Éjfél Kapitány
2008 tavasz
x
2008 Tavaszi zsongás
Tompán zúgott még a fülem a zenétől, a mozdulataim cseppet bizonytalanok
voltak a mindenféle toxinoktól, és az ajándékok papírhalma fölött arra
gondoltam, hogy ez nyilván a csúcs. Kicsit talán pihennék most, kicsit
csendben örülnék annak, amim van, kicsit lelassítanám a tempót. Mindaddig
így is gondoltam mindezt, amíg a másnaposságom el nem múlt, aztán persze
minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Azaz - valami mintha mégis
megváltozott volna. Mintha egy ideje nem nekem kell akarnom, hogy
történjek a dolgok. Mintha egy ideje nem erőből sikerülnének a dolgok,
hanem... karmából? (nincs rá jobb szavam). Mindez persze nem azt jelenti,
hogy repülnek azok a sültgalambok, és nekem nincs más dolgom, mint
egyfalásra hamm bekapni őket. Nem. Ez csupán azt jelenti, hogy nem a
helyzetbekerülésre kell elpazaroljam az energiámat - mert úgy érzem
valahogy folyamatosan helyzetbe kerülök - hanem végre azok kidolgozásába
adhatok bele apait anyait. Jobb szeretem, ha nem nekem kell akarnom a
világot, hanem a világ akar engem.
Kövérkés garbós dj válogatja a vacsorához való zenét, fekete a bőrszíja
szép új swarowski órámnak, fekete a pincérnő haja, fekete a ruhánk,
és fekete az éjszaka. Úgy érzem magam, mintha lefelé eveznék a folyón -
sebesen visz a víz, és nekem csak irányítani kell. Minden mozdulatomhoz
hozzátesznek az elemek. Részegnek érzem magam, bár teljesen tiszta vagyok.
Vigyen a víz, sodorjon az ár.
Ugrálni akarok, barackpálinkát még nekem!
Gimme
gimme the man after midnight dübörögjön a zene. Táncoljatok kicsit
egymással is, aztán úgyis összekeveredünk végzetesen. Bárnépség vagyunk,
az éjszaka gyermekei. Vonz és taszít a hely, színes fények bombázzák a
retinámat, kavarog az egész, mindenkit ismerek és senkit se.
Jó passzban vagyok. Éjfél Kapitány is on the run. Ami működik, ahhoz hozzáteszek, ami nem működik, azt azonnal feladom és kitörlöm még az emlékezetemből is. Go Johnny go! Jöhet a munka (temérdek), jöhetnek a nappalok, jöhetnek a délutánok. A legfürgébb seggű jónők a legelső sorban tekernek, én a terem közepén izzadok a spinning bicajon. Tényleg egészen másképpen érzi magát az ember, ha van benne egy kis izomláz, és az elvégzett munka öröme. Mintha kevlárban járnék, olyan izomlázat sikerült a mellembe és a tricepszembe pakolni, de jólesik. A jól végzett nap jutalma bacardi cola, sushi és színes magazinok - van még hová fokozni az önkényeztetést. Azt hiszem, ez a tavasz legfontosabb tapasztalata: szép az élet, mert olyannak akarom. Búsongjon ki-ki ahogy akar, én élvezni fogom az életet. Nyilván nem kell külön mondjam: szó szerint...
Szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!