Éjfél Kapitány
kommentál
Levél Éjfél Kapitánynak...

Az igazi élet nagy kaland...

Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni. Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.

Vörös brigádok reprise

Reneszánszát éli a klasszikus terrorizmus, bár úgy tűnt, az öntudatos osztályharcos terrorizmusnak a hidegháború befejeztével vége. A német gyárosokra vadászó RAF (Vörös hadsereg frakció) és az olasz politikusokat likvidáló Vörös Brigádok két évtizede hallgatnak. Ám Olaszországban megmozdult valami, a Vörös Brigádok ismét akciózott, csakúgy a rendőrség, akik a minap dicsekedtek el a szervezet újbóli lefejezésével, Nadia Lioce (lenti képen) és társai elfogásakor.

Terroristák

A terrorista minősítést - amerikai mintára - újabban szinte kizáróan azokra a gerillákra használjuk, akik a hátországbeli, polgári célpontok elleni diverzióra specializálódtak. Aki tudatosan civileket vesz célba, természetesen rászolgál a terrorista jelzőre, ezt nem is kérdés. A terroristaként emlegetett csecsenek, muszlimok, palesztínok azonban gyakorlatilag reguláris és irreguláris hadseregek katonái, akik meg nem engedett eszközöket alkalmaznak. Katonák, akik kiképzésüknek megfelelően gondolkodás nélkül rontanak az ősellenségre, az évtizedes, évszázados viszályok szokásaihoz hűen.  

Nem háború - osztályharc

A RAF és a Vörös Brigádok nem ez a kategória. Ők ideológiai, osztályharcos alapon működő szervezetek. Nem etnikai, nem vallási, nem nemzeti alapon küzdenek. Valamilyen saját - bár gyakran kölcsönzött - ideológia alapján támadnak más eszméket, és az azokat megszemélyesítő ikonokat. A német és olasz terroristák célpontjai gyárosok, bírók, politikusok, mindnyájan gazdag és jelképes figurák. Az ideológia alapján romboló terrorista hasonlatos a sorozatgyilkoshoz. Kézzelfogható érdek nélkül, gyakorlatilag kiszámíthatatlanul öl. Ezért is borzalmasan nehéz kézrekeríteni.

Úgy tűnik a terrorizmusnak ebben az esetben a jólét és az unalom a melegágya. Federico Saraceni 33 éves óvónő, apja parlamenti képviselő ex bíró, Roberto Morandi 43 éves kórházi röntgentechnikus, Marco Mezzasalma 44 éves informatikus egy katonai radarüzemben. Nem éppen kilátástalan szegények gyülekezete, bár működésüket alapvetően nem a családi kasszából, hanem régi szokás szerint bankrablásból és hasonló akciókból fedezték. Az Amerikai Pszicho indítékát vélem felfedezni - az emberét, akinek jódolgában a legnagyobb problémája ez egyre magasabbra kerülő ingerküszöb...

Akkor most?

Terroristának lenni micsoda kaland! Sőt, az igaz elvek végletes képviselete! Tudom ki vagyok, tudom kik az ellenségeim, tudom hogy miért, és le tudok velük számolni! Hangzatos gondolatok, nem csoda ha megérintik az unatkozó, de vállalkozó kedvű nagyvárosi embert... De mielőtt még tisztelni kezdenénk azokat, akik egy kis hangulatkeltés végett kézigránátot dobnak a kávéházba, vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, hogyan is válik valakiből terrorista...

Hogyan kezdődik?

Hogyan is keletkezik egy terrorista sejt? Szerintem fiú és lány szeretik egymást. Mikor már kipróbálták elölről is, hátulról is, akkor jódolgukban valami más izgalom után néznek. A legtöbben megállnak a drogoknál, de akik sok indiános könyvet vagy Fecskék és Fruskákat olvastak, azok nem érik be egy kis bódulattal. Tenni akarnak valamit. Mint a felnőttek. Sőt, túltenni rajtuk. És akkor már összekötik a kellemest a hasznossal: legyen veszélyes kaland, ahol megbüntetik akiket utálnak. Praktikusan a gazdagokat. Azok úgyis rászolgáltak. A szemetek. Rajtunk gazdagodtak meg. Elveszik, ami nekünk járna. Miattunk nem mi vagyunk a gazdagok... Hát fordítunk a kockán! (Érdekes, aki ellenséget keres, vagy gyűlölködni kezd, kevés kivétellel a gazdagokat veszi célba...) Terroristának lenni kaland, izgalom, és milyen igazságos misszió!

A terroristákat hiba világmegváltó osztályharcos forradalmároknak beállítani. Egyszerűen irigy, antiszociális, és elkényeztetett nagyvárosi alakokról van szó, akik az önbíráskodásban találtak megoldást életük problémáira. Amelyiküket nem lövik le elfogás közben, annak lesz ideje erről elgondolkodni...

Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!

Kijárat...

Főoldalra...