Éjfél Kapitány
és a
ffimagazinok

Férfimagazinok

Azokról a színes havilapokról van szó, amelyek mindig szemmagasságban és legelöl vannak az újságárusoknál kitéve, hogy a rikító címlapon pózoló modellány láttán azonnal a zsebünkbe nyúljunk. Miközben a címlapok döbbenetes hasonlóságot mutatnak, belül egészen mást találsz. Éjfél Kapitány alaposan körüljárja a témát, hogy tudd, mire is számíthatsz a néhány (fél)pucér fotón kívül. Lássuk a hét legnagyobbat...

CKM FÉRFI MAGAZIN FHM HUSTLER FHM PLAYBOY

CKM

Legnagyobb megdöbbenésemre egy lengyelországi lap magyar átiratáról van szó. Ami önmagában nem lenne probléma, hiszen Lengyel Magyar két jó barát, de úgy fest Lengyelország még nálunk is távolabb áll Európától. A részletesebb elemzéstől tartózkodnék, nem akarnám lefikázni a populáció jelentős részét alkotó átlagférfit és ízlésvilágát.

2005 update. Az Európához való felzárkózás jegyében a Czasopismo Każdego Meżczyzny határozottan beerősített az elmúlt évben. Nem csupán arcátlanul koppintja a FHM koncepcióját, témáit és kinézetét, de a kritikus területen tudatosan túl is tesz rajta: a versenytárs következetes önkorlátozásával ellentétben melltartó nélkül mutatja a ciciket. Extrákban is igyekeznek a szerkesztők: az igényes Bódi Sylvi Szilvi  életnagyságú poszter minden wc, műhely és garázs elmaradhatatlan dekorációja (a minap börtön-riportfilmben láttam szekrénybelsőre kiragasztva). A célcsoport jól láthatóan továbbra sem változott: a vásárló a huszon-harmincéves átlagférfi, aki van annyira öntudatos fogyasztó, hogy elvárja a ciciket a 495 forintjáért. A változást mindazonáltal üdvözölnünk kell, a kiállítás és a tartalom sokat javult, a felületes szemlélő nem talál különbséget egy CKM és egy etalon FHM oldal között. Ha a nyomda , a képszerkesztő, a fotós és a tipográfus után néhány stílusosabb újságírót is csatasorba állítanának, akkor tökéletes másolattal állnánk szemben.

Sommázva: azoknak, akik vasárnap délelőtt az autójukat szerelik vagy mossák a ház előtt.

FHM

A furi rövidítés a For Him Magazine kódnevet takarja - nem titok, hogy ezúttal is nagy angol magazin honosításáról van szó. Gyanítom, elsősorban Geszti Péternek köszönhetően a lap hangvétele alapvetően tér el mindegyik vetélytársától. A cikkek rövidek, pörgősek, a témák érdekesek, mókásak. A cikkek terjedelme nagyon fontos, hiszen már régóta nem az a probléma, hogy nincs mit olvasni, hanem éppen az ellenkezője - túlságosan is sok információ áraszt el minket. Nincs idő és nincs kedv mindent elolvasni. Egy XXI. századi magazinnak érdekeset és röviden kell prezentálnia. Ebben pedig nincs hiba.

A magazin keményen dolgozik, hogy a felkapott magyar lányok fürdőrucis képeit kitehesse, így mindenki aki szégyenlős ledobni a cuccait a playboynak, az szolidan pózolhat egyet az FHM-nek. Marsi Anikó, Konta Barbi, Vénusz Zsuzsa tipikus nevek a sorban.

Az FHM egyértelműen messze a legjobb a hazai mezőnyben, annak ellenére, hogy punci egy darab sincs benne. Ezen túl viszont tökéletes a képminőség, maximális a tipográfia és érdekes a tartalom. Ez utóbbiról nem csak a szerkesztőség, hanem pl. Jenna Jameson mint állandó tanácsadó is gondoskodik , aki értelemszerűen egészoldalas, precíz és szókimondó cikkel tudott szolgálni az ondó ízéről ;-)

Sommázva: Azoknak, akik sportkocsi nélkül is könnyen be tudnak csajozni...

MAX

A magyar Playboy csődje óta az első igényes férfimagazin magyar nyelven. Az eredetileg olasz újság hazai változata sajnos még nem közelíti meg az eredetit, de mindenképpen ígéretes kezdésnek mondható.

