Éjfél Kapitány
EWS
Eyes Wide Shut
Nem azért mentem a moziba, mert le vagyok borulva az öreg Stanley Kubrick munkássága előtt, bár a 2001 Űrodisszeia életem egyik első és meghatározó moziélménye volt. Még csak nem is azért, hogy a mindenki által imádott Cruise - Kidman (valaha volt) házaspárt pucéran lássam, hiszen nem is kedvelem őket igazán. Pusztán csak volt egy megérzésem...
A kapu mögött lévő partiról ennyit mond
a bekötött szemmel játszó zongorista:
"I have seen a few things things in my life,
but never, never anything, like this...
and I have never seen such women."
Amit én láttam a moziban, az döbbenetes, izgató és katartikus volt. Több napig folyamatosan a látvány és az érzés hatása alatt voltam, pedig hát nem ez az első eset, hogy szélesvásznú moziban voltam, vagy jóalakú lányokat láttam volna. Ez a film ennél sokkal több volt, ellentétben például a Paul Verhooven féle Showgirls mozival, amiből szintén nem hiányoztak a hibátlan testek, csak éppen az érzés, a misztika, az nem volt sehol. Hogy Kubrick mennyire komolyan törekedett viszont a tökéletes hangulatra, azt jól jelzi, hogy a filmbeli színésznők egyikének sem lehetett szilikon implantja...
A prűd amerikaiak persze most is kimaradnak a jóból, a film lazább jeleneteit letompították az amerikai verzióból, de a végső "teljes" anyagba sem került bele minden, amit eredetileg a mester leforgatott. Így maradt ki például az a csók, amit Bill a halott Mandynek ad.
A film - mi másról - a vadállati ösztönökről szól, de nem abban a laza szirupos, vagy műbalhés előadásban, ahogy azt Hollywood általában bemutatja, hanem valahogy úgy, ahogyan azt tényleg átélik azon szerencsések akiknek részük lehet benne.
A film két meghatározó alakja meglepő módon nem a főszereplő szupersztár páros volt, hanem Domino (Vinessa Shaw) és Mandy (Julienne Davis), akikre hősünk Bill Harford (Cruise) folyamatosan vágyakozik. Aki arra számított, hogy szemtől szembe láthatja Tom Cruise-t pucéran, vagy Nicole Kidman-en legeltetheti a szemét, annak bizony csalódnia kell. Csalódásban egyébként sem lesz hiány, mivel a mester az utolsó pillanatig sikeresen tartotta titokban a film tartalmát. Így fordulhatott elő, hogy több beharangozó írás állította - nyomtatásban is - teljesen tévesen, hogy a film egy pszichológus házaspár és betegeik bizarr kapcsolatairól szól. Szerencsére erről szó sincsen.
Ammondó vagyok, ennél többet fölösleges is előre hallani, meg kell nézni a filmet. Aki pedig moziból kijövet Éjfél Kapitány véleményén kívül egy alapos és mindent átfogó elemzést is olvasni szeretne a filmről, annak szívből ajánlom Craig M. Johnson oldalát, címe: Opening Eyes Wide Shut.
A fikázóknak
Akik nem voltak leborulva a filmtől (kivétel nélkül csajoktól hallottam csak rossz véleményeket), azoknak legfőbb problémája az volt, hogy mi tartotta össze mindeddig a filmbeli unott házaspárt és mi fogja ezután? Tőlük kérdezem mindenekelőtt, hogy miből gondolják, hogy a filmbéli házaspár unott lett volna? Jómódúak és gondtalanok voltak, annyi szent. De ez nem egyenlő az unalommal. Dolgoztak, gyereket neveltek, füvet szívtak, partikra jártak, teljesen normális és ugyanolyan tartalmas életük volt, mint bárki másnak. Unalomnak nyoma sem volt sehol. Nem mindenki unott, aki nyugodt és jómódú, bár kétségtelen, hogy akinek filléres problémái vannak, az sosem unatkozik... Az összetartást illetően sem látok semmi gondot. Egy kapcsolatot nem hinném, hogy egy életen keresztül ugyanaz a vad vágy tartana össze, mint amivel annak idején elindult. A vad vágy pedig bármikor és bárki mással kapcsolatban felbukkanhat, aminek ellenállni ugyan lehetetlen, de ennek nem feltétlenül kell veszélybe sodornia egy életre szóló kapcsolatot. Erről szólt a film.
Ő az a helyes utcalány az állatos kabátban. Olyan csinos (naná, profi
modell) és olyan aranyos, hogy nem csak a filmbeli doktor, de valószínű 10 férfiből 9
elcsábult volna a vele való találkozáskor, Éjfél Kapitánnyal az élen. Ahogy
leszólítja Billt és ahogy elbeszélget vele, az csak nagyon távolról emlékeztet az
itthoni "Kell szeksz?" kezdetű bepróbálkozásokra. A Dominót alakító
Vinessa új még a filmes és modell szakmában, bár szerepelt már a Glamour címlapján
is. Nemigen tudunk róla sokat, egy keveset a Mozi adatbázisban
találni eddigi pályafutásáról.
