Halloween
estéje halálfejes övemben, véres arccal, napszemüvegben talál egy
házibulin. A vér mondjuk nem igazi, de a vámpírfogaim igen. Kinézetemnél
sokkal bizarrabb az az érzés, ahogy övcsatom rendre finoman összekoccan a
pompás szőke övcsatjával. Házigazdáink ismeretlenül is lelkesek, Nini egy
asztalnyi amerikai süteményt sütött, amiknek nagy részéről még csak nem is
hallottam soha. A citromtortára szavazunk, aztán a muffinra - és egyiket
se bánjuk meg. Ok, ezzel nem mondtam sokat, még soha semmit nem bántunk
meg, amit valaha is műveltünk :)))
Csütörtök Mindenszentek, péntek volna Halottak Napja.
Teljes az egyetértés a családban, hogy ez utóbbin van dolgunk a temetőben,
Mindenszentek az más tészta, még ha a köznép mostanra össze is keveri a
dolgokat. Zsebrevágom halálfejes Éjfél Kapitány gravírozott öngyújtómat,
majd kis habozás után tartalékképpen a félpucér gésát ábrázoló filléres
kínai gyújtót is, legyen mivel meggyújtani a mécseseket. Nem tudom miért
vagyok ennyire elővigyázatos - ezzel az erővel minden randevúra vihetnék
magammal viagrát is, mégsem viszek. Talán ha azért, mert csak az öngyújtóm
lángjára bizonytalankodik, más nem :) Öreg Gyuri elmeséli, hogy csak mi,
apám, és nagyapám voltak ilyen rendes emberek, az előző generációink
kellemetlen bicskások voltak a Tömő utca környékén, ami már annak idején
is nagyon sűrű környéknek számított.
A teremben vágni lehet a füstöt, amit a cigaretták,
vizipipák és még ki tudja mi ont magából. A szerteszét ülő és heverő
közönség a darázsderekú, mégis D kosaras hastáncosnőt bámulja. Pupillám
lassan szokik a félhomályhoz, most látom csak, hogy a közönség jobbára
törökökből, jónőkből és drogdíler kinézetű magyar srácokból áll. Lázasnak
érzem magam, meglehet az is vagyok. Elalvás előtt vízalatti art deco
városban bolyongok. Lassan ismerem ki a helyi viszonyokat, nincs bennem
stréber késztetés, hogy mindent gyorsan megtudjak. Elolvashatnám az
információs anyagokat, felkészülhetnék, végére járhatnék a dolgoknak, de
nem akarom elbaszni a misztikát. Jól akarom érezni magam, nem
érdekelnek a részletek, nem érdekelnek az indítékok. Akár csak igaziból. Álmomban Legóból
építek valami nagyon szépet, nagyon egyszerűt, nagyon monumentálisat.
Ahogy felébredek, mintha a torokfájásom is elmúlt volna.