Éjfél Kapitány
&
Sienna
Myreille
PálKata

Blog, csajok, satöbbi...

A TFT, a Több Felhasználós Terület,  a virtuális randipont ahol összegyűltünk, szűk helyiséget formáz. A padlót teljes terjedelmében terepszínű huzatba bújtatott vastag matrac borítja és megszámlálhatatlan sárga színű plüss párna. A falak vörösek, vagy barnák, nem lehet jól kivenni a lampion tompított fényében. A szomszéd helyiségből rádió hangja szűrődik be, jól ismert slágerek fejhangon előadva, japán diszkóritmusban. Vendégeim Sienna(13), Myreille(26) és PálKata(32), témánk a lányblogger sztereotípia. Talán mondanom sem kell, mindhármójuk szerző, rendre a Sienna, Végtelen sikítás és a Pálkata weboldalak tulajdonosai.

Éjfél Kapitány: Kollégákat többször láttam panaszkodni, hogy kevés visszajelzést, levelet kapnak. Ti?

Sienna: Ha valakinek írok az általában visszaír.

ÉK: :-DDDDD ...és mi tud annyira megtetszeni, hogy írj valakinek?

Sienna: Általában weboldal tulajoknak szoktam írni az oldalaikkal kapcsolatban. Ha valakit az oldala alapján szimpatikusnak találok, vagy ha ugyanabban a témában mozog mint amiben én.

Myreille: Szerintem nincs okom panaszra, mert rengeteg embert ismertem meg a blog miatt. Ha levelek miatt panaszkodom, akkor az nem a rajongói levelek hiánya, hanem a baráti levelek. Sok linket, sok levelet, sok megkeresést kapok, néha többet is, mint ahogy véleményem szerint minőségileg a blogom (és én magam) indokolná.

PálKata: Éppen eleget. Lehetne több a nyilvánosakból, mert mail több jön, mint hozzászólás a fórumban. Így futhatom a köröket, hogy idézhető-e, az idő megy, aztán elmúlik. Meglepően sokan mondják viszont IRL, hogy olvasnak. Ez 1-2 napig zavar, esetleg kerülök egy adott témát, aztán vissza a kerékvágásba.

Myreille: Erről jut eszembe, hogy gyakran keresnek meg ICQ-n. Bloggerek és olvasók vegyesen. Persze akadnak unatkozó arabok is, de őket nem veszem számításba. ;) Egészen más ICQ-n beszélgetés közben megismerni egy embert, megvitatni egy-egy témát, mint levelekben. Sokkal gyorsabb, sokkal pergősebb, azt hiszem, hogy ezért szeretem. 

ÉK: Az én postaládámba - a nélkül, hogy különösebben törekednék erre - elsősorban nők dobnak levelet. Gondolom nálatok ugyanez történik, csak ellenkező előjellel...

Sienna: Én megmondom őszintén nagyon ritkán tudom eldönteni, az illető nemét aki ír nekem, pláne a puszta név olvastán. De azt hiszem nekem több lány ír.

Myreille: Általában nálam is a férfiak a jellemzőek, de vannak nők is. Mondjuk 3 levélből 1-et nő írt.

PálKata: Már amennyire hihető egy nick neme. De igen. Felteszem, hogy a csaj bloggereknek eleve kevesebb levele érkezik, mert nekik inkább pasik írnak, azok meg defaultban kevesebbet írnak. :-)

ÉK: Van valami konkrét történeted a nickekről és nemükről?

PálKata: Van, de inkább csak magamról. Anno kezdő nettós/ indexes koromban a zöm meggyőződése volt, hogy fiú vagyok. Úgymond a hozzászólásaim alapján. Képtelenség volt – képtelenség lett volna, ha akartam volna – az ellenkezőjét bizonyítani.

