Vajon mit lehet hozzátenni a világ egyik legjobb
videojátékához? Első kipróbálásra inkább az szúr csak szemet, hogy mit
sikerült elvenni belőle. Az íjászaim nem tudnak bemenni a tornyokba hogy
kényelmes fedezékből lődőzzék az ellent, viszont Zrínyi jelleggel lelkesen
rohannak ki a kapun hogy nekitámadjanak a rohamozó ellenségnek.
Visszafognám őket, de hiába
keresem a stand ground gombot - nem találom sehol. Nincsen is, miképpen az
alakzatokból is jócskán visszavettek a fejlesztők. Gáz. Nehezen tudom
elképzelni, hogyan lehet multiban ilyen szedett-vedett csapatokkal
eredményesen manőverezni. A nyersanyag termeléssel kapcsolatos
egyszerűsítéseket viszont egyértelműen üdvösnek tartom, ne már az legyen
egy harcos birodalomépítő játék lényege, hogy ügyesen rakja-e le valaki a
favágó telepeket, illetve merrefelé kolbászolnak tétova parasztjai.
Nagyon kellemes csalódás viszont a történet sodrása. Már
a nyitó pályán is érdekesen alakul a cselekmény, szorongató helyzet,
részleges győzelem, elsöprő válaszcsapás, majd váratlan segítség adja meg
a játék remek ritmusát. Minden pályának megvan a maga finom kis titka,
amit felfedezve sokkal könnyebben és szórakoztatóbban juthatunk el a végső
győzelemig. Ehhez persze minden újra fogékonyan kell bejárni a környéket,
figyelni, észrevenni azokat akik rokonszenveznek veled, és kapcsolatokat
teremteni. (Igen igen, ez nem csak az AOE receptje ;) Az ilyesfajta
kalandozásra az újonnan bevezetett főhősöket kell használnod, akik
imponáló tűzerejükön túl erre is kiválóan alkalmasak.
Első ránézésre nem tűnik túl izgalmas újításnak, hogy a
hátországi várostól folyamatosan kérhető támogatás. Persze, ha hamarabb
észreveszem, hogy erősítésképpen nem csak ládák és birkák, de katonai
egységek is érkezhetnek, akkor most biztos nem mondanám ezt. Az új kártyák
kiválasztásánál ezúton is felhívom a figyelmet, hogy a képernyő baloldalán
lehet a különböző kártyatípusok közül választani, azaz a jól látható
gazdasági lehetőségeken túl léteznek külön politikai, katonai,
technológiai lapok is. Kellő fejlettség mellett egészen másképpen zajlik
egy-egy játszma, ahol a játék korai szakaszában csettintésre egy tucat
muskétás pattan elő...
Szépen
kidolgozottak az új fegyverek is.
Az eddig is ismert puskák mellett az ágyúk megjelenése az igazi újdonság.
Mindeddig a nehézfegyverek jobbára csak épületek ellen voltak
használhatóak, és borzasztóan sérülékenyek voltak a rájuk rontó
közelharcos egységekkel szemben. Mostantól a Gábor Áron típusú tábori
ágyúk nem csak hogy használhatóak a gyalogsággal és lovassággal szemben,
de már közepes mennyiségben is egyértelműen dominálják a csatateret. Egy
mégoly huszáros roham is könnyen elvérzik egy védtelennek tűnő
ágyúüteggel szemben, ráadásul nagyon teátrálisan - az ágyútól talált
egységek látványosan messzire repülve végzik be.
Szólóban kifejezetten szórakoztató, multiban
meglátjuk...