Jelen formájában a tartalom amolyan tökös-mákos, mindenből van benne egy kevés ami érdekelheti az olvasót: lányok, autók, fegyverek, utazás, szóval minden...

Idestova  a harmadik évfolyamnál tartunk, ideje számot vetnünk, hová jutottunk az ígéretes kezdés után. A tartalmat sajnos nemigen dicsérhetem... Teljesen olyan érzésem van, mintha az újságot három lelkes szerkesztő egy nap alatt ollózná össze valamilyen ismeretlen nyugati alapanyagból. A magyar vonatkozású cikkek, információk száma elhanyagolhatóan kevés, az átvett cikkekből pedig semmi újat, semmi érdekeset nem lehet kiolvasni. Ha a modellek, színészek életrajzait elhagynák, szinte nem is maradna betű az újságban. A lap sajnos pillanatok alatt átlapozható és semmi, de semmi nem ragadja meg az ember figyelmét, néhány mellen kívül. Kár érte, sokkal többet, mást vártam a csapattól.

Sommázva: pénzkidobás.

Playboy

Az igazi Playboy...Kezdjük azzal, hogy eloszlatunk némi félreértést. A Playboy nem pornómagazin. Remélem azért manapság ez már nyilvánvaló: mindnyájan tudjuk mi a különbség egy Luxx videó produkció és mondjuk egy Jancsó film között. Sőt ennél tovább megyek: a playboy (már) nem is a csajokra koncentrál. Sokkal inkább az életre magára. A stílusra.

A Playboy Magyarországon sem új. Mintegy nyolc-kilenc éve jelent meg az első szám, ami néhány év lelkes és színvonalas úttörő-munkája után becsődölt. Hogy a dolognak mi volt az oka, máig csak sejtjük.

De most újra megpróbálják és minden bizonnyal sokkal több eséllyel. A vizuális kultúra sokat fejlődött azóta, az olvasók a magyar Cosmo, Joy, CKM és Max révén már hozzászoktak a színes magazinokhoz és legfőképpen létezik már az a pénzes-menedzser-yuppie réteg, akik tényleg megengedhetik maguknak a playboy életstílust és a hozzá tartozó státusszimbólumokat is.

A magyar Playboy attól igazán jó, hogy tényleg magyar. Hihetetlenül népes és neves magyar szerzőgárda gondoskodik róla, hogy a sajátunknak érezzük és ne összeollózott nyugati konzervnek. A minőség pedig túlmegy azon, hogy ugyanazokról az éppen az aktuális havi felkapott filmekről és cicákról kelljen ugyanazokat az elcsépelt mondatokat olvasnunk, mint az összes többi magazinban. Köszönhetően a többi médiának, lassan Dobó Kata, Rába Timsó és Béres Alex mérgezésem van, de mégsem tudok az illető csajokról semmit se, azon túl persze, hogy a fényképészek által elképzelhető összes látószögből láttam már őket. A Playboyban tényleg van mit olvasni. Novellákat, igazi cikkeket, egyszóval olyasmit, amit folyamatosan hiányolok minden újságból és minden honlapról is...

Az első szám teljesen a helyén van, Xantus Barbara nagyon aranyos, csakúgy az interjú vele. Pörgős, őszinte, bátor. Maga a választás pedig tökéletes: ismert, jólkinéző, rokonszenves és legfőképpen nem elcsépelt egyéniség. A fotókon sajnos azonnal észrevenni, hogy nem egy Stephen Wayda exponálta őket, hanem mint a képaláírásból kiderül, Gulyás Buda az operatőr. Nem felejtem el, egyszer régen balatoni nyaralás alatt délutáni szunyókálásból vert fel egy lelkendező női hang: "Gulyás Buda szörföl, Gulyás Buda szörföl!". Mindenesetre jelezném, jelen kritikám nem az akkori hirtelen ébresztő miatti bosszúságomból született, hanem pusztán esztétikai szempontok alapján. (Hopp, ez éppen úgy hangzott, mint egy hivatalos Fidesz közlemény...) A cikkekre, a tipográfiára és a nyomdai minőségre azonban nem lehet panasz, látszik, hogy jó kezekben van minden. Azt nem értem csak, hová tűntek a megszokott "A Férfi" és "A Nő" publicisztikák? A következő számokban remélem előkerülnek majd...

