Éjfél Kapitány és az
Air France
Az első alkalom...
Ez első alkalom mindig izgalmas. Amikor először lépsz mozgólépcsőre, amikor először látsz villamost, amikor először ülsz Mercédeszbe, amikor először repülsz... A következő írás elsősorban azoknak szól útmutatásul, akik még soha nem repültek, különösen nem Párizs felé. (Nekik zárójelben külön is adok instrukciókat.)
Ferihegy
Az állig kevlárba öltözött rendőrök sorfala, az ellenőrzőpontok és egyáltalán a szigorított ellenőrzés amire számítottam, sehol sem voltak. A taxim akadálymentesen gördült a terminál elé. Bent is minden nyugodt, végtére is szinte vége az iraki háborúnak. Némi körülnézés után simán jutok át check-in pulton, az útlevélvizsgálaton és a fémdetektoron. Minden papírforma. A gate előtt várakozva iszok egyet Budapest legdrágább kávéjából, majd felszállok.
(Csak a nők és a túristák indulnak el több poggyásszal. Egyetlen kisebb bőröndnek, vagy hátizsáknak a világ végére is elégnek kell lennie. Az igazán profi arról ismerszik meg, hogy ez az egyetlen pakkja is könnyebb mint 12 kg, és nem haladja meg a 20x50 cm alapterületet - így kézipoggyászként is felvihető a gépre. Ez utóbbi esetben óriási előny - hogy leszállásnál biztosan és várakozás nélkül kezedben van minden csomagod. Ha nem akarsz a fémdetektoron fennakadni, legyen üres a zsebed, ne a bazi nagy csatos övedet vedd fel és hagyd el az ékszereket. Ennek ellenére csipoghat a műszer, például a Levi's farmer + Martens bakancs kombinációban a kritikusnál alapból több fém van.)
A
jegyem az ablak mellé szól, milyen kár, hogy egy szakállas szemüveges
pofa ül ott. Mielőtt felvonhatnám a szemöldökömet, mellettem terem
egy kékbe öltözött francia utaskísérő hölgy, és rápillantva kártyámra
majd a szakállas tagra azonnal hátrébb kísér és egy teljesen üres
széksort kapok cserébe az elfoglalt helyemért. Ledobom magam. Balra az
ablakon át jól látni a terminálépület szélét, a betont, és a
szaladgáló szervizautókat. Jobb oldalon vadidegen házaspár ül, kellően
messze, hogy ne beszélgessünk. Utólag közülük Dóra elárulta, hogy
ott és akkor franciának vélt - szerinte ugyanis magyar hapsi nem olvas
könyvet és nem mosolyog annyit, mint én tettem. Kis várakozás, majd
lassan elindul a gép. Némi kanyargás amíg elgurul a kifutópálya elejéig,
aztán nekifutás tiszta erőből és huss, már el is emelkedtünk. Gyors
egymásutánban tűnik el alattunk Ferihegy, majd a Margitsziget, végül
elérünk a felhők fölé.
Úton
(Ezt követően hirtelen nagyon unatkozni kezd az ember. Ilyenkor a térded előtt lévő fakkból ne a repülő típusát és biztonsági tudnivalókat bemutató kis prospektust vedd ki, de ne is a hányászacskót babráld - erről rögtön kiszúrna a szomszédod, hogy zöldfülű vagy. Nyúljál inkább a vastag színes magazinhoz, és a címére vagy borítójára rá se nézve flegmán lapozd át. Olvasnivaló amúgy sincsen benne, de világutazó nem is fecsérli idejét a semmitmondó kis színesekre. Mire végzel, már látni is fogod, ahogy az utaskísérők kis kocsikkal indulnak el, hogy ellássák a korgó gyomrú utasokat.)
Szerencsém van, a francia stewardessek csinosak. Hogy ez nem törvényszerű, arról annyit, hogy láttam én már néger férfit is Air France járaton... Menetrendszerűen hozzák a frissítőkendőt, majd a standard kaját. Kicsit aggódom, hogy sör nem lesz a fedélzeten, csak azok az átkozott kisüveges borok - de tévedek.
(A kajád fogadásához le kell hajtanod a kisasztalként funkcionáló panelt. A túristák ezt azonnal és türelmetlenül meg is teszik, amint észreveszik a kocsikat. Te ráérsz kicsivel az előtt, amikor a kocsi hozzád ér - elegánsan. A tálcát a menüvel automatikusan megkapod, ez után viszont válaszolnod kell majd arra a franciául vagy angolul elhangzó kérdésre, hogy mit kérsz inni. Narancslé, víz, kóla és bor minden körülmények között lesz, a többi szerencse dolga. Ha ez megvolt, akkor magadra hagynak, amíg be nem falsz mindent. Ezt követően még két megszakítással kell számolnod, teát és kávét fognak neked kínálni. Ha bólintasz a kérdésre egy üres kis tálcát nyújtanak feléd. Tedd rá az üres piros poharadat, majd teletöltés után vedd vissza.)
Uzsonna után még hallom, ahogy a pilóta lelkendezve közli, hogy már Bécs felett járunk - majd menetrendszerűen elnyom az álom. A stewardess ébreszt, kéri, hogy csatoljam be a biztonsági övemet és állítsam függőlegesre az ülést - megkezdjük a leszállást. Megteszem neki. A rövid de fület hasogató ereszkedés után olyan puhán ér betont a gép, hogy alig érezni. Tapsolás nincsen - nemigen van köztünk turista, és nem is spanyol charterjáraton ülünk.
(Világutazó evés után nem nézelődik - alszik. Érdemes kikérni a körbekínált kávét, de nem meginni, hanem a tálca mellé tenni, a felhasználatlan frissítőkendővel együtt. Mire felkelsz, a tálcádnak és az ebéd maradékának hűlt helye lesz, a kávé és a higikendő viszont jó szolgálatot fog tenni...)
CDG
A Charles De Gaulle repülőtér borzalmasan nagy - mint általában a komoly repülőterek. A nagy többséggel ellentétben viszont kívül-belül gyönyörű... Nem csúnya persze Ferihegy2 sem, de nem versenyezhet sem a CDG méreteivel, sem arányaival, sem vonalaival.
(A tax free vásárlás már a múlté, a reptéri boltok pedig jellemzően drágábbak a városi üzleteknél. Nem mintha ennek jelentősége volna, a világutazó úgyis minden szükséges holmival fel van szerelve. Megérkeztél, indulj, fedezd fel a várost!)
Más útleírások...