A profitról

Az nem zavar, ha lenyúlják a közpénzed, de az igen, hogy meg kell fizetned a tisztességes munkát?

Régen ismert trend, hogy a vásárlók befolyása és ereje megnövekszik. Toffler szerint semmi meglepő sem lesz abban, hogy a vásárló példának okáért azzal fizet majd, hogy információt ad vásárlási szokásairól a cégeknek. A vevői akarat egyre látványosabban érvényesül, esnek az árak, a szolgáltatók egymás alá ígérnek, a boltokat elárasztják az olcsó termékek. Gondoltuk volna, hogy a krómból, márványból épült plázákat a filléres gagyi fogja elárasztani? Erre van kereslet, az olasz formatervezők profitját sokallják a népek.

Legyen minden olcsó, még olcsóbb, lehetőleg ingyenes? Hová vezet ez a törekvés? Miféle világ lesz az, ahonnan hiányzik a profit? Olyan világ, amiben senki sem lesz érdekelt izgalmas és kreatív javakat előállítani (ha netán mégis, nem lesznek erőforrásai hozzá). Olyan világ, ahol senki sem lesz érdekelt nemhogy a kiugró, de még a tisztességes teljesítményben sem. Abban a világban, ahol az emberek csak a legszükségesebb dolgokra adnak majd némi pénzt, csak pornófilmeket, cigarettát és gumicukrot lehet majd a boltokban kapni. Abban a világban, ahol nincsen profit, az innováció a házi barkácsolás szintjén létezik csak. Ne is álmodjunk a fúziós reaktorról és a többi billiárdos projekt megvalósulásáról. A világ egyetlen kényelmes lakóteleppé válik, ahol minden családnak kis lakás, meleg vacsora, olcsó mosópor, nagyképernyős színestévé, tíz bulvárcsatorna, dvd lejátszó, ingyenes internet és korlátlan letöltés jut majd. Épp ilyen világot ígért Mao és Lenin, ám mindannyiszor bebizonyosodott, hogy ez a fajta uniformizált kényelem életképtelen, kevéssé hatékony, és megöli az előrehaladást.

Valóban ezt akarjuk? Én nem. Ide nekem a profitomat!