Mindig is lenyűgözött a szervezettség. Ahogy a szállítók meghozzák a cuccokat, a technikusok felszerelnek, a dekorosok felrakják a képeket, a cateringesek előkészítik az italos pultokat, sör süti ropi. Amikor minden kész, felsorakoznak a biztonságiak és a hostessek, a fogadó asztalra kikészítik a listákat és a pakkokat. A szervezők idegesen és fürgén járnak fel alá, mindjárt idő van. A java munka persze még hátra van, főleg a pincéreknek, akik fáradhatatlanul cikáznak az érkező öltönyösök között. Kezdődik a show, reggelivel, miniszterrel...

Pofavizit ez, régi ismerősök köszöntik egymást, gyors névjegykártya csere, mert ha a név és mobilszám nem is változott, de szinte senki sem ott dolgozik már, mint dolgozott három évvel ezelőtt. Ilyen időket élünk. A kevés számú nő durván adja elő, tipikus a fekete vagy fehér nadrágkosztüm és vérvörös rúzs kombináció. Hihetetlenül agresszív, elképesztően vonzó. Tudják ők is pontosan.  

A program ennél jóval kevésbé izgat. Komoly emberek beszélnek stratégiáról, és megoldatlan gondokról, mintha itt a balkánon létezne IT stratégia azon kívül, hogy ki hogyan szerzi meg a nagy állami pénzeket. Inkább Evetkével levegőzünk kicsit a fedélzeten. Nézzük a partot, borzolja hajunkat a szél. Rémisztő, ahogy szinte minden méterről van egy-egy történetünk. Ott borultam bele a híd alatt a kajakkal a vízbe és az edző rögtön üvöltött, hogy "fogd meg az ülést, és a lapátot, el ne vesszenek!!!", amott az újpesti összekötő híd, amiről Petéékkel ugrottunk le, és a többi...

Nézegetjük a standokat is. "Nem ér röhögtetni..." - bukik ki a sensenet hosszú hajú technikusából, aki valami portalengine-t mutat nekünk. Kicsit arrébb a dotcom korszakból ittfelejtett lezseren kócos fiatalember vigyázza a névjegykártya scannert, ami nem csak hogy leolvassa a rajta lévő nevet és adatokat, de egész ügyesen meg is tippeli, hogy azok közül melyik a cégnév, melyik a titulus, melyik a cím és melyik a telefonszám. Arrébb érdekes asszociatív szövegkezelő ami bármilyen szövegben fáradhatatlanul ismeri fel Para Zita és Kala Pál nevét , majd spam elleni antivirus szoft.

A programfüzet szerint a hajó kifut reggel és csak délután köt ki, ügyesen megoldva a lemorzsolódás problémáját. Persze déltájban azért mellénk dokkol egy kisebb hajó, hogy államtitkártól felfelé kimenekítse a VIP vendégeket :) Ügyes - mondják az ilyenre.

Jól szórakoztam, jól elfáradtam. Ezen túl pontosan úgy éreztem magam, mint amikor computeres újság kerül a kezembe. Lelkesen felveszem, lapozok, lapozok, lapozok, aztán vége van anélkül, hogy egyetlen cikk is érdekelt volna.