Miért nem találok párt?

Bazsarózsa igyekszik randizni, de egyik pasit sem tartja vonzónak, de még kellően inspirálónak sem.

Bazsarózsa félős kérdése

Elvált anyuka vagyok kisgyerekkel. Van egy nagyon jó barátom, akivel évek alatt kiforrt egy bensőséges szexmentes kapcsolatom. Semmi konkrét kiemelkedő tulajdonsága nincs, egyszerűen csak független és jobban inspirál mint mások. Mindenkit elunok hamar, csak őt nem. Vele komfortos, megszoktam, kivitáztuk, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Hogyan tudnék úgy párt keresni, hogy ne hozzá hasonlítgassak? Mert ugye ebből a kiindulási pontból mindenki hendikeppel indul. Leszámítva persze a mindent elsöprő szexuális hatást, ami meg hamar megkopik és akkor megintcsak az összehasonlítgatás van. Szóval, jót tesz-e a barátság a párkapcsoplatoknak?

Éjfél Kapitány bátorító válasza

Mondhatom, nagyon alaposan bebetonoztad magad a komfortzónádba. Olyan vagy, mint a kisgyerek, aki csak nutellás kenyeret hajlandó enni, de annak is otthagyja a héját, mert az kemény. Megcsináltad magadnak ezt a kockázatmentes pszeudó párkapcsolatot, amiből szinte mindent profitot kiveszel, amit egy párkapcsolatból csak lehet, ugyanakkor semmi erőfeszítésedbe nem kerül.

Pontosan tudod, hogy ez így nem okés, és azt is sejted ugye, hogy az igazán jó dolgok a komfortzónán kívül vannak. A párkapcsolatnak éppen a nehézsége adja az értéket. Hogy össze kell hangolni két felnőtt ember életét (meg néhány kiskorúét is). Hogy meg kell méretni a szerelmet és a ragaszkodást valós problémákkal teli környezetben is, nem csak a kanapén meg a kávézóban. Össze kell hangolni az intellektust és a szexet. Össze kell hangolni a munkát, a családot (családokat), az önkifejezést és a szórakozást. No és persze – a szerelem bármelyik pillanatban elmúlhat, és azt mind tudjuk, hogy nagyon de nagyon fáj.

Azt tanácsolom, ne félj a fájdalomtól, ne félj kockáztatni, vesd bele magad őszintén és ezúttal teljes erővel a randizásba. A tessék-lássék, előkészítetlen randi-próbálkozások, és ez a buta összehasonlítósdi mind csak önáltató kifogás, hogy lám te megpróbáltad – nem benned van a hiba. Azt mondom tessék sokkal felkészültebben, sokkal komolyabb elhatározással, sokkal pozitívabb hozzáállással, sokkal intenzívebben ismerkedni. Nem azt mondom, hogy feszülj rá, nem azt mondom, hogy durván tedd lejjebb a lécet, nem azt mondom, hogy mindenkit húzz magadra már az első alkalommal. Azt mondom, hogy tudatosan azért menj randizni, hogy megismerj egy másik érdekes embert, aki kis szerencsével több pozitívumot tud hozzátenni az életedhez, mint amennyi vesződségbe kerül. Legyél megértő és támogató, koncentrálj a pozitívumokra, és legfőképpen bújj ki a páncélodból! (Ja, és semmiképpen ne a kis barátoddal tárgyald ki, hogyan alakulnak más pasikkal a dolgaid.)

Rajta, ügyes légy!