|
Adakozó kisebbség Régi dilemma, hogyan lehetséges, hogy a "tudományos" kérdőíveken a férfiak rendre három-tíz-kéttucat szexpartnert vallanak meg, a nők ugyanakkor csupán egy-kettő-hármat. Két megoldás adódik. A valószínűbbiket egy sokat látott tündér lánybarátom adta tudtomra kacagva: "Hazudunk!". A másik megoldást sokkal inkább a férfilogika mondatja velem: a nők egy kis, ámde elképesztően adakozó csoportja dolgozza le a különbséget. Ha elfogadjuk, hogy Catherine Millet létezik - Ő feltétlenül ebbe a kisebb csoportba tartozik... Egyszerű képlet
Nem tudom van-e ember, aki egyhuzamban nyugodtan csücsülve olvasná végig a kétszáz oldalt, amiben kétszáznál jóval több hapsiról és akcióról lesz szó. A kötetet inkább kiegészítőnek javaslom valamely puritánabb regény mellé. Ha az olvasó már vágyik valami izgi történésre, becsukja a másik könyvet, elolvas néhány oldalt Catherine kalandjaiból, majd visszavált.
Catherine szemmel láthatóan jól ismer minden férfivágyat, sztereotípiát, és ezeket gyönyörűen igazolja vissza. Ha nem lenne egészen biztos, hogy madamoiselle Millett létezik, azt tippelném, férfi rejtőzik az álnév mögött. Ha ez lenne az ábra, könyvünk nem lenne több jól megírt, de tipikus pornófüzetnél. Az a tény viszont, hogy szerzőnk nő, és mindennek életrajzi ihletése van, egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat. (Létezik, jobboldalt az Ő egykori fényképét látod, ma már 50 fölött van...) Innentől olyan ez a regény, mint hiteles fotó a titkos egyiptomi sírkamráról. Hát mégis igaz, mégis létezik az, amiről annyira szerettük volna, hogy igaz legyen! A nő, aki mindig, mindenkivel és lelkesen. No persze... Könnyed szórakozás azoknak, akik szívesen eljátszanak egy álomvilág gondolatával és nem botránkoznak meg mindazon, ami ott történik.
|
|