Éjfél Kapitány tudósít

Éjfél Kapitány tudósít

Ott voltam, láttam mindent. El is mesélem...

 

Arc pályázat 2004

Arc pályázat 2004

Dacára a kritikusba forduló közhangulatnak idén is megnéztem...

A subbacultcha már májusban faszkorbáccsal üdvözölte a beharangozó "Fikázni könnyű, alkotni nehéz" szlogent, ami ha tételesen igaz is, de ebben a formában mégis szerencsétlenül hangzik. Érdekes, de érthető, hogy idén mind a sziget fesztivál, mind az arc pályázat még megrendezése előtt a "nem menő" kategóriába soroltatott. Mit lehet tenni – ilyen a divat természete. A divat lényege, a szelekció. A divat által nyújtott lehetőségekkel igyekszik ki-ki felfelé irányban elkülönülni a többiektől. Amíg valami progresszív és új, alkalmas erre a célra. Amikor valami régi, túlságosan is nyilvános, túlságosan is ismert, már nem alkalmas arra, hogy általa a menők élcsapatához tartozónak állítsad be magad, hiába értékes és előre mutató. Menő vagy ciki, az ARC számomra mindig is a vizuális popkultúra ünnepe, pozitív célokkal és eredményekkel. Megnéztem hát. (A szigetet viszont kihagytam.)

Immáron szokás szerint ismét kiosztottam Éjfél Kapitány arany-, és ezüstérmét, a szokásokkal ellentétben azonban sem bronzérmet, sem különdíjat nem osztottam. "Egy óriásplakátnak 1-2 másodperc alatt kell működnie. Ennyi időre hajlandó a gyalogos vagy autós odafigyelni a felületre." Ezt már tavaly is elmondtam, de falra hányt borsó volt intelmem :) A mostani plakátok többsége olyan asszociatív nyelvi és kulturális poénokkal operál, amelyek nemhogy 1-2 másodperc alatt nem hatnak, de több esetben egyáltalán nem is esik le a tantusz. Ez pedig – hiba.

Aranyérem

(Szabados Adorján – kiscsillag)

Hangosan felnevettem – Adorján munkája már önmagában ezért is megérdemelné az első helyet. További pozitívum, hogy a poén nem öncélú. A szemétláda corpok szemétláda kereskedői fogásai sokunk szemét szúrják. Nekik visszavágás ez a poén, még ha csak amolyan Don Quijote jellegű haditett is.

Ezüstérem

(Bemer Miklós, Mezei Petra, Szabó Erzsébet – fastfood)

Telitalálatos nyelvi lelemény. Némileg levon az értékéből, hogy angol nyelvtudást igényel, de még így is jó az ezüstéremre. Frappáns ötlet, normális, nem túlvállalós kidolgozás. Rejtély ugyanakkor, hogy miért kellett mindehhez három szerző is. Talán a feladatok oszlottak el, úgymint ötlet – kidolgozás – szendvicsek? Esetleg egy közösen eltöltött izgalmas nyáréjszakán született meg a poén? Sose tudjuk meg...

Bronzérem

Az nincs. Volt plakát amit hosszabban elnézegettem, volt ami tetszett, de, ami igazán megragadott volna – olyan nem volt.