Éjfél Kapitány
kommentál
Az igazi élet nagy kaland...
Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni. Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.
Moszkvai ostrom
Csecsen fegyveresek megszálltak egy moszkvai színházat, túszul ejtve több mint 800 embert. Egyetlen követelésük a csecsen háború befejezése és a megszálló orosz erők kivonulása.
A "fegyveresek" túlságosan semleges kifejezés. Minek is nevezzük őket pontosabban? Reguláris katonai egységről semmiképpen nem beszélhetünk, hiszen hátországbeli polgári célpont és civilek az érintettek. Gerillákról? A gerillák nem foglalkoznak civil célpontokkal, legfeljebb a megszállt területek kollaboránsaival. Akárhogyan is, akik saját hazájukon kívül civil célpontot támadnak és túszokat ejtenek, azok terroristák.
Mire számítottak a túszejtők?
Az Orosz birodalom fővárosában, minden idők legnagyobb szabású túszejtésének értelmi szerzői mire számíthattak? Hogy az Orosz medve ezúttal elérzékenyülve azt feleli a 800 civilt túszulejtő zsarolóknak, hogy persze, ha ilyen elszántan kéritek, akkor kivonulunk Csecsenföldről? Ostobaság. A túszejtők egyetlen reális forgatókönyvvel számolhattak: kemény küzdelemre a világhíres specnaz osztagokkal szemben és végül hősi halálra.
Terrorista stratégia
A terroristák tudva-tudván, hogy semmilyen követelésüket
nem fogadják el, eleve lehetetlent kértek: teljes csecsenföldi kivonulást.
És hogy ne kelljen sokáig elviselniük a rájuk nehezedő pszichikai
nyomást, időhúzás nélkül, rövid határidővel kilátásba is
helyezték a túszok kivégzését. Terrorista oldalról a maximális
eredmény a biztonságiak rohamának kiprovokálása után a totális
pusztítás lett volna, minden túsz, minden túszejtő és lehetőség
szerint minél több különítményes halálával. Ha mindez ostrom közepette
történik meg, akkor nem csak érzékeny emberveszteséget okoznak az
ellenségnek, de a felelősség egy részét is a "kétbalkezes és
felelőtlen" biztonságiakra háríthatják.
A terroristák ennek megfelelően gondoskodtak a hősi halál minden kellékéről, a látványosan tiszta terepszín egyenruháról, nőknek fekete csadorról és derékon rögzített robbanóanyagról. (Világos, hogy a kirívó öltözet jól mutat ugyan a tvkamerák előtt, de az adott környezetben éppen hogy jól felismerhetővé teszi viselőjüket még a túszok gyűrűjében is.) A maximális pusztítás érdekében értelemszerűen robbanóanyagot helyeztek el az épületben, előkészítve a gyors és alapos végső pusztulást. A telepített robbanóanyagon kívül automata kézifegyverekkel, gránátokkal és szintetikus serkentőkkel felszerelkezve várták a dráma végét.
Specnaz stratégia
A
biztonságiak célja egyértelműen minél kisebb emberáldozattal az összes
terrorista likvidálása. Esetünkben az elsődleges prioritás a robbantások
megakadályozása volt, hiszen az az összes túsz azonnali halálához
vezetett volna. Ehhez ismerni kell a telepített robbanóanyagok helyét
és aktiválásának módját, és bármi áron elsőként harcképtelenné
tenni az robbantásra képes terroristákat. Ezt követően következhet a
többi terrorista levadászása, lehetőség szerint a túszok életének
megkímélése mellett.
A feladat nem könnyű, hiszen a terroristák létszáma 40 fő feletti, akiknek mozgását nyomon követni is igen nehéz feladat, nem is beszélve a koordinált megsemmisítésükről. A taktikaiak már a krízis elején nyilvánvalóan sikeresen bekamerázták a helyszínt, ami lehetővé tette az összes terrorista azonosítását és a robbanóanyagok telepítésének nyomon követését. A terroristák nagy létszáma mindenesetre kizárja a villámgyors akciót és nagyban csökkenti a túszok túlélési esélyeit.
