A hatalomról

Alvin Toffler szerint a hatalomnak három forrása van. Szerintem pedig van még egy kritikus faktor.

A hatalomról az általam igen nagyra becsült Alvin Toffler
Alvin Toffler jövőkutató futurológusnak van egy kiváló elmélete, rövidítve így szól:

"A hatalomnak három forrása van. Az erőszak, a gazdagság és a tudás. Az erőszak a legkevésbé rugalmas, a gazdagság rugalmasabb, de minden kétséget kizáróan a legmagasabb minőségű hatalmat a tudás adja...
...Egy szülő megpofozhatja a gyerekét (vagyis erőszakot alkalmaz), lekenyerezheti vagy megzsarolhatja egy dollárral (tehát pénzt, illetve azzal egyenértékű ösztönzőt alkalmaz), vagy – ami a leghatásosabb – úgy alakíthatja ki az értékrendjét, hogy a gyerek kívánjon engedelmes lenni."

Részemről van egy negyedik erő, melynek gyakran engedelmeskedem, és amit alkalomadtán használok is, ha én gyakorlom a hatalmat: a charme. Nemcsak az ellenkező nem által keltett vágy tartozik ebbe a kategóriába, hanem az a kisugárzás is, amivel az orleani Jeanne d'Arc vagy a rettenthetetlen William Wallace tűzbe hozta, és győzelemre vitte a bennük hívőket. Egy karizmatikus vezető erő és gazdagság nélkül akár tömegeket képes motiválni. Robbantak ki már háborúk egy-egy gyönyörű szempárért. A báj, a rokonszenv, a ragyogás erejével érdemes számolni. Számolnak is, hiszen ipari méretekben erre épül a show business és a húspiac, hogy csak a triviálisakat említsem. Sőt, ha nem is ilyen nyilvánvalóan, de minden kritikus motivációs területen felbukkan a csáberő, legyen az termék promóció, cégvezetés, vagy akár politikai szándék. Hogy ezt Toffler mégsem tartotta említésre méltónak, annak egyetlen okát látom: a karizma jóval kevésbé egzakt, mint a többi hatalmi ág. Egyrészről genetikus adottságokat kíván meg alkalmazójától, másrészről hatása nem magától értetődő és nem kiszámítható. Ha viszont bejön, eredményesebb, mint bármelyik másik.