Luzer

Levélíróm reménytelen vesztesnek gondolja magát. A reménytelen jelzőt azért vitatom...

Joxer elkeseredett kérdése

Teljesen tanácstalan vagyok. Tényleg vannak született vesztesek és győztesek? Kezdek nagyon elkeseredni. A nők a szó szerint semmibe vesznek, akármit csinálhatok. Lehettem kemény, lehettem gyengéd, lehettem természetes (ez úgy a 2 között van, ingadozva hol ide, hol oda) volt olyan amelyiknél mindhármat bepróbáltam és semmi. Pedig nem vagyok görcsös, sőt miután jobban megismernek jó fejnek tartanak. Csak éppen nem partiképesnek. Ez a jobbik eset, a 90% csak rám néz, és már egyből olyan jeleket adnak, hogy tudom, ebből se lesz semmi. Pedig mind öltözködésileg mind fizimiskára ,,normálisnak" tartanak mások/ tartom magam. Elkeserít, hogy míg én puncsolhatok ezerrel, addig a haverom épp csak megszólal és máris a lányok szájtátva figyelik minden mozdulatát. Nem, nem vagyok rá irigy. Csak egyszerűen nem értem. Szinte látom a nők szemében azt a -szinte undorral való- nézést. Sokáig ,,nem adtam fel", kitartottam de már nem bírom. Az előző barátnőm is 5 hónap után közölte h soha nem érzett irántam semmit, csak ,,megszokásból" volt velem. Tényleg nem értem.

Mondd mi az igazság?

Éjfél Kapitány vigasztaló válasza

Felkészületlenül csak nagy szerencsével lehet sikereket elérni, és ez neked úgy tűnik nincsen. Nincs más hátra: fel kell készülnöd. Úgy nézem, sikerült is azonosítanod az egyik legnagyobb problémádat: nem vagy partiképes. Kezdj el ezen dolgozni! Rendes állás, rendes fizetés, rendes lakás, ilyesmi. Közben figyelj oda magadra, ne hízz el, vágasd rövidre a hajad, csináltasd meg a fogaidat. Ha amúgy nincsen más komoly gond veled, idővel maguktól fel fognak tűnni körülötted a nők. Nem azok, akiket a nagydumás haverjaid varázsolnak el, hanem azok, akik kinéznek belőled egy problémamentes nyugodt férjet, egy-két kisbabát, saját otthont, megállapodott családi idillt.