Kompromisszumok?

Ferenc kérdez a párkapcsolaton belüli kompromisszumokról. Okosan teszi – végül is ezen áll vagy bukik minden.

Ferenc racionális kérdése

Egy kapcsolatban, ami mondjuk nem régóta tart (4-5 hónap) gondok vannak, többnyire azért, mert eléggé különbözik a két személyiség értékrendje, vagy hozzáállása dolgokhoz. Ilyen esetben van egy nagy összeveszés (meg kilátástalanság, meg ami ezzel jár). Lehet olyan kompromisszumot kötni, illetve lehet folytatni úgy a kapcsolatot, hogy később ne járjon az ember fejében, hogy ez a bomba ismét felrobbanhat. Két ember nem tud megváltozni. És a túlzott kompromisszumok elpazarolnak rengeteg energiát, amit annyi mindenre lehetne fordítani. Az én esetemben lehet, ÉN nem vagyok elég alkalmazkodó. Az Ő meg sok mindent félreért, és mindketten meglehetősen sarkosan megmondjuk a véleményünket. Ami nem egyszer ismét sértésbe fullad stb...

Szóval hirtelen ez jutott az eszembe, nem akartam túl sok konkrétumot leírni. Bár lehet, ez így is sok volt. Mindenesetre ha a Kapitány szerint van valami értelme a kérdésnek, és követhető volt, akkor várom a bölcs választ.

Éjfél Kapitány racionális válasza

A kompromisszumot jó dolognak tartom, ha pedig párkapcsolatról beszélünk, akkor kifejezetten nélkülözhetetlennek is. Nyilván nem vagyunk egyformák. Ha két ember huzamosabb időt akar eltölteni egymás mellett – pláne, ha ezt ugyanabban a lakótérben teszik – mindenképpen komoly engedményeket kell tenniük egymásnak. Minden párkapcsolat alapjának a kompromisszumkészséget tekintem. A nőknek is, és nekünk is vannak dolgaink, amik borzalmasan fontosak, a másik oldalnak pedig szinte semmibe se kerül tolerálni azt, vagy segédkezni hozzá. Annyi az egész, hogy mindenkinek meg kell tanulnia, mik a túloldal kritikus elvárásai – és azokban kell tudni engedményeket tenni. Nem az a lényeg, hogy sok kompromisszumot kössél, hanem az, hogy a kritikus területeken tedd ezt.

Abban persze igazad van, hogy kompromisszumok nélkül jóval több energiád maradna. Te pedig egyedül.