Aki
ismeri és kedveli a felnőtteknek szóló képregényeket (nem ezekre
gondoltam), annak bizonyára a Vertigo
kiadó immáron legendás sorozata jut eszébe. Akit érdekel, annak magyarul Damage foglalta
össze a témát, de hiába, tudtommal az utolsó képregénybolt is
megszűnt már Budapesten. Számomra cseppet fárasztó volt a teméntelen
történelmi és mitológiai utalás, inkább csak a goth kislány alakjában
megjelenő Death fejezeteit élveztem. Annyi viszont bizonyos, hogy a
Sandman történetek képek nélkül is nagyon fajsúlyosak és Neil Gaiman a
szerzőjük. Amikor megláttam az Amerikai Istenek című könyv borítóján
a nevét, már vettem is le a polcról...
Amerikai Istenek
Most már világos miért vannak tele mitológiai
hősökkel és Istenekkel a Sandman füzetek. Gaimannek szemmel láthatóan
ez a szakterülete. Klasszikus elképzelés, hogy az Istenek ereje a bennük
hívők számosságával arányos. Ennek megfelelően az ókori panteon
nagyjai a mai Amerika területén éppen hogy csak vegetálnak - ez adja a
történet alapját. Hórusz, Thor, Odin, lecsúszott egzisztenciák csupán,
a népek helyettük a média és a technológia új és erős Isteneit imádják.
Mielőtt azonban teljesen elhalványulnának, valaki alaposan felkavarja
az állóvizet. Ebbe a helyzetbe csöppen bele a börtönből frissen
szabadult főhősünk, aki az imposztor csatlósaként veheti ki részét
a nagyszabású történésekből.
A
hangulatról - többek között - a helyenként Stephen Kinget, Clive
Barkert és a videjátékok horrorisztikus pályáit idéző helyszínek
gondoskodnak. Az érdekesség kedvéért a The
House On the Rock például a valóságban is létezik és ki-ki meggyőződhet
róla, hogy igazi ocsmány amerikai hely. Itt látható sok más aberrált
látványosság mellett a világ
legnagyobb körhintája, ami a regényben is szerepet kapott. Elképzelem
a házat, aminek egyik szobáját a célból építették, hogy elférjen
benne a cirka 4.5 millió dollárt érő 269 körbeforgó bizarr állat...
Nem mondom, hogy a témához Gaiman nyúlt
először, de lebilincselően és mívesen tette amit tett. Nehéz letenni
- könnyű végigolvasni. Nagyvilági és túlvilági leszámolás -
tanulság nélkül.
A könyv
Szukits könyvről
van szó, ami általában jót jelent a minőséget illetően. Kemény fedél,
drága papír, igényes kivitel. Kínos meglepetés volt, hogy a nyomda
trehánysága révén bizonyos oldalak betűk nélkül, üresen fűződtek
a kötetbe - köszi a könyvesboltos Gyöngyinek, hogy szépen kicserélte
jó példányra. Tessék ellenőrizni!