Éjfél Kapitány tudósít

Éjfél Kapitány tudósít

Ott voltam, láttam mindent. El is mesélem...

 

IKEA bővítés

IKEA bővítés

Az IKEA volt az első áruház, amelyik nem csupán termékeit adta el, hanem kicsit kultúrmissziót is teljesített.

Az IKEA volt az első áruház, amelyik nem csupán termékeit adta el, hanem kicsit kultúrmissziót is teljesített. Az IKEA áruház megnyitásának pillanatában mint afféle miniállam működött, talpalatnyi Svédország Budapest szívében. Olyan hely volt ez, ahol a belépő vevő már egyetlen alkalommal is többet tanult stílusból és harmóniából, mint az általános iskola bármelyik osztályában. Ez volt talán az első áruházunk, ahol hivatalosan is tegezték a vevőt, jellemző, hogy a magyar dzsentri mentalitás miatt ez a kezdeményezés nem igazán honosodott meg.

"Elmegyünk a csíp ájkiba, oszt megveszünk mindent ami az irodába kell..." – mondta annak idején az amerikás öreg Bajusz, amikor Budapestre visszatérve nekilátott a cégalapításnak. (Minden áldott délben felhívta otthonhagyott amerikai feleségét és emígyen köszönt neki: "Háj háni, háv ár já? Áj láv já!") És valóban, az IKEA amerikai szemmel feltétlenül olcsó, mostanra pedig magyar viszonyok között is közepesnek mondható.

A számok igazolták a törekvéseket és az IKEA nagyszabású bővítésbe és építkezésbe foghatott. Az építkezést látva az alaposan lepusztul Örs vezér tér környékének élelmes és unatkozó lakói azonnal hisztizésbe kezdtek, az "életminőségük romlása miatt". Parkokat követeltek a beépítendő területen, ott ahol mindeddig sivár beton és kosz volt, és természetesen pénzt, pénzt és pénzt. Nem nehéz követni a gondolatmenetet – ha a dúsgazdag svédeknek milliárdjaik vannak itt építkezni, akkor ha jó hangosan siránkozunk, csak megér nekik pár milliót, hogy elhallgattassanak minket. Hogy mi lett az incidens vége, nem tudom. De hogy milyen lett az új IKEA, azt meg is tudom mutatni...

Az új IKEA

Az új kibővített komplexumba alulról a gigantikus parkolón át érkezem. A beeresztő automatika kikapcsolva: ha üzemzavar miatt, akkor ez kínos, ha a haladás felgyorsítása miatt, akkor tipikusan humánus IKEA gesztus. Némi keringés után leparkolok a Charlie-5 pozíción és beljebb indulok.


Mindenhol szürke beton, króm és üveg. Monumentális és elegáns. Egyrészt a quake és a hasonszőrű videojátékok falansztereire emlékeztet, másrészt az "újjáépült" Berlin gyönyörű modern épületeire. Merész és egyben oktató jellegű belső. Ahogy annak idején az IKEA úttörőként mutatta meg, milyen haladó a natúr fa, és a lenvászon, most ugyanolyan bátran építkezik ipari anyagokból. Tökéletes lecke, frappánsan mutatja meg, hogy szinte bármiből lehet haladó és harmonikus tereket varázsolni, csak ízlés kell hozzá.

A felvezető mozgólépcsők mellett emelkedik a teherliftek tömbje. Az ember rögtön elgondolkodik, hogy egyszerűen felszaladjon-e a lépcsőn, vagy inkább rocketjump a bunker tetejére, hogy a hátába kerüljön és alaposan megleckéztesse a lépcső tetejénél minden valószínűség szerint lesben álló kempert.


A mozgólépcsőt választom. Óriási előtérbe érek. Mintha azonosítatlan nyugati ország repülőtéren lennék – mindenhol mozgólépcsők, irányító táblák, márványpadló, ipari álmennyezet, króm szemetesek és hamutartók. A fel-alá járőröző feketeoverallos biztonságiak is tökéletesen illenek az illúzióba, miképp a felvezető mozgólépcső melletti információs pult is a check-in decket imitálja. Csak az indulásokat jelző képernyők hiányoznak és a hangosbemondó érzéki hangja. Sok sok kellemes emlék tolul fel – az ablakon át megpillantott sugár üzletház sziluettjére van szükségem, hogy visszazökkenjen minden a rendes kerékvágásba.

A meglepően indusztriális kiberpank belépő után az áruház már megszokott családias jellegét mutatja. Az alapterület ugyan elképesztően megnőtt, de a belső terek továbbra is kellően intim apró részekre vannak tagolva. Ugyan negyedórás séta után óhatatlanul az az érzése az embernek, hogy egy óriási labirintusban tekereg, de ez is csak azokra a férfiakra igaz, akiket valami miatt nem kötnek le teljesen a felsorakoztatott holmik.

A megfáradt vásárló jó szokás szerint az étteremben pihen meg, ahol immáron nem csak egyenasztalokon fogyaszthatja el jól megérdemelt svéd húsgolyóit, mert az étterem sok sok apró boxból áll, változatos hangulatokkal, asztalokkal és székekkel. Innen jó kilátás nyílik a már megénekelt lifttorony tetejére, amit a dekorosok váratlan fordulattal szobának rendeztek be.


Innen már kifele indul az ember, át a piactéren, és a pénztárakon. A teherlift méltóságteljesen kúszik fel a földszintig, az üvegajtón átnézve jól kivehető a vezérlő mechanika és az elektronikus panel zöld számjegykijelzője. Masszív monstrum, a teherbírása több mint 80 ember, mégsem érezni egy rezdülését sem. Parkolószint következik, a Charlie-5 pozíció, majd a kijárat sorompója. Viszlát!