Az élet igazán kemény helyzeteket tud produkálni.
Mostantól azonban nem csak a Kapitány elméletei szolgálnak útmutatóként
a zavaros helyzetekben, hanem kommentárjai is. A szabályok és elméletek
alól mindig akadnak kivételek. Hogy egy tényleg összetett helyzetben
hogyan működik Éjfél Kapitány világlátása, azt legjobban talán
egy-egy valóságos esemény elemzésével lehet megmutatni. Lássuk tehát
a nagyvilág egy-egy aktuális történését, Éjfél Kapitány szemszögéből.
1956
Melyik
évről mondhatjuk el, hogy elég bemondani az évszámot és ugyanarra
gondolunk? Kevés intenzívebb és szívet melengetőbb élménye van az embernek
hazaszeretet és forradalom témában, mint ami akkor történt.
A márciusi ifjak elképzelhetetlenül távol vannak, ellenben a dobtáras
géppisztolyt szorongató bőrkabátos vagányokat már el tudom képzelni.
A régiek elbeszéléséből és a Szabad Európa Rádió adásaiból heroikus,
felemelő, mégis reális képem van a történtekről, amit az egymást
pocskondiázó szenilis veteránok sem tudtak a mai napig lerombolni - bár
mindent megtettek ezért. Csodálatos, heroikus napok lehettek azok. Egy
város teljes szívéből és nevetségesen csekély tűzerejével szembeszállt egy
egész birodalommal - ekkora kaland, ilyen nemes küldetés ritkán adódik az
életben. Hogyan válhattak a szabadság hajdani bajnokai mostanra mégis
kicsinyes és kötekedő öregurakká?
A
forradalmakhoz szükség van türelmetlen, erőszakos és vakmerő társainkra
is, akik belobbantják a tüzet. Szükség van rájuk, hogy feltörjék a
fegyverraktárakat, hogy csapot-papot otthagyva hősként induljanak a régi
rendszer jelképeinek ostromára. Azon ritka élethelyzetek egyike ez, ahol a
közösség éppen azon alkatoknak látja hasznát, amelyek általában inkább
nehezítik az életünket. Csoda-e, hogy veterán akcióhőseink a rendkívüli
idők elmúltával kirívóan antiszociálisan viselkednek? Cseppet sem az.
Törvényszerű inkább.
Jól ismert ez az effektus. Akit egyszer emberölésre és
erőszakra képeztek ki, az többé nem tud beilleszkedni a normális polgári
életbe. Akinek rutin a lebukik, kibiztosít, szúr, az nem egészen úgy fog
viselkedni az utcán, a diszkóban, a közlekedésben, a párkapcsolatban, mint
a többiek. Hiába ők azok akik lovasrohammal némították el a császári
ágyúkat, hiába ők azok, akik másodpercek alatt szerelik le az aranyláncos
kigyúrt nehézfiúkat, akik vigyázzák az álmunkat, mégsem szeretnék
egyikükkel sem egy kocsmában mulatni, nem szeretnék egyikük szomszédja sem
lenni. Köszönöm amit tettek, büszke vagyok rájuk, de inkább maradok
lőtávolon kívül...