Myreille: Egyszer előfordult ( akkor kezdtem el blogot írni ), hogy nem tudtam eldönteni, hogy a levél szerzője nő vagy férfi. Nem nick szerepelt a levél végén, hanem egyetlen betű, viszont sem a levél stílusa, sem a tartalma nem árulta el írójának nemét. Más érzés volt olvasni a levelet, ha nő és már, ha férfi szerzőt társítottam mellé.

ÉK: Milyen az a képzeletbeli tökéletes olvasó, akinek írsz? Van neki neme? Miért olvas ő téged?

Sienna: Ezen még nem gondolkoztam. Nem tudom, nekem mindegy a lényeg, hogy olvasson. Miért? Mert könnyen át lehet futni a bejegyzéseimet olyan rövidek. És persze ne hagyjon olyan üzenetek mint pl. nem rég: "kurvakurvakurvakurvanita"

PálKata: 1. a) Magamnak írok így tehát tökéletes vagyok. :-) 1.b) a világnak írok (a magyarul beszélő részének). 1.c) az ismerőseimnek írok 1.d) a pasimnak írok 2. Hermafroditának írok, vagyis hol ennek, hol meg amannak az énemnek/ világnak/ismerősömnek. 3. Jól szórakozik, élvezi a stílusomat, közben világlátást tanul ezerrel.

Myreille: Nincs tökéletes olvasó, nem az olvasóknak írok. Magamnak szól ez az egész blog és mivel kinn van a neten, ezért aki akarja olvashatja. Ha olvasó lehet valaki, az aki számít, akkor önmagam. És egyetlen elv van, hogy önmagamnak nem hazudok, miután egyszer megtettem. Ez a hazugság a házasság volt. (És akkor nézzük azt az elvált skatulyát.) Tulajdonképpen, ha nagyon a tényeket néztem volna és nem vegyítettem volna bele az álmaimat, az elképzelt életről alkotott tökéletes képet, akkor soha nem mentem volna férjhez. Amikor mindezt már képes voltam látni, akkor pedig elváltam. Végigjártam egy gödröt, de ebből csak tanultam. Főleg magamról. Múltam minden kis darabja kell ahhoz, hogy ilyen legyek, amilyen vagyok. És most jó. Érzem a szervezetemben (nincsenek fölös kilóim) érzem a lelkemben, egyre jobban élvezem az életet.

PálKata: Milyen szerencse azért, hogy azt is kizárólag magunk dönthetjük el, mi számít fölöslegesnek a kilók számánál. Éljen a szabaccság!

ÉK: A bókolás a vadászó férfi alapvető és igen hatásos fegyvere...

PálKata: ... a nőké is!

ÉK: :-))) ... a bók olyan pozitív gesztus, aminek igazságtartalma egyrészt lényegtelen, másrészt legtöbbször minimális :-) Mit gondolsz, ha fiútól kapsz egy elismerő levelet, az mennyire őszinte dicséret és mennyire bók?

PálKata: Gyakrabban kapok lányoktól elismerést. Hogy ők is vadásznak-e? Lásd előző kieg. Nem valószínű, hogy bárki is potenciális vadként gondolna rám, tekintve, hogy amit írok, az tele van a pasimmal, illetve a köztünk lévő jó viszonnyal. Ez a része tehát esélytelen. Konklúzió: minden ezen felül bejövő dicséret tehát őszinte. Ja, amúgy ki nem szarja le.

Myreille: Nőktől a dicséretet őszintébbnek veszem. A férfiak szavait fenntartással és közben örömmel fogadom. Nem skatulyázom. Adom magam és nézzük meg, hogy mire jutunk együtt. Kiderül, hogy bók volt, vagy őszinte dicséret, de nem is igazán számít, ha nekem jó volt. Tehát ha csak meg akart kefélni és én belementem, jót keféltünk, akkor ennyi, nem kell túlságosan továbbragozni. 

Sienna: Remélem azért van egy kis igazság tartalom egy fiútól kapott dicsérő levélben is! Az viszont szerintem alapvető udvariasság, ha valaki dicséri valakinek a munkáját, legyen az fiú vagy lány. Szerintem úgy 70% bók a maradék meg őszinte dicséret!

