A fontolva haladásról
A fontolva haladásról
Nem lehet úgy törvénykezni, tervezni, alkotni, hogy figyelmen kívül hagyjuk az emberi természetet.
Azoknak, akiknek hivatásuk az ízlésformálás vagy a világmegváltás, figyelemmel kell lenniük nem csak missziójuk heroikus jellegére, de eredményességére is. Akik valóban a fennálló állapot megváltoztatására törekednek, és céljuk nem puszta hősködés, azoknak tekintettel kell lenniük az emberi természetre.
Drasztikus változásokat elfogadtatni borzasztóan nehéz, ha ugyan nem lehetetlen. A szokásostól, a közízléstől való nagyarányú eltérés általában automatikus és tömeges ellenérzést vált ki. Tipikus helyzet, ahogy a befogadó közönség értetlenül áll a szakma által haladónak és zseniálisnak minősített alkotások előtt. Az építész, illusztrátor, formatervező munkájának azonban alapvető célja, hogy a közönségnek tetsző anyagot tegyenek le az asztalra, lehetőség szerint ízlésformáló módon. Munkájuk megbukik, ha túllőnek a célon – ha az elkészült mű túlságosan haladó és a közönség idegenkedik tőle. Aki eredményt akar elérni, annak nem radikális, hanem apró változásokat kell kezdeményeznie, a megszokottnál láthatóan jobb, de attól nem teljesen elrugaszkodott változásokat, hogy teljesüljön a kettős cél: a progresszivitás és a befogadás.
A szívünkhöz amúgy közel álló, radikális megoldások a szélmalomharchoz hasonlatosak: kétségkívül látványosak, hősiesek, de az esetek többségében kudarcra vannak ítélve.