Életjáték:
a mozgólépcső
A mozgólépcsős játék célja a szembejövők közül
egyetlen ember gyors kiválasztása. A kiválasztás kritériuma nem rögzített,
azt maga a játékos határozza meg a játék előkészületi fázisában.
Fontos, hogy a kritérium erősen szubjektív legyen és a játékossal
valamilyen módon összefüggésben legyen (példának okáért a
"legmagasabb szőkehajú" nem jó kritérium, ellenben a
"nekem legellenszenvesebb hapsi" már igen). Tetszés szerinti
ilyen kritérium meghatározható, de érdemes olyat találni, ami komoly döntés
elé állítja a játékost. Néhány javaslat Éjfél Kapitány
sztereotip példatárából: az ember akitől kisbabát akarnál, az
ember akit feláldoznál hogy ne pusztuljon el a város, az ember akivel
bevállalnád a ma éjszakát, az ember akinek 10 millió forintot adnál,
... és így tovább. Lássuk a játék szabályait:
Előkészületek
1. A
kiválasztási feltételt a metrószerelvényből való kiszállástól a
mozgólépcső féltávjáig kell meghatározni. Ennek megfelelően lehetséges
a mozgólépcsőn való haladás közben is a feltétel meghatározása,
ám ajánlott ezt már a mozgólépcsőre való rálépés előtt
megtenni.
2. A játék a kiválasztási feltétel meghatározása
után a szalagkorlátot markoló kéz mutatóujjának
határozott kettős koppantásával veszi kezdetét.
Kiválasztás
3. A mozgólépcsőn haladva egészen a lelépés
pillanatáig bezárólag lehet kiválasztani a kritériumnak leginkább
megfelelő szembejövőt. Kiválasztani csak az előttünk lévők közül
szabad, a lépcső mozgása következtében mögöttünk hagyott személy
nem választható ki. A kiválasztást a szalagkorlátot markoló kéz
mutatóujjának határozott koppantásával azonnal meg kell erősíteni.
Megerősítés nélkül a kiválasztás nem történt meg.
Kiértékelés
4. A játék a mozgólépcsőről való lelépéssel ér
véget. A játékos veszít, ha nem jut döntésre a játék ideje alatt.
A játékos veszít, ha a játék ideje alatt a kiválasztottnál jelentősen
alkalmasabb személy is felbukkan (ám nem ő lett a kiválasztott). A játékos
nyer, ha a játék ideje alatt sikerült kiválasztani a megfelelő személyt
és választásával a játék végén elégedett.
Önismeret
A játék lényege, hogy a rendkívül rövid döntési
időknek köszönhetően ösztönös választásra kényszeríti a játékost. Az így
meghozott döntését a játékos a játék végével tudatosan kiértékelheti és
adott esetben érdekes felfedezéseket tehet saját magával kapcsolatban.
Érdekes megállapításra juthat például az a magát antirasszistának
ismerő játékos aki a "Kit lőnék tarkón?" kérdésre a tömegben
felbukkanó egyetlen indiai egyetemistát jelöli meg.
Az is nagyon sokat elárul a játékosról, hogy
milyen kritériumot határoz meg. Mivel a kritérium meghatározására is
csak rövid idő áll rendelkezésre, a játékos minden valószínűség szerint az
éppen uralkodó hangulatának megfelelően, vagy az őt leginkább
foglalkoztató témakörből fog választani. Aki a "Kivel ebédelnék
most sushit?" kérdést teszi fel, annak nyilván korog a gyomra és
kiújultak a wasabi elvonási tünetei. Aki viszont a "Kinek dugnék
fel egy faráspolyt a seggébe?" kérdés mellett dönt, annak ennél
komolyabb gondja lehet (amire a játék megelőző módon fel is hívja a
játékos figyelmét).
Ugyanígy érdekes a kiválasztás módszertana. Lehet
előre pásztázni és felmérve a helyzetet az érdekesebb szembejövőkre
rá-ráfókuszálni, de lehet az egymásután előbukkanókról egyenként
dönteni. Lehet ugyanakkor sportszerűtlenül halogatni a kérdésfeltevést,
amíg egy kellően karakteres szembejövő fel nem bukkan. Jó szórakozást!
Más játékleírások...
|