Hát megértük a  következő számokat is. És nem lettünk vidámabbak. Az igéretes és fiatal kezdés után Nyertes Zsuzsa és Bíró Ica domborított szexi alsóneműben. Komolyan mondom, nem lennék meglepve, ha egy nap Törőcsik Mari és Csala Zsuzsa pucér képeivel találkoznék a lapban... Hogy Magyarország számtalan gyönyörű leánya közül éppen két híres nagymamát válasszanak a szerkesztők - botrány.

(Rámcáfolt az élet. Ha nem is fent említett nagymamák, de Zalatnay Cini mosolygott rám a címlapról. Na ez volt az a pont, ahonnan nem vásároltam többé a lapot.)

Az általam olyan fontosnak tartott tartalom is érezhetően megváltozott. Interjú John Lennonnal és Horváth Charlieval? Az egyik már meg is halt, a másik csak félig. Ismeri itt valaki a Beatles együttest? Szinte nem is készült róluk színes fotó, mert akkoriban még fel sem találták. Zeneajánlat? Pavarotti, Chris Rea, Rubén Gonzales. Jó ötvenes átlagéletkor.

A lapban szereplő autóknak, boroknak és high end cuccoknak köze nincsen a valósághoz, földi halandónak ebben az országban nemigen van esélye 50 év alatt hasonlókat tapasztalni. Aki viszont szerencsés volt és sikeresen megélte mindezt, annak a Playboy valószínűleg a kedvenc lapja.

Nos, volt valaki, aki rávett, hogy adjak még egy esélyt a lapnak. Itt mosolyog a jobb oldalon, úgy hívják: Sipos Ilka. Nem csalódom sem a tökéletes testben, sem a tartalom többi részében. Sőt. Két masszív interjú is olvasásra vár, Kiefer Sutherland és doktor Csernus (utóbbi épp az én Oravecz Éva Csillám tollából). Ennél is váratlanabb fordulat Tóta W. Árpádnak, az új idők radikális megmondóemberénak, Worluknak a felbukkanása. Gyilkos tollának ezúttal a képernyő 10 legnagyobb ripacsa esik áldozatul - megérdemelten. A gadget rovat is megdobogtatja szívemet, éppen azokat a tabletpécéket és hasonló gépeket mustrálja, amikkel én is szemezek már egy ideje. A divatszekció is végre valahára figyelembe veszi a magyar realitásokat: 91.570 forinttól 603.700 forintig öltöztetik fel tetőtől talpig a kopasz modellt. Ja, és majd kihagytam - popsi, punci, képek, sztorik, ahogy elvárja az ember. Határozott fejlődés. Köszi! 

Sommázva: szigorúan csak negyvenen, de inkább ötvenen felülieknek.

Hustler

A Hustler kicsit kilóg a többiek közül. Körülbelül ennyire:

Kép az elsõ magyar számból...A Hustlert egy legendás csákó, bizonyos Larry Flynt hozta életre. Larry Flynt a provokátor magyar címmel film is készült életéről, Woody Harrelson és Courtney Love domborítottak benne. Ő volt az, aki úgy vélte, hogy neki, a kamionsofőröknek és az utca emberének nem arra a fésült és puccos magazinra van szüksége, amit Playboynak neveznek. A Hustler ennek megfelelően olyan ellenpárja a Playboynak, mint a Rolling Stones volt a Beatlesnek. Amíg a Playboyban a modellek esetenként megvillantják szétphotoshopozott puncijukat (copyright angelday), addíg a Hustlerben szemérmetlenül használják is azt. Az eredeti Hustler csak azért nem simán pornóújság, mert az öreg Larry a csajokon kívül - Éjfél Kapitányhoz hasonlóan - szívén viselte a világ sorsát.  Ennek megfelelően újságján keresztül folyamatos polgárpukkasztó témákkal bombázta a jónépet, azaz a hardcore sorozatok között élvezhető cikkeket is olvashatunk adott esetben. A Hustler tehát kategóriájában kilóg az elemzett 4 szolid férfimagazin közül, de a magyar piacon kategória-beli versenytársak hiányában (a Penthouse vagy a High Society jön itt szóba) mégis velük versenyez. Nem véletlen, hogy az első szám címlapja igyekezett elmosni a különbséget és takargatós címlaplányával tompítani a helyzetet, ami az amerikai változatnak nem szokása:

Magyar Hustler borító Amerikai Hustler borító

Egy férfimagazinnak persze a pucér nőkön kívül némi olvasnivalóval, ha úgy tetszik tartalommal is kell szolgálnia. A magyar Hustler esetében úgy tűnik a szerkesztők erről teljesen megfeledkeztek. A lap elején lévő bugyuta hírblokk egyik fele egyszerű ollózás, másik fele érdektelen vagy elavult anyag. A cikkeknek se füle se farka, a kinézet és olvashatóság a tipográfia szégyene. A magyar vonatkozású anyagok között Csintalan Sándor és Schmuck Andor interjúkat talál a merész olvasó. Megáll az ész.

