Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei a világ dolgairól. Következetesek és kegyetlenek.

 

Az elrettentésről

Az elrettentésről

Nem elég erősnek lenni, annak is kell látszani. Sőt, adott esetben elég maga a látszat is.

A fajtabeliek ritkán küzdenek vérre menően – a konfliktusokat a szembenálló felek pusztán erejük kimutatásával és összemérésével oldják fel. Vér nem folyik, a győztes elégedetten távozik, a vesztes eloldalog.

Mi emberek pontosan tudjuk, hogy egy aktuális konfliktusban a felek potenciális arzenáljuk egy részét nem tudják, más részét nem akarják bevetni. Így kinek-kinek a tényleges ereje még a puszta összehasonlítás szintjén sem egyenlő azzal a potenciállal, amivel felsorolásszerűen rendelkezik. A konfliktust kirobbantani készülő cselekvő fél így saját maga mérlegeli, hogy leendő ellenfele milyen erőt fog felvonultatni. Ha úgy ítéli meg, hogy kevesebbet, mint saját tényleges támadó ereje, akkor támad, még ha potenciális ereje jóval kisebb a célpontjánál. Így történhet meg, hogy egyre több autós még arra sem veszi a fáradtságot, hogy kikapcsolt biztonsági övét bekapcsolja, ha rendőrt lát. Hiába a rendőr oldalfegyvere, hiába a feljelentési- és bírságolási joga, úgy vélik, az aktuális konfliktusban tettük csekély súlya nem indokolja, sebes mozgásuk pedig alaposan megnehezíti majd a járőr beavatkozását. És valóban: nem dördül figyelmeztető lövés, nem szólal meg a sziréna, a szabálytalan autós sértetlenül és győztesen továbbhajthat.

A hatásos elrettentéshez tehát önmagában kevés a potenciál. Az is kell hozzá, hogy az esetleges kihívók meg legyenek győződve arról, hogy birtokosuk kész őket hatékonyan és keményen felhasználni. Ha ez megvan, nem kell aggódnunk, hogy sűrűn leszünk támadásnak kitéve.

Egy konfliktus kirobbanásának szempontjából olyan erősek vagyunk, amilyen erősnek gondolnak minket.