Éjfél Kapitány
featuring
Marilyn Manson
MM
Ijesztően rózsaszín csinianyukákon és rokonszenves
francia bakancsosokon verekszem magam át az Astoriánál, hogy bezuhanjak a
Szimpla kertbe. Kurva Isten élet, hogy Szikora Robi része
volt a reklámkampánynak és százalékot kap a bevételből. Oppárdon.
Édesanyám igazított el a múltkor, hogy csak az a káromkodás, amibe a
Jóisten is bele van keverve, egy sima bazmeg az valójában nem problémás.
Vegyünk vissza szépen. A bakancsom és Levis gatyóm fekete, a
Balatonfüreden vételezett sárga hawai ingem elején decensen himbálózik az
Evetkétől kapott halálfejes szalagom, végén a Rozitól rekvirált
dögcédulával, mellette réges-régi társam: vámpíros napszemüvegem. EGY
NAPSZEMÜVEG LESZ MINDEN LESZ AMI LESZ! A wasabi addiktív ízét sóval,
tekilával és citrommal öblítjük le, de ez csak az ízeket veszi el, a japán
vendéglő különszobájában majdnem eltöltött délutánt nem tudom feledni. Még
megteáztatjuk az imponálóan vékony derekú mégis cicis futárlányt,
elismerően legeltetjük szemünket Fuck Barbie feliratos pólóján, aztán
felkerekedünk.
Lilu
Dallas multipass, a lézeres leolvasó öklömnyi betűkkel írja ki a szerszám
LCD képernyőjére: VALID. Milka waffelini (nem nyugati: hazai) és Soproni
sör az új barátunk. Erős várunk a strobószkóp és a füstgép. Mint Zarathustra elvonultságából, úgy bukkan fel a ködből a
Reverend maga,
világító kristálycsillárt lóbálva maga előtt. Hát itt van az ember, aki
Dita von
Teese-t dugja. Rázendít a banda, a szólógitáros előírásszerű feszes
nagyterpeszbe áll, aztán telitorokból ordítás. Hát, nem halt meg a
klasszikus rockzene, csak átalakult némileg. Nem gitárvirtuózokat és
legendás komponistákat akarok, hanem showt! Slágereket akarok hallani és
hamar teljesül is vágyam. Your Own Personal Jesus - hát ezt maga Dave se
játszaná ilyen dübörgősen. Alig pár napja táncoltunk erre a
szigeten Andival és Noémivel, bár ott nem a
tekila, hanem a mézes barackpálinka tehetett mindenről. Budapest! -
kurjantja Manson mester, miután felpróbálja a
Totenkopf díszítésű tányérsapkát. Mekkorát fordult a világ, a
nézőtéren mát nem öngyújtókkal, hanem világító mobiltelefonokkal csápolnak
a népek...
Nagyon hiányoznak a halálfejes pompomlányok, helyettük a reflektorok villogják a refrént: fight, Fight, FIGHT! Ha nem törtök át bazmeg itt halunk meg mind! APC, TANK GO THROUGH AND GET A FLAG! Nem commander kell nektek, hanem lófasz a seggetekbe! Hiába ordítok, mintha a falnak beszélnék. Jóvan bazmeg, magam ugrok bele a péeszhába és maxigázzal hajtok a csetepaté irányába. Centiméterekkel kerülöm el a nekem kikészített aknát, és még menetből rakétázom le a géppuskaállás mögé lekuporodó terepszínű alakot. Áthajtok a meglepett védekezőkön és csak a Hotel előtt fékezek. Karkand utcáin alig látni a szélfútta homoktól, a homályból futva kibukkanó gyalogosokat rövid sorozatokkal terítem le. Nyugtalanul kémlelek körbe körbe a lövegtoronyból - pár másodperc és jó eséllyel ideér a T90 tank, hogy kicsináljon. Ösztönösen forog a fejem a Vámház téren is a Burger King előtt ülve: előbb kell észrevennem őt, mint neki engem. Ha mögém tud kerülni, végem van mint a botnak.
Ráadás következik, a reflektorok a tömeget pásztázzák, a Fal tömeggyűlésén érzem magam, főleg amikor láthatóvá válik a földig érő fekete zászlók előtti szónoki emelvény. Felemelem keresztbe tett kezeimet, vezess minket Reverend, még van öt perced a show végéig!
Yeah, hát ez akár karika nélkül is lemehetett volna a tévében, de sebaj, jól szórakoztunk a pénzünkért...
Önkényuralmi vizuál? Írtam már erről!
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!