Mandy/Julienne Davis
Mandy a filmbéli ex szépségkirálynő,
a titkos party egyik sztárja. Az őt alakító Julienne Davis szabadkozik is, hogy éppen
egy drogos örömlányt alakít első komoly filmjében, de hát ilyen az élet...
Julienne a tipikus példa arra, hogy mennyire szubjektív egy nő kinézete. A film után
csak mint istennőre, úgy emlékeztem a titokzatos, álarcos luxuskurvára. Amikor
megnéztem promóciós fotóit
az ügynökségénél, alig ismertem rá. Sőt,
ha a körúton találkoznánk, biztos, hogy fel sem tűnne. Döbbenetes, mennyit számít
a hangulat, a világítás, a ruha vagy adott esetben annak hiánya. A kisasszonynak saját
oldala is van már, ami se nem szép, se nem
tartalmas, de reménykedünk.
Egy fogós, ravasz kérdés kapcsolódik Mandy alakjához: honnan ismerte fel az orgián Billt, mikor álarc volt rajta? Válaszom azon kívül, hogy a női megérzéseknek nincsen határa, az lehet, hogy elsőre nem is kellett felismernie. A körben már észrevehette, hogy ki az utolsó belépő, aki eleve kilógott a sorból. Az, hogy őt választotta, nem jelenti, hogy azonnal felismerte, de amint elélépett a szemébe nézve bekattanhatott neki a doktor szeme, hiszen az utolsó baleseténél éppen 10 centiről néztek farkasszemet. Az elindulás után pedig már beszélgettek is, ami elég lehetett a megbízható azonosításhoz. Orsi szerint viszont aki úgy be van tépve, mint Mandy volt a baleseténél, az nemhogy egy szempárra de semmire sem emlékszik, ennek ellenére a fenti elmélet többé-kevésbé megállja a helyét. Orsi vette a fáradtságot és e megjegyzésén túl elemzést is írt nekem a filmről:
Orsi elmélete
Az az egyetlen (nagy) bajom a filmmel kapcsolatban, hogy
csak egyszer láttam. Craig is többször láthatta, de hát máshogy nem is lehet
normálisan véleményt mondani egy filmről. (meg mindig nem olvastam végig, amit
írt). Erről jut eszembe, meg a szimbolikáról, hogy egyszer a suliban egy filmről
kellett írni, ami nem a saját választásom volt, de hát isten neki, szóval ott
ültünk egész éjszaka a barátaimmal a video előtt, és már harmadjára néztük
kikockázva a filmet, és már olyanokat is észrevettünk, hogy a pasin egy (db) zokni
volt, amikor ágyba bújt, na, ez a másik véglet. Hát még a következtetések, amit
ebből kiszűrtünk... máig ezen röhögünk.
Én a film felénél kezdtem felfogni, hogy nem biztos, hogy arról fog szólni, amit én
szépen elképzeltem. De végül is ez nem fontos. Olyan jó volt végre látni egy olyan
filmet, amire tényleg nagyon kell figyelni, hogy meglásd az összefüggéseket. Az eddig
leírtakon túl az az én elméletem, hogy az első partin ugyanazok az emberek voltak,
mint a másodikon. És akkor így végül is a három (vagy négy) rész az az 1. keret , 2.
első parti 3. második parti , és megint a keret. A második parti csak az ismétlése
az elsőnek. Vagy inkább az első a másodiknak a
felvezetése. Ha jobban meggondoljuk, akkor az első partin is dugnak (bocs), bár csak
szóban. És nem számit, hogy nincs senkin sem álarc, amúgy sem ismernek senkit. Csak
nem olyan ijesztő. Ja, és itt a lány majdnem meghal, a második partin pedig ue
megismétlődik, azaz tényleg meghal. Meg a zongorista is ott van, aki, mint később
megtudjuk, abból él, hogy névtelen megbízói különböző partikra viszik...
Emlékszel arra a jelenetre (ez volt az egyik kedvencem), amikor a dokit követi egy
ballonkabátos alak, Cruise vesz egy újságot (Lucky to be alive), és bemegy egy bárba.
Na, ott mi szólt, ha nem Mozart Requiem-je. Nem tudom, hogy láttad-e az Amadeust, de
halál komolyan mondom, hogy ez nem volt véletlen, szóval az Amadeusban Mozart menekül
az apja (fantomja) elől, aki fekete palástban és álarcban van, s valójában Mozart
saját agyszüleménye (vagy nem is?), ugyanúgy, mint ez az egész őrület a partikkal.
Álom vagy valóság. Lefeküdt-e Kidman azzal a tengerésszel, vagy sem. Meg az az álom,
hogy ott van a temetőben (ha jól emlékszem), és elmondja, hogy mint dugtak a
tengerésszel megint, úgy, hogy mindenki látta őket, Cruise is. Na ezzel megint
visszatértünk a partihoz, az elsőhöz, ahol Cruise is látta, ahogy Kidman ott évődött
azzal a Sándorral.
