Éjfél Kapitány
és a Laibach Volk
x
Volk
Már tegnap és tegnapelőtt is ünneplés volt. Ilyen jól még sosem esett az olajbogyó és a mozarella, a Lindt csokiról és a Gerbeaud féle trüffeltortáról nem is beszélve. Az elfogyott üveg Gerét most Coronita és barackpálinka váltja, a zenei aláfestésről pedig réges-régi bakelit kislemezek gondoskodnak, egy kis Clash, egy ki Billy Idol, egy kis Harangozó Teri, egy kis Kovács Kati. Én már jól érzem magam. Jólesően megbolondulni látszik az egész világ: János és Csanád is blogolásba kezdett, Perla pedig olyan jólesően használja az általam ráaggatott szuicid-sírós-baszós jelzőt, mint két hatlövetű hapsiját. Az A38 hajón jegy az persze nincsen már, de elég is a nevet bemondanom, hogy karszalagot kapjak. Mókásak ezek a himnuszok, és milyen korrekt, hogy soron kívül a magyarral kezdenek. Átdolgozás nélkül, ámde kicsit gyorsabban és pattogósabban szól, csak erre az alkalomra. Érdekes ez a himnuszfeldolgozásos téma, leginkább az Orosz és - saját meglepetésemre is - az Izraeli feldolgozás jön be. Első azért, mert amúgy is szeretem, másik talán azért, mert sosem is hallottam. Az imaginárius NSK himnusz persze mindkettőt veri, de hát az más tészta, ott nem kellett semmi létezőhöz igazodni. A közönség erősen maszkulin, szemben a tegnapi Anima koncerttel, ahol - állítólag - csak jónők voltak, fiúk egy szál se. Magam azért nem panaszkodom, előttem is, balomon is vékony derekú, jobbomon nem annyira, de legalább jó frizurájú csajszi rázza. Noémi még mindig nem szerelmes belém, de jó szokása szerint megoszt velem néhány titkot a harmincas jónők gondolatvilágáról, cserébe megajándékozom néhány nem publikus hasonló elmélettel. Az ismerősök egyöntetűen nyugtázzák a szokottnál is vidámabb hangulatomat - nincs is okom szomorkodni, tegnap volt a szülinapom vagy mi a szösz. Na meg amúgy is.
Natasa a doboknál, a sapkás manusz a mikrofonnál és az egyszemélyes szlovén női kórus is mindent belead. Mintha tanult volna a zenekar, az új lemez után gyorsan lenyom három-négy lendületes slágert, hogy jó hangulatban oszoljunk széjjel. Végén profi, nagymozit idéző stáblista, finálé, meghajlás. A váltás discjockey is mindent megtesz, hogy a szétoszlás flottul menjen, konkrétan táncolhatatlan szarokat tesz be egymás után. Dj Minek viszont felbukkan, és váratlan fordulattal a Westbalkánba cipel minket. A legjobbkor érkezünk, a parketten még vidám nőhegyek, és a pultnál is záros határidőn belül lehet italt vételezni. Mindkét lehetőséget a végletekig kihasználom. Villog a diszkógömb, a lányok vidámak és táncos lábúak, a fiúk tétovák és rutintalanok. Jó kis hely ez ;) Kifelé kisebb ruhatárprobléma hátráltat. A mögöttem álló ismeretlen leányka részvéttel tudatja, hogy a minap vele is épp ez fordult elő, és a hajnalig tartó hercehurca végén rendőrt kellett hívnia. Hogy, s hogy nem, nekem 5 percig sem tartott visszaszerezni mindent. Yeah, that's what i call troubleshooting. Dögös kabátomat még vadidegen hapsi is megdicséri: "Orosz katonakabát? Végre valaki ki tud lépni a keresztény-zsidó kultúrkörből!" - fogalmaz talányosan. Mint tökéletes csajozósduma: nem jelent semmit, de jól hangzik. Aludjunk rá.
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!