Éjfél Kapitány
kánikula 2006
x
Kánikula
A szobában nemigen tudom hogy is állok a kinti
hőmérséklettel, a vastag falak télen kellemesen fűtenek, nyáron
megbízhatóan hűtenek.
Amikor kilépek az utcára, még akkor sem érzem rögtön mi is a helyzet. Csak
később, a fák árnyékából kiérve pedzem, hogy hideg vagy meleg van-e. Ha
viszont már odabenn is meleget érzek, az csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy
odakinn elviselhetetlen forróságnak kell lennie. Ahogy most is. Sebaj. A
nagy meleg is része az életnek, tudatosan, kalandnak kell ezt is felfogni,
nem istencsapásának. Most aztán kedvemre képzelhetem magam a Saigonban
rekedt Willard kapitánynak, vagy Cserkuti-Gáspár
féle légiósnak.
Az új hűtőszekrényt kinyitva elcsodálkozom, mennyire rendes fogyasztó vagyok, a focivébé előtt veszek új lapostévét a másik szobába is, a kánikula beköszöntekor pedig új hűtő áll a házhoz, nagyobb, szebb, fémesebb mint a régi. Érdekes ez, különösen annak a fényében, hogy nem is nézek focit, és alig eszem... Ez utóbbinak megvan az az üdvös eredménye, hogy járhatok-kelhetek és leülhetek a monitor elé egy szál nadrágban, és nem kapok hányingert a saját pocakom látványától. Mert nincsen.
Váratlan
fordulattal idei kedvencem a puncs fagyi. Miután fahéjas fagyit találni
lutri, ezért a csalódásmentes rózsaszínt választottam az idei standardnak.
Belátom, van egy kis feminim jellege, viszont kellemesen nosztalgikus.
Izé. Retro.
Üdítőital ügyében is megállapodni látszom. Sok türelmes év után végleg lemondtam a light kólákról - sajnos egyszerűen pocsék az ízük. Mióta viszont létezik az imádott ice teámnak is light verziója, azóta ez a gond is megoldódni látszik. Ha estetájt kimozdulok , akkor a Mojito és a Swimming Pool vezeti a slágerlistámat. És ha már slágerlista: Lily Allen és Laurie Anderson éneke feledteti a hőmérsékletet, helyenként aktuális numberone-ként primal scream country girl. Yeah, what can a poor boy do?
Csak azok a forró nyáréjszakák ne volnának. Illetve dehogynem.
Te mit csinálsz a kánikulában? Nyomd meg a gombot, szólj hozzá!