Éjfél Kapitány
az
Autómentes Napon
Fővárosi Autómentes Nap 2003
Az
autó városi alternatívája a bicikli. Még a nyáron sikerült
beszereznem egy kiváló Olimpia
modellt. Gepida
Alboinom mattfekete színével, masszív felépítésével de mégis
dinamikus vonalaival azonnal megnyerte a szívemet, amint megláttam.
Minden rajta van, ami a magamfajta elkényelmesedett vevőnek kell,
mindenből erős közepes, megéri az árát.
Szóval, Gepidám nyergében indultam éppen egy fagyiért, amikor belebotlottam a Fővárosi Autómentes Napba az Andrássy utamon. Ami azt illeti, amíg autók járnak az úttesten, addig még kiszámíthatóan lehetett közlekedni, ellenben a mostani össze-vissza lődörgő gyalogosok és karikázó bicajosok között merész vállalkozás hajtani. Anyuka hangosan meg is jegyzi kisfiának: "Legalább te figyelj Pistike, ha már a biciklisek nem figyelnek!" "Csókolom, ha ÉN nem figyelnék annyira, a Pistikéjéből már palacsinta lenne..." - volt kedvem odaszólni, de aztán hagytam a dolgot, végül is fagyizni és nem verekedni indultam.
Igaz, hogy a benzinbűz elmaradt, de mindenhol fülsértően
ott dübörög helyette Szandi. Rémes. Pánikszerű menekülésre fogom a
dolgot, így érek a Kárpátia
zenekar és Strong
Deformity hatókörébe. Pillanatnyilag azonban sem a népzenére, sem
a metál-hárdkórra nem vagyok vevő, fagyira annál inkább. A Művész
cukrászda segít ki egy tiramisu-pisztáciával. Finom.
A standok szóra sem érdemesek. A hivatalok installációi ugyanolyan érdektelenek, mint a low-budget civil próbálkozások.
Az Abszint előtt látom meg a Terézvárosi Bicajos Rendőrök parancsnokát, aki barátságosan magyaráz az érdeklődőknek. A bicajos rendőrök hárman vannak, általában az Andrássy úton cirkálnak. Iszonyat jól néz ki a gépük és az egész felszerelésük, na és ők maguk is jóvágású fiatalemberek mindannyian. Pont mint a filmeken. A főtörzs a gépéről mesél, ami magyar termék, hihetetlen rugózása van, spéci konstrukció, 300.000 forint körül van az ára. Van kérdés, amire "ez szolgálati titkot képez" a válasza, de amúgy tényleg rokonszenves és segítőkész. Kérdem, intenzívebben járőrözik-e, mint autós társai. Azt mondja, ha menetközben telefonáló vezetőt lát, bizony bekopog az ablakán és egyértelmű gesztussal figyelmeztet a mobil tilalmára. Ha pedig a vezető nem kapcsol azonnal kivel van dolga, hát egy második jelzéssel az oldalfegyverére mutat :-)))
Később
a Hajtás Pajtás
standjára bukkanok. Ők már élő legenda. Kedvelem őket, helyesek
ahogy lihegve beesnek a rasztafari hajukkal és speckó gépeikkel, majd kérik
a borítékot. A sátruknál jelentkezőket toboroznak és igen korrekt módon
a komplett
belsős policyt megnézheti mindenki, aki kalandos munkára vágyik.
Bicajos futárnak lenni tutti izgalom. A Ludditák
még számot is írtak a Tekerő Munkaerő tiszteletére. Mióta pedig William
Gibson is megénekelte a futárlét romantikáját a Virtuálfényben,
azóta abszolút menő a szakma. Ott említ meg egy olyan nagyvárosi
legendát, amint a legpimaszabb futár mini gravírozócuccal vés bele a
céges lift tiszta króm falába. Nos, a Hajtás Pajtás policy szerint a
liftfirkálás a "Legnagyobb csínyek" kategóriába tartozik,
jobb esetben 3.000 HUF levonást, rosszabb esetben kirúgást von maga után.
Csakúgy, mint a "Szemtelenkedés titkárnőkkel"
:-)
Köszi mindenkinek, aki nem autózott, és előre is azoknak, akik szeptember 22 hétfőn, az Európai Autómentes napon sem teszik ezt!
Érdekel Éjfél Kapitány többi filmajánlója? Kattints!