Éjfél Kapitány
a Dunakanyarban
Esküvő a Dunakanyarban
Plusz
egy kilót mutat a mérleg - nem ilyen hazajövetelben reménykedtem. A
göngyölt hús, a Vilmoskörte és a desszert megtette a hatását: nem az
vagyok már, mint aki elmentem. Senki se tud semmit, a násznép zsák bolha
módjára kavarog össze és vissza, a menyasszony egyik cigiről a másikra
gyújt. Jól áll neki. Napszemüvegem mögé bújva, kívülállóként
szemlélem őket. Nem esik nehézségemre a kívülállás, lenne kedvem eltűnni
egy jó fél évre még a környékről is, úszni a tengerben, átaludni a
délelőttöket és belefeledkezni valakibe éjszakánként...
Nem titkolom - irigykedem. Ott áll az ifjú pár bíborban bársonyban, és mindkettőjüket elhomályosítva ott áll felettük és mindnyájunk felett az Atya. Beszédet mond, parancsol, utasít, misztikus dolgokat cselekszik, és úgy bánik az érzékeinkkel, ahogy csak akar. Tapintható a hatalma. Még ha nem is áhítozik ilyesfajta világi erőre, akkor is bizonyosan megérinti, ha ugyan végletesen be nem szippantja. Az elmélet persze megoldja ezt a konfliktust is. E szerint az Úr maga választja ki Őket a szolgálatra, és ha elfogadják azt, akkor feladatuk csupán a közvetítés. Nem magukra kell fókuszálniuk a hívek szeretetét, hanem tovább felfelé. A gyakorlatban ez persze nem megy ilyen simán - emberek volnánk. Rocksztároknak és szuperhősöknek szerencsére könnyebb, nekünk bevallottan saját magunknak van szükségünk a rajongásra. Yeah, hello Budapest, how are you tonight?
Van
ezekben a templomokban valami. Egészen konkrétan Budapest belvárosában is
van egy, aminek szűk rádiuszában jól kimutatható szakmai eredményeket tudok
felmutatni, és nem ez az egyetlen szakrális lokáció a városban, amiről lenne
mit mesélnem. Az esküvőről viszont nem tudok sokkal többet, a lendületem
addig tartott, amíg meg nem láttam a vetett ágyat a kis szobában. Nem tudtam
ellenállni a csábításnak, tizenhárom órát aludtam egyhuzamban. Tipikus
túlhajszolt szuperhős szindróma.
Sok boldogságot!
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása? Kattints!