Éjfél Kapitány
featuring
AnnA

AnnA és történetei

Újabb virtuális fegyvertársamat van szerencsém bemutatni: a neve AnnA. Szép, egyszerű és szimmetrikus - mondja Ő. Első története után látni fogjuk, az egyszerűség csak a nevére igaz...  AnnA tetszeni fog mindazoknak, akik eddig is nehezményezték, hogy Éjfél Kapitány csak a jó tanácsok szintjén foglalkozik a szerelemmel és a kalandokkal. Nos, AnnA helyettem is mesél majd a hapsikról, a csajokról, a városról ahol bármi megtörténhet - és meg is történik...  

AnnA történetei valóságosak. A felbukkanó férfineveket az egyszerűség kedvéért az ABC betűivel jelöli, első történetében X, Y, W, Z azaz Xray, Yankee, Whiskey és Zulu szerepelnek. Remélem, van még időnk az igazi domináns hím, az Alfa felbukkanásáig...

Péter története

Éjfél Kapitány bevezetője

Anna nem is volna igazi nő, ha tartaná magát a szabályokhoz. Nem a várva várt történetet meséli el Apostolról, tengerpartról és szüzességről, hanem váratlan fordulattal egy pesti sztorival örvendeztet meg minket...

Pesti mese a lúzer macsóról és az egyéjszakás kalandról

AnnA - 2004.június 25

Vannak olyan esték, amikor kivet magából a lakás. Van, amikor olyan csábító ajánlatot kapok, aminek a rettenetes időjárás ellenére sem tudok ellenállni. És nagyon ritkán előfordul az is, hogy a kettő egy este találkozik. Péntek este volt. Cseten megismert titokzatos ismeretlen buliba hívott. El akartam menni, vonzott a kaland, vonzott az ismeretlen. Ó, pedig nagyon is jól ismertem a játékszabályokat. Nem ez volt az első internetes kalandom. Két szabályt fogalmaztam meg magamnak: soha többé zsákbamacska, vagyis csak olyannal szabad találkozni, aki elküldte a képét ill. olyan helyen, ahonnan könnyű elmenekülni. Mindkét szabályt felrúgtam azon a péntek estén. Egész egyszerűen úgy éreztem, kockáztatnom kell, ki voltam éhezve a kalandra. Elegem volt az unalmas megszokott sémákból, a kávézókból és kocsmákból és a kínos beszélgetésekből, amikor elmondjuk, ki mivel foglalkozik, majd próbálunk valami közös pontot találni.

A meghívás egy zártkörű születésnapi buliba szólt, amit egy hajón, a Duna parton tartottak. Senkit nem ismertem. Csak annyit tudtam, hogy mi a hajó neve, és hogy hívják az ünnepeltet. Több barátnőmet megpróbáltam elcsábítani erre a bulira, de senki nem ért rá. Sokat vacilláltam, belevágjak-e egyedül. De nem bírtam aznap este otthon maradni. Kivetett magból a lakás. Gondosan öltöztem. Tudatosan kihívóan. Amúgy nem vagyok híve a túl provokatív öltözetnek. Nem praktikus, kényelmetlen, és biztos, hogy olyanok figyelmét vonja az ember magára, akikét nem akarja (pl. részegek). A titokzatos ismeretlenről, aki randira hívott szinte semmit nem tudtam, egy nicken kívül. Nem voltam hajlandó végig gondolni semmit. Kalandot akartam.

