Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Nem tudod kapásból, mit is tegyél egy rázósabb helyzetben? Kérdezd Éjfél Kapitányt! Email cimed és neved titok marad...

 

Kérdezz Te is!

Ő az igazi!

Ő az igazi!

A kérdések csak jönnek Éjfél Kapitánynak. Nikoletta fülig szerelmes levelét veszem előre.

Nikolett boldog kérdése

Eddig csakis komoly kapcsolataim voltak. A párommal több mint egy éve vagyunk együtt. Ez alatt az idő alatt annyi mindenen történt velünk, mint más kapcsolatban 10 év alatt. Tehát: fél évig volt egy barátnője, 5 évvel volt fiatalabb tőle. Amikor megismerkedtünk, nekem nem volt senkim, ők együtt voltak. Egy társaságba keveredtünk,ahol utána is mindig találkoztunk. Elhagyta a barátnőjét,mert engem akart megszerezni. Találkozgattunk, rengeteget beszélgettünk,és két hónapig még csak egy csókot sem kapott tőlem.

Mégis jött,hívott,minden nap. 2hónap után elmentünk egy bálba a barátainkkal,ahová együtt érkeztünk, mint a mesékben. Akkor este történt meg az első csók, az első .... ami másnap reggel 8-ig tartott. Leírhatatlan volt...

Beleszerettem. Úgy, mint még senkibe. Megvolt benne minden, ami nekem számít egy férfiben.

Aztán az első fél év nagyon viharos volt. Nem igazán jöttünk ki egymással, mert szerinte nagyon egyformák vagyunk, és hogy legyen vége.

Nem értettem hogy miért nem lehet ezen változtatni,és ennyi miatt..?

A szülei imádtak engem, öt is az enyéim, minden tökéletes lett volna, de vége lett. A volt barátnőjével minden nap találkoztam, mert egy iskolába jártunk. Vasárnap szakítottunk,és hétfőn úgy éreztem hogy valamiért beszélnem kell vele. Egyszerűen csak odamentem hozzá, és elkezdtünk beszélgetni,kiderült, hogy ez alatt a fél év alatt szinte minden nap találkoztak, és a párom kijárt hozzá. Testi kapcsolat csak egyszer volt köztük, és azt mondta, hogy engem nem szeret csak öt akarja elfelejteni. Rettenetes volt. Soha ilyen fájdalmat még nem éreztem. Fél évig hazugság volt az életem. Minden szó,minden ölelés,csók,együttlét.

Aztán az exbarátnő és én megleptük a kedvest.. Rettenetes volt. Két szék közé esett.

Én pedig, teljesen összeomlottam. Mert ha vége,akkor visszagondol az ember a szépre, a jóra, de nekem ez sem maradt, csak a hazugság, a fájdalom. Nem értem miért jött két hónapig utánam, mikor egy csókot sem adtam még neki. Miért kellettem neki annyira, és miért nem hagyott el már az első hónap után?? Mikor kibékülhetett volna a voltbarátnőjével is, akit szeretett.

Majd' bele haltam ebbe a helyzetbe, és könnyebb lett volna ha csak legalább megértettem volna.

Amikor ott álltunk 3an egymással szemben, meg sem tudtam szólalni.

A társaság még mindig egy volt, így találkoztunk, rettenetes haragot éreztem,aztán egyszer elkezdtünk beszélgetni..

És fordulat.......

Találkozgattunk, már a jelenlététől is kirázott a hideg,az illata, a hangja,megőrültem még mindig érte,aztán a csókja,simogatása,érintése, ismét elvesztem,és csak azt éreztem hogy kell. Bármi áron. Bocsánatot kért mindenkitől. Órákon át beszélgettünk arról ami történt, jól esett.

Kapott még egy esélyt. Azóta minden percet együtt töltünk, soha nem hívja egyetlen lány sem, minden este együtt alszunk, minden reggel a karjaiban ébredek és nagyon boldog vagyok. Tudom hogy szeret, olyan szenvedély, törődés, és féltés van ebben a kapcsolatban, mint még soha. Együtt élünk. Soha nem veszekszünk. Megkérte a kezem és igent mondtam, júniusban lesz az eljegyzésünk. Imádjuk egymást. Csak szeretném megérteni. Tudom hogy soha nem tenne semmi hasonlót sem. Ebben biztos vagyok. És nem vagyok vakon szerelmes. Látok. De hála Istennek nincs mit látnom. Most már mindene az enyém. Lehet hogy ez volt az ára hogy boldogok legyünk? Ezen az úton végig kellett mennem? Biztos vagyok hogy ő az igazi...


Éjfél Kapitány férfiválasza

Hogy ez volt-e az ára? Ha igen, akkor sem volt ez túl magas ár – egy jó kapcsolatra bőven érdemes ennyi energiát rászánni. Például ha én lettem volna a történetben a fiú, én se spóroltam volna sem a kreativitásommal sem az energiámmal, és amikor ti ketten, lányok számonkérőn elém álltok, akkor elmondtam volna nektek, hogy:

"...lányok, el nem tudjátok képzelni, mennyire rémesen érzem most magam. Itt van ez a hihetetlen helyzet, ahol végül is mindenki szeret mindenkit, de az én béna titkolózásom mégis szerencsétlenül megmérgezte a boldogságot. Azt a boldogságot, ami nektek nagyon is kijárna, mert ti mindvégig őszintén és odaadóan tettetek mindent. Szerettetek engem, ahogy szerettek most is, és a magatok módján egymást is kedvelitek, ahogy ez most a legvégére kiderült. Nem gondolom, hogy ennyi pozitív gondolatot és érzést így el kellene pazarolnunk. Nem gondolom, hogy ilyen rémes sírós helyzetet érdemelnétek, mindazért a kedvességért, ami a sajátotok. Azt mondom, menjünk inkább fel hozzám, bontsuk ki ezt a két üveg pezsgőt, dobjuk le a ruháinkat, és szeressük egymást mindhárman, most őszintén és finoman, ahogy azt megérdemeljük. Na gyertek szépen..."

Azt mondtad szeretnéd megérteni, hogyan gondolkodik ilyenkor egy fiú. Hát – így. :) Nikolett, te bizony vakon szerelmes vagy, és nem látod, nem ismered a férfiak valódi természetét. Akárhogy is, kívánok neked (nektek) sok boldogságot, és sok szerencsét, hogy ez idilli álomvilág jó sokáig, lehetőleg holtodiglan tartson!