módon pár évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy figyelemre méltóan érzékeny jónők katartikus naplói ezek, most inkább azt mondom - szórakoztató figyelni őket és bizsergetően bizarr néha rájuk gondolni.
Nagyjából így érzek mással is. Nincs mit néznem a hírekben - nem történik semmi váratlan, semmi meglepő. A tévét csak éjjel kapcsolom be, akkor is csak zenét, mozifilmeket, hibátlan testeket és szégyentelen nőket akarok nézni. Egyre kevésbé érdekelnek a nagyvilág érdektelen vagy siralmas történései, ingerküszöböm a plafonon. Ha nincs az idén választás, és nem mikrofonozzák be az öszödi tárgyalót, akkor meglehet, hogy egyetlen kommentárt sem írtam volna tavaly. Totálisan hidegen hagy mi történik Irakban, Csecsenföldön, Ruandában, de az sem nagyon érdekel, ki a saját polgármesterünk. Az apparátus remélhetőleg teszi a dolgát, bőven elég mérnök, katonatiszt, és hivatalnok figyel rá, hogy a világ ne dőljön össze - minden más parasztkábítás.
Egyetlen dolgot tehetünk, hogy a világ jobbra forduljon - jobb kedvet csinálunk magunknak és egymásnak! A magam részéről azt hiszem ideje kiélvezem amim van, nincs értelme a jövőn aggódni. Folyjon patakokban a pezsgő, szóljon az a zene surroundban, sose fogyjon ki a hűtőből a citrom, a Coronita, a lazac és a tőkehalmáj, kerüljön mindig fahéj a friss kávéba, strasszból legyen a halálfej kirakva a tangán, és legyen vékony az a derék, amit átkarolok.
NE FÉKEZZ, ÉLVEZZ! - ez legyen a jelmondat az idei évre. Ez számít, semmi más. Annyit ígérhetek, hogy aki rám kattint az idén, az jól fog szórakozni, történjék bármi is a világgal.
Vágjunk is bele,
Éjfél Kapitány
Összegzés más évekről...