MM Ijesztően rózsaszín csinianyukákon és rokonszenves
francia bakancsosokon verekszem magam át az Astoriánál, hogy bezuhanjak a
Szimpla kertbe. Kurva Lilu Dallas multipass, a lézeres leolvasó öklömnyi betűkkel írja ki a szerszám LCD képernyőjére: VALID. Milka waffelini (nem nyugati: hazai) és Soproni sör az új barátunk. Erős várunk a strobószkóp és a füstgép. Mint Zarathustra elvonultságából, úgy bukkan fel a ködből a Reverend maga, világító kristálycsillárt lóbálva maga előtt. Hát itt van az ember, aki Dita von Teese-t dugja. Rázendít a banda, a szólógitáros előírásszerű feszes nagyterpeszbe áll, aztán telitorokból ordítás. Hát, nem halt meg a klasszikus rockzene, csak átalakult némileg. Nem gitárvirtuózokat és legendás komponistákat akarok, hanem showt! Slágereket akarok hallani és hamar teljesül is vágyam. Your Own Personal Jesus - hát ezt maga Dave se játszaná ilyen dübörgősen. Alig pár napja táncoltunk erre a szigeten Andival és Noémivel, bár ott nem a tekila, hanem a mézes barackpálinka tehetett mindenről. Budapest! - kurjantja Manson mester, miután felpróbálja a Totenkopf díszítésű tányérsapkát. Mekkorát fordult a világ, a nézőtéren mát nem öngyújtókkal, hanem világító mobiltelefonokkal csápolnak a népek... Nagyon hiányoznak a halálfejes pompomlányok, helyettük a reflektorok villogják a refrént: fight, Fight, FIGHT! Ha nem törtök át bazmeg itt halunk meg mind! APC, TANK GO THROUGH AND GET A FLAG! Nem commander kell nektek, hanem lófasz a seggetekbe! Hiába ordítok, mintha a falnak beszélnék. Jóvan bazmeg, magam ugrok bele a péeszhába és maxigázzal hajtok a csetepaté irányába. Centiméterekkel kerülöm el a nekem kikészített aknát, és még menetből rakétázom le a géppuskaállás mögé lekuporodó terepszínű alakot. Áthajtok a meglepett védekezőkön és csak a Hotel előtt fékezek. Karkand utcáin alig látni a szélfútta homoktól, a homályból futva kibukkanó gyalogosokat rövid sorozatokkal terítem le. Nyugtalanul kémlelek körbe körbe a lövegtoronyból - pár másodperc és jó eséllyel ideér a T90 tank, hogy kicsináljon. Ösztönösen forog a fejem a Vámház téren is a Burger King előtt ülve: előbb kell észrevennem őt, mint neki engem. Ha mögém tud kerülni, végem van mint a botnak. Ráadás következik, a reflektorok a tömeget pásztázzák, a Fal tömeggyűlésén érzem magam, főleg amikor láthatóvá válik a földig érő fekete zászlók előtti szónoki emelvény. Felemelem keresztbe tett kezeimet, vezess minket Reverend, még van öt perced a show végéig! Yeah, hát ez akár karika nélkül is lemehetett volna a tévében, de sebaj, jól szórakoztunk a pénzünkért...
Önkényuralmi vizuál? Írtam már erről! |
|