ÉK: Komoly ostrom alatt vagy, mióta saját oldalad van? Sokan bepróbálkoznak, hogy indulásképpen egy levelezőpartneri, vagy haveri státuszt szerezzenek nálad?

PálKata: Nem. És a fikázás több. (Mennyi a sok?)

Sienna: Egyáltalán nem. A postaládám nagyon üres, sokszor én kezdeményezek levelezéseket. Nem tudom mit értesz a haver alatt. Azt, hogy offline is találkoztam vele (az e-mailezés mellet), vagy csak szimplán nagyon jóba vagyok vele. Mert ha erre az utóbbira érted akkor nagyon kevés, de az offline dolog egyáltalán nincs is olyan. Levelezőpartner több van mint haver, de belőlük se lehetne kiállítást nyitni.

Myreille: Nem hiszem, hogy ilyen célok vezetnének embereket. Sokkal inkább úgy mondanám, hogy ismeretlen vagyok, ami lehet vonzó és még többet szeretnének róla tudni, ezért elkezdik felfedezni. Aztán van akivel jól sikerül a dolog és barátság lesz a dologból, van akivel pedig semmi. Nem tudom, hogy miért keresnek meg. Legtöbbször azért, hogy elmondják szeretik olvasni a blogom és jó hogy ilyen vagyok és meglepődnek, hogyha kedvesen válaszolok. Mostanság van olyan is, hogy blog ügyben kérnek tanácsot és akkor is segítek. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat. Viszont hízelgő a "népszerűség" vagy az az érdeklődés, ami körülvesz. Néha meglep, néha élvezem, de sohasem utasítom el.

ÉK: Biztos vagyok benne, hogy ösztönösen másképpen olvasod egy fiú és egy lányszerző írását. Tagadod?

PálKata: Így tagadom. Abban akadhat különbség, hogy szerintem fiú-e vagy lány. A jobb fej srácoknál lassabban derül ki. De ebben sincs másképp, mint könyvben, vagy az életben általában. Persze, hogy másként viszonyulok mindenkihez és ebbe a neme is belejátszik. (Meg még sok minden más.)

ÉK: Hogy-hogy lassabban derül ki???

PálKata: Úgy derül ki lassabban, hogy ha valaki jót ír jól, arról nem feltétlenül derül ki elsőre (másodjára, stb.) a neme. Egyszóval vannak arcok, akiknél az első mondatból, a felhasznált grafikákból megmondod, hogy szűkagyú macsó – mint például Éjfél Kapitány – másoknál több idő kell ahhoz, hogy elszólja magát, vagyis lassabban derül ki. Lányoknál sajna pont fordítva van, de lassan talán ez is változik.

Sienna: Az igazság az, hogy én nem nagyon szoktam blogokat olvasni, csak nagyon ritkán, és akkor sem figyelem meg különösebben az illető nemét. Tagadom-e? Nem tagadok én semmit, de az biztos, hogy én még nem vettem észre magamon, hogy olyan nagyon másképp olvasnék fiúk álltal írt naplókat.

Myreille: Nem tudom. Vannak dolgok, amik dühítenek. A tutyimutyiság, a nagyonjófej vagyok, az annyira laza vagyok... stb. Általában emberek érdekelnek, hogy mi van velük, hogy vannak. Csak olyanokat olvasok, akivel legalább egy-egy levélváltás, személyek kapcsolat volt.

ÉK: Hogyan születnek ezek a kapcsolatok? Ki kezdeményez?

Myreille: Teljesen vegyes. Van amikor én írok egy levelet, van amikor engem keresnek meg. Szerintem fontos a személyes találkozás, mert amíg nem beszéltem valakivel, addig a saját hangomon olvasom a leveleit, másrész pedig fontos, hogy hogyan hatunk egymásra. Ilyen találkozásokból született már barátság, de volt olyan is, hogy annyira semmi sem történt, hogy egy találkozás után a levelek is abbamaradtak. Szerintem nem kell sokáig húzni a dolgokat és egy beszélgetést egy tea mellett többre értékelek, mint napi három levelet.

