Éjfél Kapitány
kommentál
Levél Éjfél Kapitánynak...

Az igazi élet nagy kaland...

Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni. Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.

Popzene

Mint az egyszeri suszter, aki belefáradt abba, hogy csak dolgozik, dolgozik, becsülettel és szépen. Hiába öröm ránézni a szép cipőire, hiába szeretik a törzsvevői, mégis szegényes a műhelye, mégis alig-alig él meg. Pedig annyira szépek azok a cipők, hogy ha mindenki azokban járna, vidámabbak, szebbek, jobb kedvűek lennének az emberek, ami pedig az egész ország érdeke lenne! Ő szegény missziót teljesít, csak valami rémes félreértés folytán a világ erről nem akar tudomást venni. Sőt, sokakat jóval bőkezűbben jutalmaz sokkal kisebb dolgokért is.

Hát nem kiröhögnénk mindnyájan, ha nyílt levélben kérne állami támogatást???

De jó is lenne, ha a popzene is a komolyzenéhez hasonlóan részesülne az adófizetők pénzéből. Persze. Esetleg a mézeskalácsosok és rétessütők is kezdeményezhetnék ugyanezt, hiszen ők is közkedvelt értékeket állítanak elő. Én pedig mint adófizető nyilván szívesen segítek mindazokon, akik képtelenek megélni azon a piacon, ahol mindenki másnak is meg kell élnie. Hogyisne!

Mit sem szépít a dolgon hogy mi is a formája annak támogatásnak. Fizetés, pályázat, akció, ösztöndíj, vagy bármi más. Nem akarom, hogy az általam a közösségnek juttatott erőforrások az alkalmatlanok pátyolgatására fordítódjanak. Miképpen azt se akarom, hogy a komolyzenét játszókkal történjen ugyanez. De ez más tészta.

A piac pontosan olyan durva, mint mi magunk. Mindenki számára. Minden piaci szereplőnek legalább olyan súlyú (bár nyilván más jellegű) nehézségekkel kell szembenéznie, mint siránkozó popzenészeinknek. Jól néznénk ki, ha mindenki ezt találná ki megoldásképpen. Dolgozni kell, menedzselni és könyvelni - nem pedig siránkozni.

Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!

Sonka Betti visszakérdez

Azt írod: "Nem akarom, hogy az általam a közösségnek juttatott erőforrások az alkalmatlanok pátyolgatására fordítódjanak." Akkor miért nem tüntetsz a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Mozgókép Közalapítvány és egyéb szervezetek megszüntetéséért, amelyek direkt ilyen célokra jöttek létre? Azt nem ellenzed, hogy egy színházjegy 1000 forint alatt van? Miért nem emelsz szót a színházak önfinanszírozóvá válása mellett? Mert akkor 5000 lenne egy jegy? Miért nem indítványozod a Magyar Televízió felszámolását? Ha valami, hát az aztán emészti a közpénzt.

A minőség nem műfajfüggő, nem az a baj, ha a JÓ popzenét támogatják, hanem ha a ROSSZ komolyzenét. Csak egyszerűen a társadalom - és a döntéshozók - ólmos léptekkel kullognak az új és új zenei műfajok után, és képtelenek felfogni, hogy a Kultúra nagy K-val és az Érték nagy É-vel már nem a festővásznon, vagy a Zeneakadémián születik, hanem adott esetben egy popzenekar próbatermében, egy videoszalagon vagy egy vj által megvetített házfalon.

Éjfél Kapitány pontosít

Ami azt illeti - nem támogatom sem az olcsó színházjegyet, sem a köztelevízió létét, sem az NKA-t, sem az MKK-t, sem semmi más hasonló célú intézményt. "DE EZ MÁS TÉSZTA." - mint utaltam erre fentebb. Más tészta, mert ezúttal nem róluk, hanem a popzenészek törekvéseiről beszélünk. Elég magas labdát dobtak fel - nem csodálkozhatnak, hogy lecsapják.

Ha azzal tisztázom a véleményemet, szívesen kijelentem, ha hatalmamban állna, semmilyen hasonló állami támogatás nem létezne ilyen célokra. (Miképpen nagyon rokonszenvesen Bán Zoltán András is valami ilyesmit mondott az írók megélhetéséről a Mancsban XV/36) A kultúra az én szememben áru. Ami csak akkor létjogosult, ha van rá fizetőképes kereslet. Ha valóban értékes - el kell tudnia adni magát. Nem féltem én a kultúrát, a jobbik részére mindig akad majd vevő. És hogy melyik a jobbik része, azt ne kurátorok, lobbik és minisztériumi bizottságok döntsék el, hanem a vásárlók.

Az én elvi szempontomból egyre megy az is, hogy az állami támogatás közvetlenül a popszakmát, vagy az azt körülvevő struktúrát támogatja-e. A közösség pénzét ne szórakoztatással foglalkozó szakágakra vagy azok piacának építésére költsük.

Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!

Kijárat...

Főoldalra...