Már megint Hitman
Már megint Hitman
Boltokban a legújabb Hitman epizód, a Blood Money. Erről jut eszembe, ideje befejeznem az előző részt.
Megkaptuk hát amire vágytunk, a sötét öltönyös bérgyilkos története folytatódik, itt a Hitman 3
Hitman 3 játék. Részemről nem vártam semmi eget rengető változást – és ezt mintha a fejlesztők is meghallották volna, mert nem is adtak semmi ilyesmit. Előre bocsátom, amit láttam, az nem a teljes játék volt, csupán a demo.
A demo
Ezek a srácok még mindig nagyon értenek a hangulatkeltéshez. A szovjet utódállamban landoló teherszállító gép gyomrából kinézve dideregni kezd az ember, süvít a szél, erősen havazik. A jupiterlámpák erős fénnyel világítják meg a kifutópályát, nagykabátos katonák vigyázzák unottan a kirakodást. Egy szál fekete öltönyben és a piros nyakkendőben máris feladnám a küldetést, annyira a semmi esélyem sincsen érzés kerít azonnal hatalmába. Ezt nevezem dinamikus és érzékletes felütésnek...
Ösztönszerűen hátrafelé indulok, és észrevétlen lejutván a gépről elbotorkálok az irányítótoronyig. A szervizrégióban hamar fejbe lövök egy monitort bámuló kiskatonát, majd a ruháját felvéve immár magabiztosabban folytatom a terep feltérképezését. Múlik a kezdeti gyomorgörcs – kedvemre bebóklászhatom az egész bázist hiszen télikabátban, usankában és vállra vetett Kalasnyikovval senki sem állít meg. Mit tesz Isten, még egy csini Dragunov puskát is találok egy raktárépületben, immáron joggal aggódhat a célszemély... A térkép alapján azonosítom a fontosabb pontokat, a hajót és magát a szakállas kapitányt is. Kinézek egy kellemes őrtornyot, onnan épp megfelelő rálátás nyílik...
Változás: szinte semmi
A hangulat továbbra is csillagos ötös, a kinézet csodaszép, az irányítás még mindig rémálom... Olyannyira nem változott semmi, hogy a teljes verzióban még a régi küldetések is megismétlődnek, csak új köntösben. Továbbra is szépen kidolgozott pályákon, saját fantáziánkra hagyatkozva szinte úgy oldjuk meg a feladatokat, ahogy az nekünk rokonszenves. Távolról, közelről, finoman, durván, ravaszul, belemenősen. Senki nem köti meg a kezünket.
Ezt a nyögvenyelős zongorahúros fojtótechnikát pedig már sosem fogom megtanulni – és már nem is akarom. Mögé lopakodsz, előkapod a garrotot, majd klikk: fojtás. Mindez rendben is van, ha a delikvens éppen olvas, esetleg alszik. De nem. A célpont szinte mindig megy valahová. Lopakodni lassú, így utolérni nem tudom hátulról. Elölről nem ér – azonnal észrevesz. Komplett agyrém.
A grafikán mindig javítanak a fejlesztők – ami a valóságot egyre jobban megközelítvén egyre kritikusabbá teszi a szemlélőt is. Gyönyörűek a reptéri lámpák által dinamikusan vetett árnyékok, de ugyanitt zavaró hibák is akadnak. A mellékelt képen a lámpa által vetett árnyék 5 óra irányában tökéletes, de a kilenc óra irányába vetülő árnyék nyilvánvaló hiba, különösen akkor, ha ellenkező irányban nincsen is erős fényforrás sehol :(
Végigjátszások
Új divat van a hitmanfórumon. Ki-ki video formátumban demonstrálja, hogyan csinálta meg a hihetetlennek tűnő küldetéseket. Elképesztő alakításokat láthatunk. Hogy lehet a puszta kézzel, álruha nélkül végigcsinálni egy-egy pályát... Sose gondoltam volna.
Új pályák
Új pályák? De hiszen ez egy teljesen új játék, teljesen új dobozban, teljesen új áron, nyilván hogy újak a pályák. Hát – nem nyilván. Néhány valóban teljesen új küldetés után valamilyen fura csavarral az első hitman klasszikus pályáit is újra kell játszanunk, ami bevallom kevéssé érdekel. Egyetlen kivétel ez alól a Gallárd (azaz a Gellért Hotel) féle történet, ami Magyarországon játszódik.
A Meat King Party ellenben nagyon jól indult, határozottan van egy hangulata a szláv hentesmogul fétispartijának. Pöpec a helyszín, pompásak a lakkba és bőrbe öltözött babák. Micsoda asszociáció: hús és hús! Izgalmas és mókás volt végigcsinálni a missziót, látszik, hogy a pályatervezők apait anyait beleadtak. Jó a sztori, jó a kinézet, jó a zene, jók az effektek. Aztán a küldetés végeztével mintha elvágták volna, elfogyott a fantázia és a varázs...
Azt hiszem belefáradtam kicsit a hitmanbe. Azon túl, hogy idegesítően nehéz profi szinten a végigjátszás, az zavar leginkább, hogy a feladatok végrehajtási menete kezd erősen a gimnáziumi matekpéldákra hasonlítani. Ott áll az ember zuhogó esőben a Belsingford major sarkában, zsebében a feladat hogy eltegye láb alól az öreg és a fiatal nemest, előtte a vadidegen kastély, kert, lóistálló, és puskás őrök mindenfelé. Semmi de semmi kézzelfogható információ nincsen, amiből kikövetkeztethető lenne nemhogy a végső megoldás (endlösung hahaha), de akár csak a következő lépés. Pontosan az a szituáció, ami a főhősöket a sírba viszi. Elárulom a megoldást: lopózz a sövénylabirintus sarkába, nyisd meg a rejtekajtót, juss be a házba, az üres emeleti sarokszoba éjjeliszekrényéről vedd fel a mérget, zárd el a melegvíz kazánt, aztán az így kialakult helyzetben már triviális a rejtekajtón keresztül belopózni a hálószobába egy kis halálos párnacsatára és megmérgezni is könnyű a whiskyshordót a pincében. Logikus ugye? Az csak a probléma, hogy sem a rejtekajtó, sem a szekrényen felejtett méreg léte nem tudható és nem következtethető ki semmi módon. Éppen mint a matekpéldák, amik megoldása rendre úgy kezdődik, hogy "ismerjük fel, hogy az x átalakítást alkalmazva...". Logika zérus, ugrás a semmibe. Szuperhősök lennénk vagy mi a szösz...
A Gellért szállóra azért még kíváncsi voltam, tényleg mókás hallani, ahogy az őrök és a kiskosztümös üzletasszonyok magyarul szólalnak meg, de ezzel részemről egy időre vége is van a hitman őrületnek. Innentől lopakodjon más helyettem is...
(Egy ideje sok hitman kérdést kapok, amelyekre angolul ugyan, de kimerítően válaszol a HITMAN FORUM. Először tessék az ottani walkthroughban körülnézni, esetleg a fórum szekcióban, és csak azután kérdezni engem!)