Éjfél Kapitány
Flash zenekar
Forradalmi Flash Fesztivál
Itt
van az ősz, itt van újra, szép mint mindig énnekem. Hála az önkormányzati
választásoknak, frissen felújított metróállomásokon, parkokon és
játszótereken gázolok át, az utcalámpák bágyadt fényében bőrdzsekimen
decensen vigyorog a halálfejes jelvény. Szépen alakul ez a város, csak nem
szabad nagyon eltávolodni az Andrássy úttól. Egyre gyakrabban érzem úgy
magam, mintha a 15 évvel ezelőtti Zürichben járnék.
Három deci rozé a színpadra!
A
Tandem kávézó pici
terme hamar megtelik keményvonalas Flash rajongókkal, PálKatával és
Padrével koccintunk is a viszontlátásra.
Szemben a vegyes rockabilly felhozatallal, a
punk lányok kivétel nélkül rokonszenvesen vékony derekúak, ennek ellenére
nincsen érkezésem megverekedni értük. Az est slágere az ismét (és félek
örökké) aktuális
képviselő funky. Az énekes-frontember Barcs
Miki őszinte kőkeményen osztja ki válogatás nélkül az összes
nagyvezért, éppen úgy, ahogy azok arra rászolgáltak. "Először játsszuk ezt
a számot..." felkonferálás mellett meghallgatjuk még az összes réges-régi
Flash slágert, lendületesen, hangosan és meglepően tisztán, külön pirospont
jár a technikusoknak. A szolidan "Forradalmi Flash Fesztivál"-ra
keresztelt turné második állomása ha lehet még ennél is sziporkázóbbnak
ígérkezik, a
Süss
fel Napban október 22-én vasárnap Pepe LePunk
barátom nagy kedvence, a
Spatzenjodler
is fellép majd. Neoprimitív punkzenekarok - előre!
Hogy hívják ezt? Kampánycsend?
Szopjon le az összes köcsög politikus!
A vasárnap este képlete ugyanolyan egyszerű volt, mint Barcs Miki
csatakiáltása: Orbán "adócsökkentő" Viktor a papírforma szerint rávert Gyurcsány "adóemelő" Ferencre. Nem gondolom hogy bármilyen morális
szempont különösebb szerepet játszott volna ebben, sőt, azt sem gondolom,
hogy a balatoni hazugságos beszéd érezhetően megváltoztatta volna a
választói szándékot.
Egyszerűbb népek vagyunk mi ennél, ahogy itt a földön
minden nép egyszerűbb ennél. Furcsa is, hogy éppen a tömegeket hivatásszerűen
manipuláló miniszterelnök lepődik meg a vártnál rosszabb eredményen. Nem
őt sajnálom, hanem azt, hogy nem lehet a nélkül lenyomni az egyik nagyszájút, hogy azt
a másik ne a saját sikereként könyvelné el.
Meddig játsszuk még ezt a csiki-csukit?
Régen írtam: nálunk minden szavazás arról szól, hogy kit ne...
Régen írtam: elmélet a választójogról...
Más zenekritikák...