Sose
gondoltam volna, hogy létezhet játék, ami a legkisebbektől kezdve egészen
a legnagyobbakig szórakoztatni tud. Igazból azt hittem, magam sem akarok
már építeni, mert a kisház, kisautó, űrbázis témakörből talán már
kinőttem. Később kapcsoltam csak, hogy a lego építmények nem korlátozódnak
ezekre a klasszikusokra. Elsőként akkor vágott belém ez a
felismerés, amikor a lengyel
Zbigniev Libera koncentrációs tábort épített a kockákból. Azonnal
megvilágosodtam, hogy érdemes kicsit elereszteni a fantáziánkat, mert
semmi és senki nem áll az útjába, hogy felnőttként azt építsünk, amit csak
szeretnénk.
Igazából
persze már gyerekként sem ragadtam le a kliséknél, amint bejött a
csillagok háborúja a moziba, azonnal milleneum falcont, gárdistákat és
efféléket kezdtem építeni, ami az akkori egyszerű kockákból messze nem
sikerült valami élethűre. Talán ha nem véletlen, hogy a LEGO marketingesei
is erre jutottak, és idővel megkezdték a téma legók árusítását, amik
kezdetben csak a Legovárost, az űrbázist és effajta semleges világokat
ábrázoltak, majd megjelentek a kultuszfilmek lego adaptációi is, amik
közül - micsoda véletlen :) - éppen a Star Wars univerzum a legnépszerűbb.
A változás jól érzékelhető a jobboldali képen. A kockás alak az anno magam
építette birodalmi rohamosztagos, míg mellette a ma készen kapható
stormtrooper minifig. Sokan - köztük magam is - nem lelkesedtünk
felhőtlenül, hogy a régi sima kockákból álló alapkészleteket kiszorítják a
speciális elemekből álló új dobozok, amelyekből szinte csak azt lehet
megépíteni, mint amit gyárilag kitaláltak.
Ezen
a ponton ért a következő meglepetés. A AFOL felnőtt rajongók (AFOL: Adult
Fans of Lego) megtalálták a szépséget az új, speciális elemekben is. Az
"építsünk bazi nagyot" kezdeti jelszava mellett felbukkant az építsünk
valami aprót de csodálatosat. Az ún. vignette kategória lényege, hogy egy
picike, mindössze 8x8 alapon építsünk valami szépet és ötleteset. A
mellékelt sushi vignette magáért beszél. Az ici-pici kompozíció először is
nagyon szép, másodszor pedig hihetetlen ügyesen stilizált. A látvány
nagyon hasonlatos a valósághoz, és nem üvölt róla, hogy legóból készült.
Ez utóbbi oka, hogy az aktuális divat szerint a lego elemek illesztő
pöttyeit (stud) igyekszik mindenki elrejteni. A sushi tálon is csak a
zöldség alatt látni őket, sehol máshol. A kis méretből gyakorlatilag
automatikusan következik, hogy klasszikus lego kocka egyetlen egy sincs
a műben.
A
vignette tipikusan pillanatfelvétel-szerűen ábrázol egy jelenetet. A
pillanat dinamikája, és a jelenet ötletessége, humora gyakran többet nyom
a latban, mint az alkalmazott építési technika. Más esetben a hangsúly
kifejezetten az építési technikán van, tipikusan azon, hogyan lehet
kreatívan, az eredetileg egészen másra készült alkatrészeket alternatív
módon felhasználni (a technológiai határok feszegetése mindig is
népszerű volt a férfiak körében). Az előző sushi kreáción a hűtőrácsnak, lámpának, és parabolaantennának tervezett alkatrészek fa
alátétként, tányérként és sushiként kelnek új életre. A jobboldali
telekinézis jelenet JukeboxJaw
abilities
(képességek) című sorozatából szép példa az ötletességre,
elsősorban a választott téma, de ugyanúgy a letisztult építési technika miatt is.
Az elkészült alkotásokat a büszke szerzők az interneten teszik közzé, erre
szakosodott például a
http://www.brickshelf.com/ és a
http://www.mocpages.com de a
http://www.flickr.com/search/?q=lego is tele van moc galériákkal.
Jómagam erre szakosodott blogokat nézek csak, akik rendszeresen szemlézik
a legjobb felbukkant alkotásokat, nekem a
http://www.brothers-brick.com/
a kedvencem.
A
vignetták nagyobb léptékű verziója a dioráma, amik általában ugyanúgy
minifig léptékűek, mint kistestvéreik, csak nagyobb alapterületűek. Itt
már mód van épületeket, tájat, többszereplős jeleneteket is készíteni. A
diorámák már nem csak egy-egy poénra épülnek, inkább festményszerűek,
témájuk is egy-egy csendélet, vagy ismert jelenet. A férfiak körében
jellemzőek a csatajelenetek, míg a lányok inkább tájképekkel brillíroznak.
Tipikusak a sikerfilmek, könyvek, szerepjátékok, filmsorozatok és
alternatív világok által ihletett kreációk. A diorámák szerencsések abból
a szempontból, hogy tág teret adnak a tervezésnek, még sincsen borzalmas
anyagigényük. (Ok, persze, tegye fel a kezét, akinek van ennyi
szürke kőszikla eleme és ennyi fa-virág alkatrésze, de a tétel
nagyjából akkor is igaz...)
Az
egyes szubkultúrák is megjelennek az építő közösségekben, ezek közül is
talán a legnagyobb elismerésnek az apocalego örvend. A barna-szürke
post-apokaliptikus, és az steampunk kreációk egyszerűen csodaszépek, és a
romos, mechanikus tereptárgyak megépítése kiváló lehetőség az építő
technikai tudásának megcsillogtatására. Ebben persze van egy jó adag
elitizmus is, mert a legjobb apocalego mocokban az egzotikus színek és
elemek dominálnak, amelyeket jóval nehezebb beszerezni, mint amilyenek
mondjuk egy zöld mezőn álló sárga házikóhoz kellenek, szóval középhaladó
szint alatt nem jellemzőek ez a téma. A profik viszont okkal imádják.
Az
effajta profi kreációknak (MOC: My Own Creation) akkora divatja lett, hogy a cég
a legjobbak munkáiból már jelentetett meg hivatalos dobozt, a LEGO Factory
program részeként. Nagy kedvencem az idehaza is kapható
Market Street,
ami tökéletesen reprezentálja a modern és divatos építési technikákat,
stílust és színvilágot. Biztosra veszem, hogy a vezető rajongók bevonása
az üzletbe, és ilyen alternatív dobozok nagyszámú kiadása lesz a jövő...
Idehaza
2007 októberben sikerült először a MALUG
(Magyar Lego Users Group) aktivistáinak egy
csodaszép kiállítást csinálniuk a Sugárban. Ilyenkor muszáj nagyobb
méretekben gondolkodni mint a vignette vagy a dioráma, és a fiúk-lányok
össze is dobtak egy hatalmas city terepasztalt, ami egészében is impozáns
volt, de részleteiben is telis-tele volt szép, ötletes, és vicces
megoldásokkal. A terepasztalon szépen elfértek egymás mellett a gyári
dobozok épületei, járművei, és a
mieink sajátjai.