Mivel fogalmam sem volt, hol van pontosan a hajó, taxival mentem. Azt beszéltük meg, ¾ 12 környékén találkozunk a buliban. Természetesen korábban odaértem. Semmilyen ellenállásba nem ütköztem, senki nem kérdezte, mit keresek a hajón. Meglepődtem azon, mennyien voltak. Ügyet sem vetett rám senki. Nagyobb csoportokban vagy párban piáltak és táncoltak. Beálltam a pulthoz egy vodka narancsért. Aztán vártam, amilyen lassan csak tudtam, úgy ittam. Nem történ semmi. Beálltam másodszor is a szörnyű sorba. Letettem arról szépen lassan, hogy bármi érdekes is történik aznap este. Csalódott és dühös voltam. Miért csináltam magamból ekkora hülyét? Szörnyen unatkoztam. Jó számok mentek, mindenki táncolt, én meg támasztottam a falat. Talán félórát, háromnegyedórát vártam. Végül elindultam kifele, hívtam taxit, majd a hajóra vezető pallón várakoztam. Nem kecsegtettek azzal, hogy gyorsan ott lesz a taxi, legalább 10 perc, amíg odaér, mondta a diszpécser. 4-5 fős fiú csapat közeledett. Jó hangulatban voltak már, nevettek, kiabáltak. Elmentek mellettem, az egyik srác lemaradt a többiektől, hátra fordult és odakiáltott:

- Hova mész, szép lány?
- Haza. – mondtam
- Ne menj haza! Korán van még.
- Elszórakoztatsz? - kérdeztem
- Persze, gyere.

Hát ennyi. Felhívtam a taxi-társaságot, lemondtam a taxit. Visszamentem a hajóra. Reménykedtem, hogy legalább bulizom egy jót. A srác, aki felszedett jóval fiatalabb volt, láttam rögtön. Nem túl magas termetű volt, de kedves arccal és csodálatos, nagy, zöldes-kék szemekkel. Tetszett. Bementünk, vett egy sört, nekem meg egy vodkanarancsot. Leültünk beszélgetni. Szövegelt valamit arról, hogy újságíró. Kicsit átlátszó volt a duma, de nem nagyon érdekelt. Csak jól akartam magam érezni. A srác, nevezzük Péternek nem tűnt túl tapasztaltnak. Szemmel láthatóan nem tudott velem mit kezdeni. Ott voltak a haverok, mind engem méregettek és lesték, mit hoz ki a szituból. Ő meg csak állt a pultnál itta a sörét, majd vette a következőt. Én meg táncolni akartam, meg bulizni. Csakazértis. Végül összeszedte magát, kicsit táncoltunk. Nem fogtam vissza magam, bár nem állítanám, hogy életemben ez volt a legprovokatívabb tánc, amit előadtam. Korántsem. De idő sem volt rá. Két szám után, Péter úgy gondolta, hogy mi már "összejöttünk", mehetünk kéróra. Roppant viccesnek találtam. Ez volt a nagy nőfelszedési praktika, egy ital, hülye duma, két tánc. Gondolkodtam, mi legyen. A srác nem egy nagypályás strici, kis kezdőnek tűnt. Gondoltam, tudom a szitut kezelni. Belementem. Úgy sem volt még ilyen, hogy vadidegennel egy buliban jöjjek össze egy éjszakára.

A srác sokat dumált. Szinte folyamatosan. Fényezte magát, amennyire tudta, bár gyorsan kiderült, hogy az újságíróság mese volt. Fogalmam sincs miért kellett ezt kitalálnia, vagy ha már ezt adta elő, miért árulta el, hogy hazudott. Gyorsan kiderült az is, hogy van barátnője. Áhá. Telt az idő, kezemben egy pohár szörnyű bor, ölemben egy fényképalbum. Hajnali kettőkor. Szép kis egyéjszakás. Amúgy is utálom a fényképalbumokat, amikor vadidegeneket kell nézegetnem. Kezdtem unatkozni. A srác végül rászánta magát. Hemperegtünk az ágyon, fogyatkozó mennyiségű ruhában. Kérdezem, óvszer? Hoppá. Nincsen. Mondom, akkor, szia.

Nem akart elengedni. Könyörgött, maradjak még. Ugyan mi értelme van, kérdeztem? Valóban nem volt értelme annak, hogy még maradjak. Minél többet szövegelt, annál kiábrándítóbb volt. Beszélt a barátnőjéről, persze panaszkodott. Beszélt a tanulmányairól, szerintem a fele hazugság volt. Beszélt a külföldi munkájáról, ami untatott. Viszont erősebb volt, tény és való. Amikor megpróbáltam kimászni az ágyból visszatartott. Taktikát váltottam.

