Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei a világ dolgairól. Következetesek és kegyetlenek.

 

Önbizalomról

Önbizalomról

A szerelem után talán az önbizalomról kaptam a legtöbb kérdést mostanában. Megérdemel már egy elméletet.

Iskoláim és tanáraim jelentős energiákat fordítottak annak idején önbizalmam megtépázására. Szüleim ez ügyben jóval liberálisabbak voltak, és jóindulatúan rendre azt mondták oroszlánkörmeim kivillantásakor: csináld csak fiam, de ha majd belefutsz a falakba és pofonokba, akkor ne lepődj meg. (Bizonyos vagyok benne, hogy magukban hozzátették: ha pedig nem, hát akkor te csináltad jól...)

"Beképzelt" – ezt hallottam legtöbbször a tanerőktől. Máig kiver a víz ettől a hozzáállástól. Mégis, hogyan tudná egy tízévesforma gyerek minden erőforrás híján bebizonyítani, hogy komolyan gondolja amit gondol, és van (lesz) erő benne, a terveit valóra váltani??? Tizenkét éves korom óta nem változott lényegesen a világról alkotott képem. Annyi csak a különbség, hogy immáron láthatóvá váltak az eredmények, amelyeket tízévesen még csak egy jeles bizonyítvány sejtetett.

Megcsináltam. Ha hagyom, (ha szüleim hagyták volna) hogy megtörjön a lendület, akkor bizonyosan nem sikerült volna. Az önbizalom persze önmagában kevés volt a sikerhez, de mindenképpen az volt a kulcs, hogy ne bukjak el időnek előtte.