A magyar Hustler jelen formájában nem különb kisalakú és hasonlóan lényegre törő laptársainál (Tutti Frutti Magazin, Amatőr és társai), akik legalább őszinték abban a tekintetben, hogy mit adnak a pénzedért. Ennyire igénytelenül nem lehet férfimagazint csinálni néhány pornósorozatból, jelen pillanatban pedig nincsen más értékelhető anyag a magyar Hustlerben. Ebben a kategóriában viszont fölösleges nyomdára és újságra vesztegetni a pénzt, elég kiszörfözni az internetre, ahol példának okáért a nonprofit Ashole is fölényesen veri az ehhez hasonló bágyatag próbálkozásokat. 

Sommázva: Akiknek kevés a célozgatás, de ragaszkodnak annak látszatához, hogy nem közönséges pornót vesznek az újságárusnál.

EFM

Recskó ZsanettA mezőny egyetlen magyar versenyzője, a mindössze három éves Extra Férfi Magazin, leánykori nevén a Férfi Magazin. 100% magyar tartalom, hirdeti szlogenjük, ami mindenképpen izgalmas kihívás. Ha a csajokra gondolunk a szerkesztőségnek kifejezetten könnyű dolga van idehaza, de ha bármi másra, akkor jóval nehezebb. Egyfajta Milka - Tibi csoki versenyfutásnak vagyunk tanúi, ahogy az újság igyekszik lépést tartani a nemzetközi nagyokkal. A címlapot illetően ez mindenképpen sikerül is, beljebb azonban már erős, de nem reménytelen lemaradásban van.

Első átlapozásra annyi derül ki, hogy a csajok csöppet túlöltözöttek, de a helyükön vannak. Sok a hirdetés, és a promóciós írás. Alaposabb átolvasás után az érdemi cikkek a jó és a közepes között  ingadozónak találtatnak. A témaválasztás szerteágazó, mindenki talál neki tetszőt, de ugyanebből következően mindenki kapásból át is lapozza az újság felét. Alapvetően gratulálhatunk a szerzőknek: megcsinálták, ígéretükhöz híven hazai alapanyagból.

A kinézetet illetően azonban helyenként olyan érzése van az embernek, mintha egy 10 évvel ezelőtti magazint vett volna le a polcról, másutt viszont teljesen világszínvonallal találkozik. A látvány erősen változó. A fizetett hirdetések borzalmasan disszonánsak, a fényképek jó fele a családi albumok színvonalán áll. Ugyanakkor látszik, hogy igenis van tipográfiai koncepció, és Fejérvári Judit felvételei is kiugróan jók. Fura.

Az az érzésem, mintha egy baráti társaság iskolaújságos tapasztalataira építve próbálná megcsinálni a saját férfimagazinját. Szemmel láthatóan egy szerkesztőség hőskorának vagyunk tanúi, ahol a fotós nem csak fényképez, de sminkel is és a főszerkesztő sem csak dirigál, de fotózik és cikket is ír. Dicséretes, heroikus vállalkozás. És tényleg, az eredmény egy nagyalakú, színes, gusztusos újság, amiben minden benne van, aminek benne kell lennie, cici, mozi, fegyver, sztárinterjú, de valami mégis hiányzik ahhoz, hogy a Férfi Magazint kérjem az újságárustól. Nem a teméntelen pénz és nem is a külhoni témák. Inkább a jó ötleteket, a humort, a sodró lendületet, a karaktert hiányolom. Valamit, amivel a Férfi Magazin kiemelkedhetne a középszerűek mezőnyéből.

Sommázva: A mi fiaink írnak a mi lányainkról. Lokálpatriótáknak.