- Figyelj, Péter. Nem szedek gyógyszert, nálad nincs óvszer. Ma este nem fog menni. – suttogtam a fülébe – Mit szólnál ahhoz, ha holnap este bepótolnánk? Nálam. Otthon van óvszerem, ígérem nem bánod meg.

Bár még tett néhány kísérletet, hogy a farkát becsempéssze - komolyan mondom, röhejes volt - végül elengedett. Minél több időt töltöttem vele, annál szörnyűbb volt. Az egész kaland íze számomra pont abban rejlett, hogy vad idegennel, mindenféle "lelki teher" és ismeretség nélkül jól érezzem magam egy-két órása, hogy aztán soha többet ne találkozzunk. Ehhez képest az ostoba szövegelése untatott, a gyermekded, minden áron "baszni akarása" idegesített. 3 órája még azt sem tudta a világon vagyok, egy hajón szedett fel, de simán lefeküdt volna velem óvszer nélkül. Meg sem fordult a buta fejében az, hogy nem csak ő kaphat el tőlem bármit, de szépen tovább adhatja a barátnőjének a "kórságot", lebuktatva magát ezzel a húzással. Annyira amatőr és ostoba volt, hogy még azt sem látta be, hogy egész egyszerűen nem ér ennyit az egész.

Nem tudom, hogy mi segített, a határozott fellépésem, az ígéretem, hogy másnap bepótoljuk, vagy ő is belefárad, lényeg az, hogy végül hazavitt. A kocsiban odadobta a mobil telefonját, írjam be a számom. Polgári nevem helyett, már a megismerkedésünkkor is az egyik nickemen mutatkoztam be. A telefonba pedig fals számot adtam meg. A kocsit egy sarokkal a lakásom előtt állítottam meg. Fél év múlva már a nevére sem emlékeztem, amikor az egyik csatornán feltűnt az arca. Egy ismerkedős műsorban szerepelt, és épp nagyképűen szövegelt saját tapasztaltságáról. 10 percen át a könnyeim potyogtak a röhögéstől.

Éjfél Kapitány kommentárja

"Lúzer macsó"? A meglepően sok bulizó között egyetlenegy volt, aki oda mert lépni, meg merte szólítani, el tudta nyerni a szimpátiáját és simán ágyba is vitte Annát, dacára a sok zavaró ismerősnek és a leselkedő haveroknak. A folytatás okán nevezhetjük persze lúzer macsónak, de ezzel az erővel a hajón lévő összes többi hímet a "töketlen vak" jelzővel kellene illetnünk.  Sőt, ha előkerült volna egy gumi, akkor lehet, hogy Pétert most nem is nevezné senki lúzernek :) Amilyen szigorúan lesajnáltuk a nagyon ciki újságírós dumát és a mégcikibb fényképalbumot (Úristen, ez tényleg hogy jut eszébe valakinek...), annyira észrevétlenül átsiklottunk a gesztus felett, hogy egy ilyen félresikerült éjszaka és a nyilvánvalóan hazug ígéret után is autóval vitte haza Annát. Én csak az ajtómig kísértem volna ki...

Szerinted? Nyomd meg a gombot, szólj hozzá!
AnnA postaládája. Neki is elmondhatod közvetlenül.

Blyss története

Éjfél Kapitány bevezetője

A szavazatok alapján toronymagasan Blyss, a "Tipikus Férfi" misztériuma érdekli közönségünket, második helyen - nem meglepően - a szüzességgel és tengerparttal kombinált Apostol. A harmadik helyre nyilván a lányolvasók szavazatai hozták fel Xrayt az "Érzékeny lelkűt". A negyedik és ötödik helyen a furcsa egzotikum jegyében holtverseny a "határozatlan" Cyrus és "mosolygom" Yankee között. A többiek futottak még...

