Éjfél Kapitány
Bohumil Hrabal
Hrabal emlékest az Örökmozgóban
Merci
némileg idegesen fogad, mert a jegyek úgy fogytak el, hogy nem is lehetett
kapni őket. Ez a tipikus Roger Nyúl effektus,
aminek általában az a vége, hogy úgyis mindenkit beeresztenek a nézőtérre.
Most sem történik ez másképpen, nem kell sokáig várnunk, hogy saját
szemünkkel lássuk az élő legendákat. Ami azt illeti, egyre inkább tetszik,
hogy ha megnézek egy filmet, akkor utána
kijönnek a vetítővászon elé a szerzők és főszereplők, vagy ha elolvasok
egy könyvet akkor azt maga a szerző dedikálja és ajándékozza nekem. Most
is izgalmas, ahogy a Gyöngyök a mélyben első epizódjának levetítése után
meg lehet kérdezni magát Jiří Menzelt, hogy akkor hogy
is volt ez a film annak idején, és miféle ember volt Hrabal, mert hogy
igazából őrá emlékezett az este.
Esterházy profánul ugyan, de fején találja a szöget. "Ez a cseh rizsa nem szól semmiről, csak úgy nyomják..." Mégis szórakoztató, mégis élvezi az ember. Menzel hozzáfűz egy másik jó mondatot: "Az élet tele van bajjal-gonddal - de nevetséges." Ismét csak bingo. A színpadon ki-ki a saját nyelvén beszél, tolmácsgép segít a megértésben, de a hallgatóság felének erre jól láthatóan nincs szüksége. A lábamnál kuporgó lány is érti a nyelvet, de neki könnyű, mert Szlovákiában született.
Hrabal - az elmondásokból ítélve - nehéz ember lehetett. Nem igazán lelkesedett az emberekért se kezdőként, se sikeres íróként. Nem igazán értem, hogy ha valakit nem hoznak lázba a rajongók, akkor mi végre csinálja az egész műsort, de nem is kell nekem mindent megértenem. Meglep az is, hogy Hrabal Magyarországon népszerűbb, mint szülőhazájában. Persze, a cseh irodalmárok, ha tehetnék, akkor Svejket is bezúznák, mert szerintük nagyon kínos, hogy egy ügyefogyott balek révén lettek közismertek. Egyszerűen nem hiszik el, hogy a világ tud disztingválni, és nem minden cseh hazafit Svejknek képzelünk el. Hrabal a cseheknek ugyanígy túl közönséges, túl kocsmai. Egy anti-entellektüell, aki kocsmai elbeszélésekből merít. Cseh módra, ami hajszálnyit különbözik a magyartól. Egy magyar anekdotában mindig nekünk kell nyernünk. A cseh anekdota sokkal ironikusabb.
A csehek sört csapolnak, mi lelkesen iszogatunk, partizunk, diskurálunk. Megtudom, hogy egy életen át tartó kapcsolat titka nem a szex, hanem, hogy a férfi és nő közötti örök barátság. Megtudom, hogy apám egyik legjobb barátja voltam - ennek nyilván örülök. Én persze hiába mondok bármit is. "Ez már megint azoknak a féligazságaidnak az egyike, mint hogy pénzért minden megvehető" - vágják a fejemhez. Persze nem bánom :DDDDDD "A fiam." - mutat be mindenkinek. "A fia vagyok." - mutatkozom be mindenkinek.
Lehet, nyáron kölcsönkérek tőle egy-két Hrabal könyvet...
Szerinted? Szólj hozzá!
Érdekelnek más könyvek is? Kattints!