Ez a kapcsolás a 'rainbow'-val nagyon jó volt, és most ugrott csak be, de ne röhögj
ki, szóval, amikor elmegy Cruise a Rainbow-ba, (vehetjük úgy, hogy már másodjára, de
még nem igazán) ott volt a sok báli jelmez, meg álarc, és a tulaj lánya két
kifestett (álarcos), és persze idősebb,
pasival hancúrozik. Ez inkább röhejes, mint még megborzongató, de már megint uaott
vagyunk, a partin. Ja, és a lány természetesen el szeretne menni Cruise-zal. Szerintem
ez a jelenet nem véletlen, mint ahogy semmi sem az egy jól megírt műben.
Valójában nem tudtam rájönni, hogy mi vezérli a nőt (Kidman). Mert őmiatta van
minden, Cruise nem ment volna bele ezekbe a dolgokba (parti, Domino), ha nem csalódott
volna ekkorát. És a legvégén, mindezek után, még Kidman mondja, 'Don't say forever.
I don't like this word.' vagy vmi ilyesmi. Teljesen uralja Cruise-t. Szegény Cruise
barátunk háromszor próbál meg átmenni a szivárványon, de először nem teszi meg,
másodjára már készülődik, harmadjára pedig, amikor meg már átmenne, szörnyű
bajba keveredik. Kidman ezalatt kétszer hál a tengerésszel, és a végén még neki
áll fejlebb.
Orsi véleményéhez
Érdekes az elmélet, hogy a két parti egy és ugyanaz. Olyan szépen meg van indokolva, hogy nem is szállok vitába vele, bár a megérzéseim mást mondanak.
Óva inteném viszont Orsit és mindenki mást is attól, hogy elhamarkodottan ítéljen akár a férj, akár a feleség, akár a kapcsolatuk felett. Nem történt itt semmi különös, eltekintve egy kis flörtöléstől és attól, hogy egy-egy villanás erejéig mindkettőjüknek megindult a fantáziája. Még csak egy ártatlan félredugás nem sok, annyi sem történt egyik oldalon sem. Miután mindkettejüknek kellemetlen pillanatokat okozott saját fantáziájuk, megosztották egymással a meg-nem-történteket és kapcsolatuk megerősödve folytatódott tovább. (Vegyük észre továbbá, hogy az egész filmben ők ketten voltak a legártatlanabb báránykák és e minőségükben volt rémes lelkiismeret furdalásuk, míg az életet nagykanállal élvező Ziegler, vagy a gátlásoktól mentes jelmezkölcsönző és laza erkölcsű leánykája mindnyájan kiegyensúlyozott, nyugodt és életvidám figurák voltak.)
Élénk tévedés, hogy a feleség képzelt félrelépése az igazi oka Bill ámokfutásának. Bill már az ominózus tengerészhistória végighallgatása előtt is lelkesen flörtölt a modell lányokkal és ő is mint minden átlagosan ingergazdag környezetben élő egészséges férfi napi 50-100 közötti alkalommal gondol a szexre és nyilvánvalóan nem mind az 50-100 alkalommal ugyanazzal az egy nővel. Egy hasonló napnak ugyanígy elindítója lehetett volna egy ismeretlen pincérnő tekintete, egy eladólány mosolya, vagy akár csak egy véletlen koccanás egy csinos arcú ismeretlennel a nyílt utcán. Mindenesetre a parti adakozó természetű modelljei, a felajánlkozó nő a halottas háznál, majd az átlagnál messze ügyesebben csábító Domino gyors egymásutánja akkor is elégséges feromon dózist produkáltak volna, ha hősünk nem is hallott semmilyen tengerészről...
Ennek a véleménynek persze semmi köze a filmhez, ez inkább morális összegzése a dolgoknak Éjfél Kapitány szemszögéből. És mint jól tudjuk, ahányan vagyunk mást és mást gondolunk, teszünk és ítélünk ezekben a dolgokban. Vitázni pedig nem is érdemes róluk...
Multimédia
A zene meghatározó, mint minden általam nagyra tartott filmben (Twin Peaks, Meteo, The Wall és a többiek). De nem is kell másfelé tekingetni, elég a 2001 Űrodisszeia űrállomására és a Kék Duna keringő dallamára gondolnunk. Csak a Soundtrack CD borítójáról ismertem fel, hogy a filmben Cris Isaak nyomja a gitárt, a nagyon misztikus zongorás betétek pedig az általam ismeretlen Jocelyn Pook hallását dicsérik. Ha meg akarsz borzongani, csak kattints a linkre...
A filmből előzetes képsorokat a Hivatalos oldalon találsz. Akik pedig utólag kíváncsiak a párbeszédekre, azoknak itt a forgatókönyv.
És Te mit mondasz? Nyomd meg a gombot, szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi filmajánlója? Kattints!