Blyss története

AnnA - 2003.július 20

"I don’t wanna hold you,
I don’t wanna hold you down"
(ATB:, Hold you)

"Silent all these years."
(Tori Amos)

Blyss sokszor eszembe jut mai napig, annak ellenére, hogy a viszonyunk négy éve kezdődött és néhány hónapnál nem tartott tovább. Amikor ugyanis a férfiakat, illetve a férfi nő kapcsolatot karikírozó vicceket olvasok, ő jut eszembe. Ezekben a viccekben a férfiak gondolatai kizárólag a szex körül forognak, orállal kelnek és fekszenek. Blyss elé letérdelni annyira természetes és magától értetődő volt, semmilyen megalázó érzés, vagy kellemetlenség nem párosult hozzá. Élvezte, őszintén és gátlások nélkül. Én is. A kapcsolatunk szex-centrikus volt, barátnője volt. Naiv álmaimat és vágyaimat meglepő őszinteséggel zárta rövidre első vagy második randinkon, mikor közölte nem szándékozik elhagyni a barátnőjét. Tulajdonképpen korrekt volt a körülményekhez képest, soha nem ígérte, hogy elhagyja a barátnőjét, nem hazudta, hogy szeret és nem panaszkodott a barátnőjére, egyetlen rossz szót sem hallottam az egyes számúról. Annyira vonzódtam hozzá, hogy ennek ellenére még egy ideig áltattam magam, hátha mégis engem választ. Az egyszeri viccbeli férfi logikus gondolkodása előbukkan itt is. Szembe kellett azzal néznem, hogy nincs mit szépíteni, hozzám csupán a kalandéhsége és testi vágyak vezérelték, semmi több. Barátnőjével a kapcsolata talán már nem a régi tűzön égett, ám Blyssnek ideális volt. Ahogy fogalmazott, barátnője nem a legszebb lány a világon, volt már jobb szeretője és van, aki jobban főz, de mégis a számára fontos tulajdonságokat megfelelő mértékben képviseli. Valószínűleg úgy gondolta, hogy nem érné meg felrúgni a régi kapcsolatot az újért, hiszen nem tudnék többet nyújtani, az elszürkülés pedig mindenképpen bekövetkezik. Hát nem kiábrándítóan logikus?

Találkozásainknak volt egy sajátos koreográfiája. Blyss lakásában találkoztunk, rettegett a lebukástól ugyanis. Kicsit beszélgettünk, félórát talán, aztán szeretkeztünk. Emlékszem az illatára, nagyon jó, divatos parfümöt használt, illett hozzá. A szemében felcsillanó pajkos fényekre, ahogy közeledett, a széles vállaira. Annak ellenére, hogy érkezésemkor az öröme őszintének tűnt, éreztem, mennyire kíván, nem tartóztatott sokáig. Találkozásaink néhány órára korlátozódtak. A beszélgetéseket természetesen én igényeltem. Szerettem hallgatni és beszélgetni vele. Intelligens, okos és művelt férfi volt. Határozott véleménye volt, bár sosem akart meggyőzni, de ő sem változtatott meggyőződésén egykönnyen. Sajnálatos, hogy sok (ha nem is minden) szempontból közelített az ideális férfiképemhez. Sokat gondolkodtam azon, bármennyire is meddő és értelmetlen, hogy lehetett volna-e másképp. Abban az időben azonban még nem rendelkeztem a mostani páncélzattal és fegyverzettel egyrészt. Összetört lélekkel érkeztem ebbe a kapcsolatba. Másrészt, ismerve Blysst, egy erőszakosabb fellépés csak a gyors befejezéshez vezetett volna, semmi máshoz. Harmadrészt azt kell mondanom négy év távlatából, hogy jobb ez így. Bármennyire is tudtam volna szeretni, bármennyire is vonzott tudom, hogy nem én voltam az első félrelépése, gyanítom nem is az utolsó. Ezzel a gondolattal együtt élni pedig nem egyszerű, nem irigylem az egyes számút.

Kapcsolatunk elején, amikor még azt hittem szeretem, annyira ráfigyeltem, hogy az orgazmusig el sem jutottam. Mégis újra meg újra vágytam rá. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy mennyire reménytelen az egész kapcsolat. Onnantól kezdve már csak a bűnt élveztem. Már nem áltathattam magam azzal, hogy kettőnkért harcolok, hiszen egyrészt nem harcoltam, másrészt szó nem volt semmilyen “kettőnkről”. Már csak a szex maradt. Egyre jobb lett, mégis egyre kevésbé bántam ritkuló és rövidülő találkozásainkat. A maradék szabadidőmet is igyekeztem eltölteni. A szemem kinyílt a világra és más férfiakra.

