Éjfél Kapitány
Doom 3
Doom 3
Pupilláim
maximumra tágulva, hogy az alig derengő szervizlámpák fényében egyáltalán
a folyosó padlóját lássam, amin araszolok. Plasztacél ajtó előttem.
Tárcsere, nagy levegő, benyitás. És muhhaha, mekkora poén: a maradék
fény is kialszik, majd vad üvöltés közepette a semmiből előtűnik
egy szörnyeteg és rámront, illetve a biztonság kedvéért két másik
is, csak azok a hátam mögül rohamoznak. Annyira ötletes immáron
harmincötödször ugyanez a móka, hogy erősen fontolgatom, a doom 3
lesz az a játék, amit végigjátszás nélkül kivágok a szemétbe.
Persze az a hibás, aki mást várt. A doom 3 annyira klasszikus first person lövöldözős, hogy a gyakorlatilag a műfajteremtő első rész mai átirata. Ne keresd benne sehol a realitást, élvezd inkább a műfaj régi szabályainak való megfelelést. Hogy minden gombot válogatás nélkül meg kell nyomni amivel találkozol, hogy fejtörés nélkül mindig nyílegyenesen az egyetlen lehetséges irányba kell haladni, hogy gyakran akkor nyílik csak meg a kijárat ha minden szörnyet elintézel...
Hangulat
Az
van. Dögunalom, rácsodálkozás, bosszankodás váltja egymást meglehetősen
kiszámítható rendszerességgel. Amíg a végtelennek tűnő uniform
irodák, géptermek és szervizcsatornák a sírba vittek, addig a pokolbéli
helyszínek igazi csodálattal töltöttek el. A végső ásatási helyszínek
aztán végképp megint a lerágott csont kategóriába tartoznak, ezt már
mindenki megjátszotta a Heretictől kezdve a Wolfensteinig.
Idővel rutinná rögzül a játékmenet: berontás,
ellenséghez szaladás, dum-dum puska ami belefér. Aprókák esetében hátrahúzódás,
aztán hosszú sorozat. A hátrahúzódás persze gyakran illuzórikus a
szűk helységekben, börtönbox ez a javából. Ha zajt hallasz, azonnal
fordulj hátra és kapáslövés, mert tutti onnan jönnek a dögök. Némi
színt visz a játékmenetbe a klasszikus láncfűrész, amivel majd bármelyik
ellenfelet szét lehet cincálni. Ahogy Kiscsaj
mondaná: "Kircsi".
Szép volt...
Végre
valaki megcsinálta, hogy a játékban lévő számítógépek valóban működőnek
tűnnek, a monitorokon adatsorok futnak, és az érintőképernyőkkel -
ha csak jelképesen is - de be lehet avatkozni a folyamatokba. Ez szép!
Miképpen szép, sőt nagyon szép minden, amit látunk. Azt hiszem ez a
szemet gyönyörködtető látvány volt az, ami miatt végül is
elunatkoztam magam a legutolsó helyszínig, ahol is jóleső kergetőzés
után taccsra vágtam a kolosszális kiberdémont vagy mit. Ez az utolsó
mozzanat viszont tényleg felemelő és heroikus volt, így az utolsó
mentésből vagy egy tucatszor meg is ismételtem...
Zseniális kivitelezés mégis felejthető végeredmény.
Más játékleírások...