Éjfél Kapitány
2008 nyár
x
2008 Nyár
A
festők felforgatták a lakás minden zugát, és megtalálták elveszettnek hitt
régi papírjaimat és igazolványaimat. Először persze az apámtól
elcsaklizott szex és pornóképeket emeltem ki közülük, hogy megelégedetten
állapítsam meg, ami régen álom volt, mára valóság lett. Aztán az
igazolványaimra csaptam rá, és szomorúan állapítottam meg, hogy újonc
katonaként egyáltalán nem voltam ijesztő (ahogy én emlékeztem) hanem
inkább csak kisfiús ;) Nade mára ez is megváltozott, egybehangzó
vélemények szerint jót tettek nekem az évek - és ezt magam is aláírom.
Ezekkel a kéretlen véleményekkel amúgy piszkosul el vagyok kényeztetve, a
rajongókon túl néha még anyukám, sőt Zero ügynök anyukája is felhív, hogy
elmondják, tetszett némely cikkem. Megáll az ész!
A lakásfelújítás amolyan megújulás célú projekt volt, kidobni minden régi vacakot, megszabadulni a rossz megszokásoktól, leszámolni mindennel, ami már nem jó. Ennek a hangulatomnak számos felesleges tárgy, lógó vezetékek, régi ablaktáblák, emlékek, és néhány problémás (jobbára üzleti) kapcsolat is áldozatul esett - akaratomnak megfelelően. Egyszerűbb, szebb és hatékonyabb így az élet. Felesleges pazarlás eltűrni a szarságokat, minden percemet úgy akarom élni, hogy elégedett legyek - főleg hogy megengedhetem magamnak. Olyan ütemben változik a világ körülöttem, olyan intenzíven történnek a dolgok, hogy már régen nem ragaszkodom ahhoz a klasszikus kontrollhoz, ahogy régen kézben tartottam, vagy kézben akartam tartani mindent magam körül. Már nem lepődöm meg semmin, nem húzom fel magam semmin, viszont egyre azt keresem, hogy az észvesztően kavargó új helyzeteket hogyan tudom a legkellemesebben megélni. Ki akarom pipálni minden titkos vágyam, ki akarom próbálni milyen úgy ahogy még soha, meg akarom haladni a saját korlátaimat. Sodródom az árral és élvezem.
Idén
nyáron például durván barna akarok lenni, "az ember aki semmit sem
dolgozik" imidzset szeretnék. A valósághoz ennek persze semmi köze, mert
szinte betemet a munka, de hát nem áll tőlem távol az álruha, az
imidzsekkel való játék. A Balaton parton is épp a barnuláson dolgoztam,
miközben régóta először gondoltam a CPT projekt gyorsítására. Konkrétan
kedvem támadt kicsit a megújulás szellemében alakítgatni a főoldalon,
megenni egy extra csokis magnumot, elélvezni még a naplemente előtt, és
aztán pontosan ezen gondolatok mentél hamar el is feledkeztem a blogról.
Pedig itt áll sorban három hosszú és komoly kérdés amire válaszolnom
illene, nem is beszélve az állandó külső nyomásról, hogy írjak már, hogy
szórakoztassam az enyéimet. Irok persze. Hogyne írnék. Nem tervezek
kiszállni. Csak hát, ahogy Joker is mondta miközben nagy műgonddal a jó
nőket vágta ki a fényképeiből: "so much to do, and so little time..."
Vannak bizonyos prioritások és addikciók. Jokerrel amúgy is könnyen
azonosulok. Stílusos, vidám, színes és karakteres egyéniség, kellő
határozottsággal, megfelelő erőforrásokkal, és pompás jónőkkel az oldalán.
A legjobb úton vagyok, hogy sötétköpenyes mogorva igazságosztóból lassan
vidám hedonista playboy-já változzam.
Hey ho, let's go!
Szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!