Néhány hónap elteltével rosszkedvű lett. Nem lehetett hozzászólni. Nem értettem mi a baj. Hosszas faggatózás után kibökte, a barátnőjével rengeteget veszekednek. A lány már többre vágyott, gyűrűre. Hát add meg neki, ha annyira vágyik rá, mondtam. Hiszen ő az ideális, nem? Elgondolkodott. Nem sokkal később megkérte az egyes számú kezét, néhány hónap múlva megtörtént az eljegyzés, majd másfél év múlva az esküvő. Az eljegyzés idején már tulajdonképpen nem találkozgattunk. Szépen lassan lett vége.

Féléve ismét láttam. Meghízott, megőszült, szemüveget hord. Mégis gyorsabban kezdett el verni a szívem. Gondoltam odamegyek hozzá, megkérdem hogy van. Tudtam, hogy észrevett, az asztalom mellett ment el. Háttal ült le nekem, a teste feszült volt. Nem nézett rám. A teste, a háta arról beszélt, hogy nem akarja, hogy odamenjek. Ledöbbentem. Hiszen soha nem ártottam neki, a kapcsolatunk alatt végig diszkrét voltam és alkalmazkodtam hozzá, az ő szabályai szerint játszottam. Mitől félt? Mitől félt annyira?

Éjfél Kapitány kommentárja

"A régi szeretőnek nem emlékszem a nevére. A régi szeretőtől tartózkodom. A régi szeretőre nem gondolok. A régi szeretőről nem beszélek." - mondja közkedvelt elméletem a Régi Szeretőkről. Blyss is csak ezt tette. Mi az ördögöt tehetett volna mást? Mit mondhatott volna? Hogy: sajnálom? Esetleg: jó lenne újra témázgatni egyet? Vagy kérdezte volna: hogy vagy? Dicsekedett volna el jól sikerült házasságával, és okozott volna neked fájdalmat? Panaszolta volna el szerencsétlen házasságát és okozott volna magának szomorúságot? Egyiket sem akarhatta. Akárhogyan is - a találkozás régi sebeket szakított volna fel. Ettől félt és nem mástól.

Szerinted? Nyomd meg a gombot, szólj hozzá!
AnnA postaládája. Neki is elmondhatod közvetlenül.

Szeretők

AnnA - 2003.június 26

Általában a szerető kifejezést akkor használják az emberek a másikra vonatkoztatva, ha a szerelmi történet több mint kétszereplős. Ezek a történetek azonban azokról a férfiakról és fiúkról szólnak, akikkel a kapcsolatunk főleg a szexről szólt. Nem jártunk, hogy ezzel a csúnya kifejezéssel éljek, találkozásaink központja az ágy volt, akkor is, ha azért beszélgettünk egymás ügyes-bajos dolgairól. Volt köztük olyan, aki valóban párkapcsolatban élt, volt, aki a függetlensége ellenére sem vágyott többre. Nem tudom, hogy nevessek-e vagy sajnálkozzak azon a tényen, hogy szeretői kapcsolatból jóval több adatott meg eddig, mint “normális” párkapcsolatból. Talán akkor kellene ezen bánkódnom, ha többre vágytam volna. Ám az esetek túlnyomó többségében maximálisan elegendőnek és kielégítőnek tartottam a szex-centrikus kapcsolatot, a lopott órákat és a ritka találkozásokat. Egyetlen kivétel volt.

