Éjfél Kapitány
KOGART
KOGART
Régóta
figyelem, mi is történik az Andrássy úti épülettel, ahová annak
idején még mint FMK-ba jártunk bulizni, majd később a sarkon ettük a
muszakát a Made Innben. Aztán minden bezárt majd munkások érkeztek,
akik ráérősen tettek-vettek dolgozgattak. Amikor hosszú-hosszú idő
után csinos épület kezdett kibontakozni a kezük munkája nyomán, újabb
emberek jelentek meg, akik alapjaiban forgatták fel a már majdnem kész
objektumot. Leszedték a lábazat burkolatát, szétfúrták a fal minden
négyzetméterét, szemmel láthatóan utólagosan végezve el bizonyos
alapműveleteket. Ilyen nagyvonalúan csak olyasvalaki építtet, akinek
számolatlanul van pénze, mondtuk anno, és igazunk lett. Kovács Gábor
(top 20 milliárdosunk között) vette meg az épületet, így nem autószalon,
nem bank, hanem alapítványi múzeum lett belőle. A kertészek az utolsó
24 órában varázsoltak bokrokat és gyeptéglás pázsitot a terepre,
amit épp hogy csak átadtak nekik a kőműves-burkolók, de sikerült a
bravúr. Minden készen áll. A hostessek kitárják a terasz ajtajait és
rázendít a zenekar. Mintha a Rocky Horror Picture Show rádiószignálját
hallanám, de nem: Tolcsvay Lászlónak az alkalomra írt indulóját
halljuk. Lelkesítő, elegáns, abszolút telitalálat. Lelkes taps és
kurjongatás a jutalma.
Showtime
Nem
az ijesztő külsejű vörösnyakkendős, hanem a kistermetű tengerészgyalogos
ezredesre hasonlító bácsi az alapítónk. "Az embernek vannak vágyai,
vannak realitások, és vannak kötelezettségei." - fogalmazza meg
rokonszenvesen mottóját. Az egész ház a bizonyíték, hogy nem a levegőbe
beszél, hárommilliárd forintot tett a KOGART alapítványba. Tóth Tamás
(a vörösnyakkendős) praktikus ember. Nem bocsátkozik nem neki való
fejtegetésbe, inkább tovább dobja a labdát Hegyi Lórándnak: "mi
érezzük, Te pedig megadod hozzá a filozófiai hátteret...". A
megszólított nem rest és európai témájú fejtegetésbe kezd -
szerencsére nem húzza el nagyon. Vannak azért prózai gondolatai is:
"A magánalapítvány magán preferenciákat is jelent. Van amit
akar, van amit nem." Mindenki érti a célzást. Részemről korrekt.
Aki tesz valamit a közért, az nem macerázást, hanem tiszteletet érdemel.
A zárszóban dicséretet kap még Iványi Brigitta, mint oszlopos szervező,
és máris körbenézhetünk...
Földszint
Megérkezéskor
még poénkodtam, hogy ezeket a képeket biztosan a saját előszobájából
tette ide mecénásunk - és nem tévedtem. A földszinti válogatás Kovács
Gábor saját klasszikus műgyűjteményéből való. Személyes
kedvenceim egy szecessziós női arckép Gulácsy Lajostól és Csontváry
Titokzatos szigete.
Őszintén szólva jobban vonz az első és második emelet, kortárs kiállítása, de ez persze ízlés dolga...
Első emelet
A
húzónév Tyereskova, és övé a leglátványosabb cucc is, a piros
kompozíció vadállatiasan figyelemfelkeltő. A bordó szőnyeg mögötti
hármas sorozat első látásra provokál, és a második, alaposabb
szemrevételezés után is :) Nem lövöm le a poént.
A szinten nem ő az egyetlen provokátor, Gerhes Gábor fotói is megérnek egy misét. Ha egy pillanatra meg tudunk feledkezni az ösztönös benyomásainktól, érdekes gondolataink támadhatnak mind az Ő, mind Nagy Kriszta munkáit alaposabban megnézve...
Nekem
mégis Kupcsik Adrián rendőrsorfala, és tüntetői tetszenek legjobban.
A képek a XIII, illetve sokkal inkább a Republic
látványvilágát idézik. Képregényszerű rendőrsorfal, könnygázgránátot
visszadobó hátizsákos tüntető és protestáló zászlóvivők. A
vonuló és ellenszegülő férfiak keltette asszociációk jobban
kedvemre valók most, mint Nagy Kriszta cicis sziluettjei. Akik hozzám
hasonlóan a Spiegel magazinon, Batman képregényeken, videoklipeken, tévéhíradókon
és számítógépeken nőttek fel, azok imádni fogják. A képek a moratórium
sorozatból valók.
Második emelet
Kellemes
meglepetés vág mellbe: itt lóg a Bakos-Weber féle vágy sorozat négy
képe, azok között is a kedvencem a 13. számú, Dr Herman Péter vágya
(amiről már ejtettem szót). Végre
megtudom Bakos Gábortól, hogy az óra nem tudatosan hajaz a Szarvasvadászra
Pulp Fictionre,
egyszerűen egy olyan tárgyként van jelen, amit a kompozíció minden
alakja meg tud érinteni. A filmben Christopher Walkennek volt egy
jelenetete, aki fiának
átadva az apáról fiúra szálló zsebórát, elmeséli neki, hogy a
vietcong fogságban kénytelen volt elrejteni azt az egyetlen helyre, ahol
nem keresték - a seggébe...
Megerősítést nyer viszont, hogy a vágy projekt nem
fikció, a képen tényleg Dr Herman Péter és két fia látszik...
A
storyboard mint képzőműveszeti eszköz számomra szokatlan, de nagyon
rokonszenves. Szépfalvi Ágnes és Nemes Csaba (common name production)
hasonló munkáit mintha már a Műcsarnok
Áthallásán is láttam volna, de ott is bejöttek. A nem angolosok
kedvéért a kogart újságban szépen minden képaláírás le van fordítva,
ez jópont.
Érdekel Éjfél Kapitány többi
tudósítása? Kattints!