A nagy létszámú ellenfél gyors és egyidőben történő harcképtelenné tételére szóba jönnek még a különféle kábító eszközök is, amelyek minden bizonnyal alkalmazásra is kerültek. A híradások beszámolnak egyfajta altatógázról, amelyet a szellőzőrendszeren keresztül és gránátok formájában is bevetettek. A híradófelvételeken mindenesetre jól látszik, hogy több terroristát álmában ért halálos lövés, és az épületből kihozott túszok általában képtelek voltak saját lábukon távozni. Sokukat ölben vittek ki, de láthattunk paralízises betegre emlékeztető civilt is, akit egész testében remegve, végtagjait alig mozgatva támogattak ki.
Az ostrom
Az ostrom hajnali 5:26-kor kezdődött, fél órával a
tervezett időpont előtt. Egyes híradások szerint a túszok egy
csoportja kísérelt meg kitörést, mások szerint a kivégzések idő előtt
megkezdődtek, még mások szerint a terroristák felfedezték az előretolt
kommandósokat. Akárhogyan is, a biztonságiaknak úgy tűnik rögtönözniük
kellett, ami ismerve egy robbantás következményeit mindenképpen különlegesen
nehéz feladat volt.
Az Alpha egység rohama 40 percig tartott. Az első gránátok detonációja után 15 percnyi folyamatos tűzharc következett, majd a tisztogatás. Ez idő alatt sikerült harminc(!) robbanóeszköz felrobbanását megakadályozni, több mint 40 terroristát köztük a vezetőt megsemmisíteni és több mint 750 túszt kiszabadítani. Ugyanakkor 3 terrorista élve esett fogságba és kettőnek sikerült elmenekülnie a helyszínről, 90 túsz bizonyosan halott, több százan kórházban vannak. A specnaz veszteségei nem nyilvánosak.
Az akció mérlege és tanulsága
Majd
50 halott terrorista - 90 halott és 750 kiszabadított túsz. A körülmények
ismeretében jó arány, még akkor is, ha a civil áldozatokat részben a
tússzabadítók számlájára írhatjuk. (Az eltévedt lövedékeken túl
az orvosok több áldozatnál fulladásos halálról számoltak be,
amelyek minden bizonnyal az alkalmazott kábító gázok miatt következtek
be.)
Szabad-e moralizálni a 90 ártatlan halálán? Nem. 50 szervezett és állig felfegyverzett terrorista ennél jóval nagyobb pusztításra képes. Ha bármelyiküknek sikerül megnyomnia a detonátor gombját, 900 ember leli halálát a romok között. Ha a pokol elszabadultával bármelyikük egy hosszú sorozatot lő a túszokra majd két gránátot dob közéjük, az legalább egy tucat halottat jelent, ezt pedig a negyven terrorista mindegyike képes megtenni 20 másodpercen belül. Hogy az egyórás ostrom eredményeképpen csupán ennyi ártatlan áldozatba került végleges likvidálásuk, az mindenképpen óriási eredmény és bőven elfogadható ár a közösség szempontjából.
Soha,
semmilyen körülmények között nem szabad engedni a zsarolásnak. Akkor
se, ha a különítményeseknek térdig kell vérben gázolniuk, akkor
sem, ha az utcán hosszan és több sorban sorakoznak a fekete nejlonnal
letakart testek. A terroristáknak mindenkor halál jár. Csak így - végletesen
egyértelmű helyzetet teremtve - lehet elrettenteni esetleges követőiket
a hasonló akcióktól és csökkenteni a közösségre leselkedő veszélyt.
Ezt az alapelvet tűzzel vassal be kell tartani, bármi áron. Ha az egyes
eseteknél magasnak is tűnik az emberéletekben megfizetett ár, hosszú
távon mindenképpen így lehet minimalizálni a veszteséget.
Van véleményed? Szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!