ÉK: Olvasod fiúk oldalait, naplóit. Milyen megfontolásból teszed ezt? Szeretnéd tudni, hogyan gondolkodik a másik nem? Megfogott az illető személyisége, stílusa, kisugárzása? Netán pusztán szórakoztat, ahogy egy mozi?

Myreille: Fenti válasz erre is. Azért olvasom, mert mint ember érdekel, mert kedvelem őt és a gondolatait. Szeretek más szemszögből ránézni a világra és nem feltétlenül a szexus miatt, hanem mert ő másként látja a világot, úgy ahogy én nem tudom.

PálKata: A legutóbbi. Nagyon ritka az érdekes ember (érdekes blog), legtöbbször nem is elég őszinte és/vagy mély, hogy abból aztán olyan kurva sokat tanulhatnék. Pusztán szórakozásból viszont befigyel jónéhány.

Sienna: Ott még nem tartok, hogy igazán kíváncsiskodnék a másik nem iránt, inkább csak szórakoztat mint egy bármilyen másik blog, ha vannak benne poénok.

ÉK: Olvassák fiúk a te oldaladat. Szerinted mennyire különbözik az ő motivációjuk a tiédtől (amit az imént vázoltál)?

Myreille: Fogalmam sincs.

Sienna: Én nem igazán tudom miért nézik meg az oldalamat. Tényleg fogalmam nincs.

PálKata: Ezt talán tőlük kéne. Reményeim szerint viszont tanulnak. Sokat.

ÉK: Segíts nekünk, tőled pl mit kellene megtanulnunk? ;-)

PálKata: Hát másik szemléletet, mi mást. Talán kiderül az olvasónak, hogy a saját farkán túl is van élet. Ha valaki van olyan stupid, hogy azért olvas egy blogot, mert lány írja, előbb-utóbb szembesül vele, hogy azt nem a "másik nem", még csak nem is "a nők" írják, hanem egyvalaki. Egy ember.

ÉK: Számomra magától értetődő, hogy előreengedek egy nőt az ajtóban (leszámítva természetesen a nehezen nyitható és a veszélyes helyre nyíló ajtókat) és én fizetek ha nyilvános helyen eszünk, iszunk. Számodra is?

Sienna: Hát, ahogy kijön a lépés. Engem nem nagyon zavar, ha egy fiú nem enged előre.

Myreille: Engem engedjenek előre, vagy éppen menjenek be előttem, ha olyan helyről van szó, adják át a helyet és ha egy fickó meghív vacsorázni eszembe se jut, hogy előszedjem a pénztárcámat. Viszont, ha én hívok meg egy barátot, aki történetesen fiú, akkor én fizetek természetesen. Szóval ebben azért van egy kölcsönösség, mint mindenben, illetve azért figyelni szoktam az anyagi helyzetre. Szóval azért az az élősködő típus sem vagyok, szerintem. Ha nem lenne muszáj, akkor én simán otthon maradnék gyereket nevelni, ha lenne annyi szabadságom, hogy élhetek a
szenvedélyeimnek és napi 4 órában önmegvalósíthatok és vannak sikereim. Számomra fontosak a férfiak és hogy férfiasak legyenek. Határozottabb és keményebb legyen, mint én. Fel tudjak rá nézni, tisztelni tudjam és nyűgözzön le az eszével, a viselkedésével. Most ennek része, hogy tisztában van az illemszabályokkal és nőként kezel. Ugyanakkor fontos, hogy társ legyen, társak legyünk beszélgetésben, ágyban... mindenhol.

PálKata: Ez lenne a lényeg Myreille. Hogy mindenki (nő, férfi egyaránt) szabadon választhassa meg az életformáját. Amikor engem leharcosfeministáznak és közlöm, hogy magam is szeretnék kb. hét gyerekkel együtt élni + fehér kerítés + erdő + esetleg egy kis tó, akkor meg egyből szűzkurva vagyok, akinek csak a szája jár.