Penthouse

Gyenes ReginaVégre valahára megérkezett a Penthouse Magyarországra is. Angol nyelvterületen mindig is ő volt a kedvencem, kíváncsian vettem a kezembe az első számot magyarul.

A tipográfia tetszik, a rovatok is. A tartalmukról korai lenne szólni, egyelőre csak amolyan előétel jellege van a dolognak. Az első lány azonban rögtön csalódás. Pamela Peters amerikai szemmel lehet hogy kivételes, de az Oktogonon tíz percet sem kell várni egy hasonlóra, ráadásul 45 foknál nem bírja jobban szétnyitni a lábait. A lapgazda Guccione bácsi interjúja kedves gesztus, de teljesen semmitmondó. Megdöbbentő viszont Tasnádi Péter kétoldalas felbukkanása, még akkor is, ha később kapcsolok, hogy fizetett hirdetés volt. Így is kínos. Másfelől viszont az ez után következő magyar lányok tényleg jól néznek ki és szépen is vannak fényképezve (cowboykalap rulez), a Mácsai interjú a helyén van, olvasnivaló is akad hellyel-közzel. Kokó és Kamarás Iván a további oldalakon nem érdekel (bocs), szeptember 11 pedig lerágott csont még akkor is ha jók a képek. Kegyelemdöfésként arcpirítóan randa hirdetések zárják a sort, alaposan alulmúlva a vizuálisan képzett olvasó elvárásait.

Emlékeim és az angol nyelvű számok tanulsága szerint a Penthouse mindig is a Playboynak igyekezett konkurense lenni, megtartva az igényességet minden területen, de szélesebbre tárva a női combokat és elhagyva nyúl úrfi sznobizmusát. A nyúlvadászatot hirdető bemutatkozó kampány azonban visszafelé sült el, a nyuszi nemhogy nem került könnyen terítékre, de határozottan visszalőtt. Az októberi Playboyban ezúttal nem Csala Zsuzsa vagy Sáfár Anikó, hanem a vitathatatlanul szuper Bálint Antónia domborít, a magyar sztárinterjú alanya ugyanaz(!) a Kokó mint a konkurenciánál, az Enron lányai is véletlenül éppen most lettek beszerkesztve, sőt Réz András tollából olvashatjuk a férfimagazinokat összehasonlító írást (ha valaki még mindig nem fogná az adást, hogy ki a jobb). A Penthouse tehát csúnya nagy pofont kapott rögtön az első menetben, de a meccs még csak most kezdődik.

A második menetben nem is volt szükség ellenfélre, a Penthouse teljes erőből ütötte ki saját magát. Az első oldal vezércikkében az új főszerkesztő olyan alpári stílusban pocskondiázta le elődjét, és olyan primitív alaphangot adott meg, ami után nem voltam kiváncsi további számokra. Még szomorúan megcsóváltam a fejem a "Penthouse Team" tipikusan káeurópai promócióján, majd letettem az újságot.

Sommázva: Neonzakós, makkoscipős vállalkozóknak.

Online

A Magyar CKM él és virul, korrekt és aktuális. Akárcsak Lengyel verziója.

A Magyar FHM hosszú és kínos szünet után jelentkezett csak online verzióval, ami szégyenszemre egyetlen reklámoldalból áll. Az Angol FHM viszont elérhető és megér egy klikket.

A Magyar MAX lendületesen indított a kibertérben, majd folyamatosan elveszítette a naprakészségét, mostanra pedig halott link... Ellenben a Német MAX igazi kincsesbánya, gyönyörű képekkel, iszonyat mennyiségű adattal. Az eredeti Olasz MAX is létezik, de egy szót sem értek belőle és nem is az én ízlésem szerint való a kinézet.

Virtuális Playboy csak egyetlen van, a lokális verzióknak nincsenek saját oldalaik. (A magyar szerkesztőség munkáját látva talán jobb is így.) Szörfösök bátran indulhatnak oda, mert előfizetés nélkül is sok sok szöveget és képet találhatnak.

A Hustler undok módon csak és kizárólag fizetős látogatóknak használható, a többieknek semmi.

A Extra Férfi Magazin a korszellemnek megfelelően, és immáron megújult kinézettel várja a látogatókat.

A Penthouse.com annyira jó, hogy merészség lenne a penthouse.hu-val előállni, de ezt nem is próbálták meg.

Érdekel Éjfél Kapitány többi kedvenc magazinja is? Kattints!

Kijárat...

Főoldalra...