Éjfél Kapitány
Nagy Andrea
Café Vian
A
helyszín épp olyan, mint
Nagy Andim képei. Csinos nők tömkelege, koktélok,
jókedv, dekoltázsok, egyedül a kutyák hiányoznak talán. A művésznő parádés
formában, vékony a derék, vadító a rúzs. A pezsgő
számolatlan fogy, jómagam, Zero ügynök és Para Zita legnagyobb örömére. Előbbi kedvéért
egy piros Johnny, utóbbi kedvéért pedig egy kör almás-fahéjas grogra is
benevezünk - mindkettő telitalálat. A hely pillanatokon belül szűknek
bizonyul, én is
hamarosan ismeretlen hosszú fekete hajú szomszédom intim zónájában találom magam, aki
Erikaként mutatkozik be a másik oldalán nyakkendővel és öltönnyel operáló
üzletembernek. Megjegyzem magamnak...
Elsőre nem is veszem észre, de a csajoknak élesebb a szeme: a nőalakoknak nincsen orra! A huszas-harmincas évek nőideálja köszön vissza, a felismerhetetlenségig lepúderozott arcok világa. Az alakok amúgy is vázlatosak, hangsúlyosan kétdimenziósok. Ahogy Andi mondja: "nincs mélységük". A műélvezet közben Zeroval átvesszük a decemberi akciótervet - hamarosan készülhettek a Best of Éjfél Kapitány szavazásra, ahol ki-ki megoszthatja velem, melyik ÉK cikk is volt a kedvence az elmúlt 7 év terméséből. A lelkes tervezgetést csak újabb pezsgők, virágok és az öngyűjtó csattogása szakítja néha félbe, tüzet, vad pillantásokat és bókokat szórunk szerteszét.
A
fejünk fölött lógó Álmodozásról megoszlanak a vélemények. Szerintem a
nőalak túlságosan mesterséges (ilyen ciciket csak sebész csinál), míg női
vélemény szerint sokkal igézőbb a fülbevalós lány, mint az agaras kép piros
harisnyás szinglije. A piros harisnya önmagában is ellentmondásos -
egyszerre figyelmet felkeltő és veszélyt jelző. Zero tagadólag ingatja a
fejét, hogy valaha lett volna piros harisnya a praxisában, részemről
kellemes emlékek tolulnak fel. Én biztosan a pirosat választanám...
A
legizgalmasabb kép keresése közben megakad a szemünk a
Két
flamingón, amit a férfikomponens hiánya miatt végül is elvetek. Szóbajön a pazar nyárra emlékeztető
Koktél
a parton, (amit a visszanéző jelleg miatt vetek el), aztán egyöntetűen
mutatunk rá az Idealizált önarckép csöcsös démonjára:
She is the girl... A kitett cickók önmagukban is hatásosak, de nem pusztán ez az ok. Az asztal
felett álmodozó lány kedves és hajlandó. Nem a múltba, a jövőbe néz, nem
süti le a szemét és metakommunikációja minden várakozást felülmúlóan
pozitív: igéző a lecsúszott pánt, a száj szélét érintő ujj, hogy a combok
közé tévedt jobb kezet és a banánt ne is említsem...
Andi szerint viszont a legizgalmasabb képek a graffitis és deszkás srácokat ábrázoló képei, a legerotikusabb pedig a flamingók látensen leszbikus nőalakjai. Jól látszik - mind mást akarunk. Mi benneteket, Ti minket :)
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!