ÉK: És ahhoz mit szólsz, hogy sok helyen pusztán női mivoltod miatt külön "lányblogger" skatulyába kerültél, ha úgy tetszik megkülönböztetett figyelmet kapsz?

PálKata: Utálom még a gondolatát is. Primitív köcsögség.

Myreille: Hülyeség lenne ez ellen küzdeni, vagy tiltakozni. Igen nő vagyok és ízig-vérig szeretnék is nő lenni. Nem tudom egyébként, hogy mennyire kapok ezért megkülönböztetett figyelmet. Nem hiszek a skatulyákban és nem töprengek ezen túl sokat, mert nem érdekel. Lehet, hogy pont ez a dolog hozta a barátaimat, akkor azt mondom, hogy számít, egyébként pedig nem fontos.

Sienna: Ha nagy csomó link között az oldalam címe mellé oda lenne írva, hogy lányblogger, akkor az bizony többen rákattintanának. Már csak megszokásból is (ha valami mellé oda van írva valami azt bárki jobban észreveszi), vagy a "lány" előtag miatt. Egyébként nekem mindegy, addig amíg nem lesz a "lányblogger" valamivel általánosítva, mint pl. a szőke nők.

ÉK: Mit tippelsz, változtatna-e a népszerűségeden, ha bedobnád, hogy boldog három hónapos terhes vagy és a vőlegényeddel két hét múlva összeházasodtok?

Sienna: Eddig se voltam valami népszerű, de ha ez valamikor megtörténne akkor biztos, hogy megcsappanna a látogatottságom. Főleg azért mert annyit se írnék mint manapság.

PálKata: Nem. Mint fentebb kifejtettem ez a vonal nálam nem játszik. Nem vagyok a húspiacon. Aki olvas, nyilván nem zsákmányként gondol rám.

Myreille: Nem tudom. Szerintem csak növekedne. Én még egyszer férjhez megyek egy válás után. Szerintem mindenki azt várná, hogy mikor lépek először félre, vagy hogy tényleg boldog vagyok-e. Bár lehet, hogy ha férjhez mennék meghalna a blog, mert ez nálam csak pót. Egy hely, ahova kibeszélhetem magam, a gondolataimat. Viszont, ha ennek nagy részét elnyelné egy másik ember, akkor lehet, hogy nem lenne mit mondani a blogba. Ki tudja, ha oda kerülök, akkor kiderül.

ÉK: Ha ez tényleg megtörténne :-) dolgoznál-e tovább az oldaladon, vagy lehúznád a rolót?

PálKata: Ez is egy olyan kérdés, amit pasinak soha nem tennél fel. Miben változtatna meg engem vagy a gondolkodásomat a puszta tény, hogy gyereket várok? Most se azért hanyagolom az írást, mert lefoglal a körömfestés, hanem mert mocsok módon sokat dolgozom. Amilyen nálunk a berendezkedés, még azt is el tudom képzelni, hogy több időm jutna magamra, ha terhes lennék. Feltehetően kirúgnának ugyanis az állásomból.

Myreille: Nem tudom, majd ha ott leszek, akkor eldöntöm. Ugyanannyi érvet tudok ellene és mellette. Néhányszor elkövettem azt a hibát, hogy azt mondtam, hogy én biztos nem, vagy biztosan ezt csinálnám. Aztán ott voltam és mást tettem. Nem akarom megkötni a saját kezemet. Azt teszem majd, amit helyesnek ítélek és mivel mindezt nyitott szívvel csinálom, így úgy érzem, hogy jó lesz.

Sienna: Bezárnék egy késői visszatérés reményében.

ÉK: Köszi mindenkinek, és akárhogy is alakuljon - sok sikert!

Más interjúk is vannak...

Kijárat...

Főoldalra...