Ha felidézem őket először az illatuk jut eszembe. Az illat nagyon fontos nekem, mondhatni orr-vezérelt vagyok. A legfontosabb benne nem is az, hogy a legmenőbb, legújabb francia parfümöt használja a férfi, hanem az, hogy passzoljon az egyéniségéhez. Innentől kezdve szeretőimről más és más jut eszembe. Van, amelyiknek a hangja, a bőre tapintása, a vállai, a szeme és az abban megcsillanó pajkos fény. A szeretőim voltak, mégsem az adott-kapott gyönyör alapján emlékszem rájuk. A külsőségeken túl más emlékeim is vannak. Keserűek túlnyomó részt. Bármilyen könnyed is egy kapcsolat a fájdalom ritkán kerülhető el. Volt, hogy már túlléptem, könnyű mosollyal, mikor orvul, hónapok múlva jött az áldás, keserű, gonosz szavakkal. Volt, hogy már felejtettem volna a szépet és rosszat egyaránt, kiélvezve a felejtés minden ízét, amikor egy véletlen találkozás, egy rossz mozdulat és jött is a fájdalom, a sértettség ismét. Ám nem nevezném tragikusnak egyik eseményt sem. Kellő humorérzékkel talán még nevetni is lehet rajtuk. A legjobb azonban az, ha a jó dolgokra emlékezik az ember és ez a szeretőim esetében a bőrük illata és tapintása, a széles vállak látványa és a szemekben felcsillanó pajkos fény. 

Megnevezem őket:

  • Blyss, a tipikus Férfi

  • Cyrus, a határozatlan

  • Xray, az érzékeny lelkű

  • Emyr, a gyönyörű, de tapasztalatlan

Nem is olyan sok.

  • Stan, kis kocsi, nagy ember

  • Rob, el sem búcsúzott

  • Whiskey, a túl hosszú párkapcsolat.

És voltak mások, lehetőségek. A körülmények, vagy az időzítés nem volt megfelelő, ki tudja.

  • Apostol, még szűz voltam. Hiába a tengerpart és a holdfény.

  • Jermy, sajnálom.

  • Yankee, mosolygok.

Szerda

AnnA - 2003.május 31

Szerdán este zuhogott az eső. Május végén. Az ilyen estéket kétféleképpen tudom elviselni, a kedvesemmel az ágyban, vagy egy kád forró vízben, egy pohár bor társaságában. Ehhez képest szerencsétlenül állok az előszobában, a cipőmből folyik a víz és Zulu sms-ét olvasom.

Féltizenegy. Színház után. Whiskey-vel voltam színházban, az ex-szel. Két éve szakítottam vele. Természetesen nem lehetett jelenet nélkül megúszni az estét. Mostanában hiába igyekszünk kapcsolatunkat normális, baráti keretek között tartani, úgy látszik nem megy. Whiskey feszült és ingerült lesz okkal vagy ok nélkül. Én pedig belefáradtam abba, hogy elnézést kérjek a semmiért. Nem érdekel. Az egész botrány egy viszonylag ártalmatlan incidenssel kezdődött. Mentünk a mozgólépcsőn felfele, amikor szemben megláttam Yankee-t. Egymásra néztünk, szinte egyszerre elmosolyodtunk. Régen nem láttam és nagyon megörültem ennek a véletlen, pillanatnyi találkozásnak. Eszembe jutott az a néhány óra, amit együtt töltöttünk. A közös kis titkaink. Yankee talán az egyetlen férfi volt az életemben, akihez semmilyen kellemetlen élmény vagy emlék nem köt. Soha nem bántott meg semmivel. Az a néhány óra, amikor életünk összecsattant, csak a jó dolgokról szólt. Lehet, hogy ez a megoldás? Lehet, hogy nem szabad semmibe sem belebonyolódni, mert óhatatlanul elszürkül, megkeseredik és elromlik minden, ami valaha szép volt? Mosolygok, leplezetlenül. Whiskey észreveszi persze, teste megfeszül, feje elvörösödik. “Mi az?” kérdezi. “Ismerőst láttam” mondom. “Majd holnap felhívod, gondolom” mondja feszült, elfojtott hangon. “Nem hívom. Nem tudom a számát és nem szoktunk telefonon kommunikálni egymással.” felelem higgadtan. Próbálom a beszélgetést visszaterelni az eredeti semmitmondó mederbe. Reménytelen. Whiskey ellenséges hallgatásba burkolózik. Az előadás szünetében nekem esik. Nehezemre esik letörölni az arcomról a mosolyt és komolyan figyelni a szavaira. “Én ezt nem bírom tovább” mondja. “Nem akarok többet találkozni veled. Nem bírom ezeket az eseteket. Felidegesítenek. Magányos vagyok, minden összejött.” mondja megállíthatatlanul. “Ácsi. Mielőtt sírva fakadunk a magányosságod miatt, tisztázzunk egy-két dolgot.” mondom elég arrogánsan. “Tudtommal legalább öt nő ugrál körülötted, azt sem tudják hogyan tegyenek a kedvedre és te magányról papolsz?” hangom még higgadt, de már kezdek én is ideges lenni. “Tudod jól, hogy nem jelentenek semmit nekem, még mindig téged kereslek… Á mindegy.” ezzel otthagy. Máskor talán kiakadok a szavain és azon, hogy meg sem hallgatva engem, elmegy. Most nem érdekel. Utána nézek, megvonom a vállam. Visszaülök a helyemre. Pár perc múlva megjelenik ő is. Már mosolyog. “Felejtsük el, amit az előbb mondtam, nem úgy gondoltam.” mondja. “Nem, ne felejtsük el. Szerintem jó ötlet volt. Ha még mindig így érzel, akkor valóban az lesz a legjobb, ha csökkentjük a találkozásaink számát.” mondom neki. Meglepődök a nyugalmamon. Már nem tud igazából kiborítani. Nem válaszol, nincs is rá idő, a második felvonás kezdődik. Hazafelé menet igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Kerülgetjük a pocsolyákat és én a pokolba kívánom. Bezzeg Zulu nem féltené a kocsiját, sem a pénzt. Ő biztos háztól házig vitt volna, ebben az időben. Idegesít az is, hogy hozzám ér. De nem tudom elkerülni, egy esernyő alatt botladozunk. A teljes elázást így sem kerülöm el.

