Éjfél Kapitány
kommentál
Az igazi élet nagy kaland...
Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni. Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.
Norbi vs. Tékozló Homár
A Tékozló Homár cikke Norbit cikizi ki, aki abbahagyja az aerobicot, ha nem sikerül 10.000 embert megtornáztatnia 2005.május 28-án a Felszabadulási téren. Az ezt követő majd 200 hozzászólás többsége ezen felbuzdulva demagógnak, üzletiesnek és kommersznek minősíti őt.
Fikaüzlet
A közszereplők agresszív, de mulatságos kicikizését a South Park nyomdokain járó Matula magazin és a Subbacultcha kezdte meg Magyarországon. Hangos sikerükön felbuzdulva úgy tűnik, mások is belevágnak a fikaüzletbe, és szívesen elégítenek ki egy mindeddig tabunak számító igényt, igaz, kevesebb humorral és kevesebb eredetiséggel. Emiatt nem aggódom nagyon. Divat ez, ami érkezik, unalmassá válik, majd eltűnik a süllyesztőben. Kicsit persze mégis aggódom, nehogy nagyon rászokjunk erre. Hálás dolognak tűnik minden természetes igényt kiszolgálni, és a világ jól láthatóan erre halad, ha a figyelem felkeltéséről és az eladásokról van szó. Végül is mókás lesz az a televízió, ahol a bemondónőt munka közben hátulról dugják, ahol új műfajjá olvad össze a vitaműsor és a pankráció, és ahol reality showműsor épül az öngyilkosok utolsó hetének bemutatására. Lesz nézettség, az biztos!
Jelen pillanatban sokkal inkább elszomorítnak a hír utáni hozzászólások. Azokra az irigyekre nem érdemes szót vesztegetni, akik erényként állítják be "jókedvű" kövérségüket, és akiket frusztrál, hogy Rubint Réka helyett saját loncsos feleségükkel osztják meg az ágyukat (de csak oldalfekvésben, hátulról, mert másképpen nem tudnak már egymáshoz férni). Azokkal van komolyabb bajom, akiket pusztán Norbi sikere és profitja irritál. Nekik nincs bocsánat. Húzzunk vissza mindenkit a középszerbe? Nevezzünk mindenkit önteltnek és demagógnak, aki nagy fába vágja a fejszéjét? Minősítsünk mindent rossznak, ami profitot hoz? Nem jó ez így. Sztárokra, missziósokra és profitra szükségünk van.
Ráadásul Norbi nem az a fajta sztár, aki easy fokozaton igyekszik levenni egy vásárlóréteget, például gyerekeknek szánt popdalocskákkal, és nem az a fajta, aki igénytelen műdalokkal eteti a lakodalmas mulatókat. Még csak nem is arról van szó, hogy rétegműfajt próbálna rosszul pozícionálni, így irritálva sokakat. Nem is szórakoztató/hedonista jellegű szolgáltatást nyújt, mint a művészek általában, hanem vitathatatlanul helyeset és hasznosat. Szerettük amikor newcomer aerobicedzőként felrázta az országot? Nem szeretjük amint ugyanezt nagyüzemben csinálva expanzív vállalkozást épít maga köré? Fikázunk, rossz hírét keltjük, fanyalgunk, mert vékonyabb a dereka, izmosabb a karja, szebb a felesége, több a bevétele, mint nekünk? Na EZ a proletártempó, nem pedig az MSZP-re szavazás.
Kritizálni persze mindent lehet, még a legjobb szándékú, legjobban kivitelezett missziót is, hiszen hiba mindenhol akad. Kérdés, hogy kell-e. Az irigységen kívül van-e más motivációja annak, aki negatív kritikát tesz közzé nagy nyilvánosság előtt? Részemről a könyv, mozi, videojáték, zenekritikáim (az egyszem ss2 kivételével) mind pozitívak. Ami nem tetszik, vagy amivel gondom van, azt egyszerűen nem írom meg. Nem gondolom, hogy a negatív kritika előrébb vinne valamit is. Aki már veszi a fáradtságot, hogy nyilvános véleményt közöljön, az fordítsa az energiáját valamilyen progresszív, jó, vagy hasznos dolog népszerűsítésére.
Szerinted? Szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi kommentárja is? Kattints!