Éjfél Kapitány mozizik

Éjfél Kapitány mozizik

A következő filmeket nemcsak láttam, nemcsak összefoglaltam, de lelkesen ajánlom is őket!

 

Inland Empire

Inland Empire

Itt az új Lynch film, három óra klasszikus élvezet. Elmesélem, én mit láttam.

Hát, az Inland Empire szép példa volt a Lynch-féle klasszikus munkamódszerre. Különböző álmokból, ötletekből, rögtönzésekből megszületnek jelenetek, amiket aztán a mester megpróbál egy történetté összefűzni. Ahogy egy zeneszámot sem kell konkrétan megérteni, úgy az egyes jeleneteket sem kell részletekbe menően értelmezni, elég fogyasztani és élvezni. Az Inland Empire három óráját úgy néztem végig, mint egy hosszúra nyúlt videoklipet, és minden perce tetszett. Simán tovább is néztem volna, ahogy TV sorozatként is el tudnám képzelni, bár ez utóbbi eset nekem nem kedvezne: képtelen vagyok rendszeresen a képernyő elé ülni. Ebből az alapállásból, az Inland Empire olyan történet, amibe mindenki azt képzel bele, amit akar. Mindenkiben mást mozgatnak meg a jelenetek, a szerint, hogy mennyire élt már át hasonló helyzeteket, illetve aktuálisan milyen a fantáziája. Tartózkodtam a kritikák előzetes elolvasásától, de annyit akaratlanul is elkaptam belőlük, hogy az Inland Empire csak igazi Lynch rajongóknak való. Ez esetben én feltétlen rajongó vagyok, de nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek, aki nem csak a klasszikus hollywoodi munkákra vevő.

Férfiasan bevallom: elsőre nem értem én sem a cselekményt. Az filmes szál még csak-csak megvan, de a lengyel vonal olyan hirtelen úszott be, hogy észre se vettem, hogy már minden másról szól. Esetleg majd egyszer dvdről visszanézve összerakosgatom, hogy mi is a másik story, de egyelőre elvagyok így tudatlanul is.

Ez volt az első film, ahol tetszett Laura Dern. Nem konkrétan ő maga, hanem az alakítása. Annak a fényében ez persze nem véletlen, hogy Lynch nem kis részben az ő unszolására és rá szabva csinálta meg a filmet. Most egyrészt tökéletesen helyén volt az ő hisztérikus alkata, másrészt meg végre volt alkalma egy-két érdekesebb arcát is megmutatni (gondolok itt arra, ahogy a zugügyvéd kinézető csávónak elmeséli a sztoriját).

Helyes ötlet, hogy a búcsújelenetben minden különösebb ok nélkül felbukkant a piros ruhás biszex boszorka Laura Harring a Mulholland Drive-ból, és hogy Masuimi Max (Ed Mironiuk egyik kis kedvence) is megjelenik a majmos kurva villanásnyi szerepében. Az utolsó szám táncoslányai viszont épp olyan szarok, mint Nick Cave Bring it on-jának táncosai. Lynch – igen helyesen – magának tartja fenn a zenei rendező pozícióját, de a koreográfusi munkát igazán rábízhatná egy profira...

Még még még!