Éjfél Kapitány
Ági és a Kontroll
Jesz igen!
Demilyen korrekt dolog, hogy valaki a saját születésnapját azzal tölti, hogy egymás után két ingyenes koncerttel szórakoztassa barátait, és rajongóit! Ennél szebb és önzetlenebb gesztust nehezen tudok elképzelni, és remélem, hogy lelkesedésünk érezhető volt a színpadról nézve is. Gondolkodóba is estem, hogy a saját kerek szülinapomat majdan milyen módon kellene méltó módon megünnepelnem, de mire különösebben belelovalltam volna magam a dologba, szerencsésen rátaláltam Lackóékra.
Az egy kis piros bombázót dúdolgatom a mézes barackpálinkáim közti szünetekben, és egyre inkább csodálkozom, hogy fog ide mindenki beférni. Később tudom meg a választ: sehogy. A későbben érkezők kinnrekednek, és csak a második felvonásra jöhetnek be, feltéve hogy az első felvonás hallgatói kooperatívan kimentek.
Antibaby
Az antibébi dobpergésénél jut el igazából az agyamig, hogy hol is vagyok és mit is hallgatok. Utoljára talán még az építőtáborban hallgattunk Kontrollt, és azok éppen azok az évek voltak, amikre semmi jó okom sincsen visszaemlékezni, nosztalgiázásról így szó sincsen. A számok ellenben örökzöldek, a zenekar jól nyomja, no és a barackpálinka sem rossz. Ági végre azt teszi amiben profi és amiért sokan szeretjük - slágereket énekel nekünk :)) Rutinosan, nem rájátszva, szerethetően.
Ha tetszem másnak is az nem az én hibám... - ez a Te számod, bök oldalba Para Zita kajánul. Akárhogyan is szöveg-központú lázadó zenekar volt a Kontroll és a többi legenda, mára csak a zene érdekel belőle. Aki normális zenét produkál a színpadon, arra szívesen befizetek, elszórakozom rajta, aztán csókolom. Jó jó, egy-egy strófa azért meg-megmozdít bennem valamit, de azért vannak a haverok, a kósza nők és a bárpult, hogy eltereljék a figyelmemet ;) Nem gondolkodni, hanem murizni jöttünk.
A Kis piros bombázót bárhogy is szeretném, nem kapom meg ma este. Nagyon persze nem bánom, kell mindig hagyni valami izgalmat a következő alkalomra is.
Mi köszönjük, boldog szülinapot Ági!
Szólj hozzá!