A hatalomváltásról

Ki uralkodjon és hogyan? Elmélet a hatalomváltásról.

Azon már túl vagyok, hogy a politika semmi másról nem szól, mint az erőforrások feletti kontroll megszerzéséről, majd azok gátlástalan lenyúlásáról. A szabad sajtónak, az internetnek és a szabad választások kampányainak köszönhetően mostanra ez a tantusz nagyjából már mindenkinek leesett. Az illúziók elvesztése után a politikai rokonszenv sem szól másról, mint az igen prózai személyes boldogulásról, és az ezzel kapcsolatos vágyainkról, amelyek roppant egyszerűek: Vegyünk el azoktól akiknek van, akiket utálunk, és részesedjünk a zsákmányból. (Ez a két csoport szinte teljesen egybeesik – tipikusan azt utálják a népek, akire irigyek.) Ha már úgyis ilyen korrupt világban élünk, legalább mi jöjjünk ki jól a dologból. Szünjenek meg a mások kiváltságai, szolgálati audi cirkálói, toronymagas fizetései, zsíros állami megrendelései és minisztériumi állásai, legyen inkább mindez a miénk. Akiknek nincsenek ekkora ambíciói, azoknak is minimum elvárása az ingyenes iskola, az ingyenes egészségüggyel, és a garantált nyugdíj, meg a millió fajta támogatás.

Nekem nincsenek illúzióim és nincsen párt sem, aki engem képviselne. Mint nem állami alkalmazott, de adófizető állampolgár, örök kisebbségben vagyok. A mindenkori kormány mibelőlünk kevesekből sajtolja ki azt a bevételt, amit aztán lelkesen szétoszt a produktív munkát messze kerülő többség között, akik értelemszerűen pont ezért segítették őket hatalomra. Az nyer, aki több ingyenkórházat, nyugdíjat, tandíjmentességet, és magasabb közalkalmazotti bértáblát ígér és ad. Én mindenképpen vesztek, mert mindez az én kontómra történik, és minden kormánynak egyformán az az érdeke, hogy belőlem finanszírozza mind a saját, mind a választói jólétét.

Nem érdekel ki megy, nem érdekel ki jön. Nem sírok senki után és nem várom a következő elnököt. Nincs esélye annak, aki nekem tetsző felelős gazdaságpolitkát és korrekt adórendszert ígérne. Bokros Lajos
Bokros Lajos for president! for president.