Éjfél Kapitány
az
Autómentes Napon
Levél Éjfél Kapitánynak...

Fővárosi Autómentes Nap 2003

Az autó városi alternatívája a bicikli. Még a nyáron sikerült beszereznem egy kiváló Olimpia modellt. Gepida Alboinom mattfekete színével, masszív felépítésével de mégis dinamikus vonalaival azonnal megnyerte a szívemet, amint megláttam. Minden rajta van, ami a magamfajta elkényelmesedett vevőnek kell, mindenből erős közepes, megéri az árát.

Szóval, Gepidám nyergében indultam éppen egy fagyiért, amikor belebotlottam a Fővárosi Autómentes Napba az Andrássy utamon. Ami azt illeti, amíg autók járnak az úttesten, addig még kiszámíthatóan lehetett közlekedni, ellenben a mostani össze-vissza lődörgő gyalogosok és karikázó bicajosok között merész vállalkozás hajtani. Anyuka hangosan meg is jegyzi kisfiának: "Legalább te figyelj Pistike, ha már a biciklisek nem figyelnek!" "Csókolom, ha ÉN nem figyelnék annyira, a Pistikéjéből már palacsinta lenne..." - volt kedvem odaszólni, de aztán hagytam a dolgot, végül is fagyizni és nem verekedni indultam.

Igaz, hogy a benzinbűz elmaradt, de mindenhol fülsértően ott dübörög helyette Szandi. Rémes. Pánikszerű menekülésre fogom a dolgot, így érek a  Kárpátia zenekar és Strong Deformity hatókörébe. Pillanatnyilag azonban sem a népzenére, sem a metál-hárdkórra nem vagyok vevő, fagyira annál inkább. A Művész cukrászda segít ki egy tiramisu-pisztáciával. Finom.

A standok szóra sem érdemesek. A hivatalok installációi ugyanolyan érdektelenek, mint a low-budget civil próbálkozások. 

Az Abszint előtt látom meg a Terézvárosi Bicajos Rendőrök parancsnokát, aki barátságosan magyaráz az érdeklődőknek. A bicajos rendőrök hárman vannak, általában az Andrássy úton cirkálnak. Iszonyat jól néz ki a gépük és az egész felszerelésük, na és ők maguk is jóvágású fiatalemberek mindannyian. Pont mint a filmeken. A főtörzs a gépéről mesél, ami magyar termék, hihetetlen rugózása van, spéci konstrukció, 300.000 forint körül van az ára. Van kérdés, amire "ez szolgálati titkot képez" a válasza, de amúgy tényleg rokonszenves és segítőkész. Kérdem, intenzívebben járőrözik-e, mint autós társai. Azt mondja, ha menetközben telefonáló vezetőt lát, bizony bekopog az ablakán és egyértelmű gesztussal figyelmeztet a mobil tilalmára. Ha pedig a vezető nem kapcsol azonnal kivel van dolga, hát egy második jelzéssel az oldalfegyverére mutat :-)))

Később a Hajtás Pajtás standjára bukkanok. Ők már élő legenda. Kedvelem őket, helyesek ahogy lihegve beesnek a rasztafari hajukkal és speckó gépeikkel, majd kérik a borítékot. A sátruknál jelentkezőket toboroznak és igen korrekt módon a komplett belsős policyt megnézheti mindenki, aki kalandos munkára vágyik. Bicajos futárnak lenni tutti izgalom. A Ludditák még számot is írtak a Tekerő Munkaerő tiszteletére. Mióta pedig William Gibson is megénekelte a futárlét romantikáját a Virtuálfényben, azóta abszolút menő a szakma. Ott említ meg egy olyan nagyvárosi legendát, amint a legpimaszabb futár mini gravírozócuccal vés bele a céges lift tiszta króm falába. Nos, a Hajtás Pajtás policy szerint a liftfirkálás a "Legnagyobb csínyek" kategóriába tartozik, jobb esetben 3.000 HUF levonást, rosszabb esetben kirúgást von maga után. Csakúgy, mint a "Szemtelenkedés titkárnőkkel" :-)

Köszi mindenkinek, aki nem autózott, és előre is azoknak, akik szeptember 22 hétfőn, az Európai Autómentes napon sem teszik ezt!

Érdekel Éjfél Kapitány többi filmajánlója? Kattints!

Kijárat...

Főoldalra...