A színház előtt még volt durván 1 órám otthon. Zaklatottan próbáltam összeszedni magam és gondolataimat pozitív irányba terelni. Érdekes, hogy egy aprócska bosszúság mennyire ki tud billenteni a lelki békémből. Természetesen Xray csinált ismét hisztériás jelenetet. Már néhány hete marjuk egymást. Hozzá kellett volna szoknom. Tudom jól, hogy nem vezet sehova. A vádjai, a szavai minden alapot nélkülöznek, igazságtalanok, durvák és bántók. Tudom, hogy miért teszi. Tudom, hogy sérült ő is, hogy nem tudja elviselni, hogy szakítottam vele. Azt mondja szerelmes belém, de közben beterít keserű, maró nyállal. Igyekszem elkerülni, igyekszem nem foglalkozni vele. De szavai oly mértékben bántók, hogy legszívesebben üvöltenék vele. Lehet, hogy ez is a célja. Olyan dühös vagyok, hogy még otthon is vele vitatkozom magamban. Pedig mit érdekel már engem a kicsinyes bosszúja? Gondolhatnék Zulura, az illatára, a szavaira, mosolyára. A csók ízére. Felhangosítom a zenét. Most angol zene nem kell, az anyanyelvem szavait akarom hallani. Ez segít. Gyorsabb számot egy lassú romantikus ballada követ. Megnyugszom. Zulura gondolok. Tervezem a következő napokat. Vágyom rá.

Ekkor érkezik meg Whiskey. Alig figyelek rá. Szerencsére párbeszédünk semleges, közhelyes témák körül mozog. Az agyam egy része még Zulunál jár. Idegesít, hogy Whiskey-vel kell most lennem, hogy vele megyek színházba. Nincs mit tenni. Ez az utolsó darab a bérletből, jövőre nem esem már ebbe a csapdába, nem veszek közös bérletet.

Reggel még mosolyogva ébredtem. Zulu előző esti csókjának emlékével. Most meg állok az előszobában, a cipőm körül tócsa formálódik, és olvasom az sms-ét. “Az érzelmeim irántad nem elég mélyek. Nincs értelme folytatnunk. Ne haragudj.”

Kijárat...

Főoldalra...