|
Stranger than fiction
Féltem kicsit a vígjáték kategóriától, semmi hangulatom nem volt a klasszikus idióta poénokhoz, de alaptalanul aggódtam. Nem kierőszakolt nevetéssel, hanem egyfajta elvarázsolt hangulattal operálnak az alkotók, szokatlanul rokonszenvesen. Valahogy a feszültség is tompított, az utolsó pillanatig tudja, érzi az ember, hogy minden rendben lesz, minden jóra fordul. Nem felkavar, hanem ellazít. A szétcsapott Laurie Andersonra emlékeztető Emma Thompson és mindenki más is egyszerűen tündér. Helyesek, kedvesek, imádni valóak. Ki ki másképp persze. Mintha nem is moziban, hanem gyors és ultrahatékony relaxációs programon lettem volna. Igen, ideje egy kis kényeztetésnek. Ideje talán megvenni azt a két Nagyandi képet, azt az új asztalt a nagyszobába, a Sky Guardiant, és ideje enni egy kis thaifoodot, ahogy Londonban. (Ez utóbbit meg is teszem rögtön a film után, és zárás előtti utolsó vendégként még rávetem magam egy marhahúsos adagra, előtte persze mohón bámulom minden pillanatát, ahogy a séf forgatja, dobálja a serpenyőben kései vacsorámat...) Yes igen - csinálja mindenki amihez kedve van! Hagyjuk a főiskolát, süssünk helyette sütit, hagyjuk a kemény munkát, dugjunk inkább tetovált karú szexi péklányokat! Megyek is, keresek egy megfelelőt magamnak :DDDD Hej baszki, ha ez ilyen egyszerű volna...
|
|