Romantikus szeglete Magyarországnak a Nyíregyháza és
Debrecen környéki Hajdúdorog, a görög-katolicizmus honi fellegvára. A
húsvéti pászkaszentelésre a templomkertbe gyűlik apraja-nagyja, erre az
alkalomra még a távolba szakadt családtagok is előkerülnek. Idén
Éjfél Kapitány, tavalyelőtt az akkor még csak
kampányoló Medgyessy Péter is tiszteletét
tette a templomkertben...
A templomkertben
A
hangszórókból recitativo énekbeszéd árad, a szertartás gyakorlatilag
teljes egészében kántálva zajlik. A tömjén illatát megérezve és a sok embert látva önkéntelenül a
rendfenntartó Imperial Guard egységeit kutatom, de nemcsak nekik, hanem
semmilyen karhatalomnak sincsen nyoma se. Furcsa szerzetek persze akadnak,
de jobbára ártalmatlanok. A legfurcsább népek maguk az ünnepség szereplői:
itt vannak rögtön a Krisztus-katonák. A helyi fiatalságból kiállított
tucat feketeruhás szablyás fiú álmosan és kialvatlan szemmel, de
eltökélten kíséri fel az érkező egyházi személyeket, majd áll mereven sorfalat. A
templom előtti padon grufti lányok teszik közszemlére az ünnep alkalmából
kifényesített Martens bakancsaikat - ami már csak azért is fura, mert
mióta vonzódnak a halálvárók éppen a feltámadás ünnepéhez ugye... A
kufárok kiűzetve, a templom kerítésén kívül kínálják
minden várakozást felülmúló műanyag-fegyver, lufi és nyalóka kínálatukat. A
helyi divat jól nyomon követhető - alapvetően mindenki sötét, fekete
kabátban. Nőknek harminc év alatt mély dekoltázs, harminc év fölött
pirosra, vagy bordóra festett haj dukál. Férfiaknak harminc év alatt durván
bezselézett rövid haj és menő nyakkendő, ötven felett bőrkabát és
bőrkalap a kötelező. Szemet gyönyörködtető a nyilvánvalóan messzebbről odakeveredett
vendégek viselete, példának okáért rózsaszín csinianyuka rózsaszín
kislányával...
A
tömeg zsivaja lassan felülkerekedik a templomi hangfalak hangerején. A
családok hangosan "Feltámadott Krisztus!" köszöntéssel üdvözlik érkező
tagjaikat és a szomszéd családokat. Terelgetik számos gyermeküket,
szemügyre veszik az új udvarlókat, felemlegetik halottaikat. Bőven van
idejük, az ünnepi mise csak lassan ér véget. Az atya búcsúzóul megereszt néhány mókás és meglepő
mondatot arról, hogy akik nem meggyőződéses katolikusok (sima
keresztelkedés nem elég ám!), azoknak bizony nincs se gerincük, se
tartásuk, de hát a saját portáján mindenkinek szíve-joga a saját
portékáját dicsérni és a konkurenciát
szapulni :) A
népek nem figyelmeznek a beszédre (mondhatom bátran: oda se bagóznak),
inkább csak a végét várják, hogy az Atya a templomkertben körbejárván
zászlók és a Krisztus-katonák méltó kísérete mellett megszentelje a
családok által odahordott teméntelen pászkát1 és bort. Ennek
megtörténtével ki-ki pánikszerűen elvonul a saját portájára, hogy a böjt
végeztével jólesően
befalhassa az immáron malaszttal teljes mazsolás kalácsot, töltött
bárányt, sültszalonnát, sonkát, oldalast, tejfölös tormát, linzert, túrós és
kókuszos süteményt, megihassa a kötelező szentelt bort, pálinkákat,
likőröket és söröket, majd a kávé és a cigaretták után folytathassa
további sütikkel, tyúklevessel és töltött káposztával (ejtsd: tőtikápival).
A férfiak az idén némileg visszafogottabbak mint szokásosan, a jó előre
beharangozott közúti macera látványos visszatartó erővel rendelkezik,
miképpen az egészpályás úttorlasz is hazafelé, ahol a kombinált közúti- és
matricaellenőrzést még idegenrendész és pénzügyőr különítményesek is
megfejelték. Jólesően nézem a villogó sárga lámpák erdejében tüsténkedő
zöldmellényes egyenruhásokat: nemhiába fizetem az adómat.
Békés Húsvéti Ünnepeket Mindnyájunknak!
1 A helyiek értelmezésében gyakorlatilag
maszolás kalács.