Éjfél Kapitány
nyár 2011
Levél Éjfél Kapitánynak...

x

2011 Nyár

Van a hajnali taxinak egy kellemes dejavu érzete, ahogy a reptéri váróban megivott ice teának, és egyáltalán, az egész szokásos procedúrának. Jó látni a sürgő-forgó személyzetet, és hogy vannak még helyek, ahol működnek a dolgok, ahol még régivágásúan pénzt költenek az emberek. Nem kis örömmel hagyom magam mögött a várost, ahol a cégvezetők fizikailag rosszul lesznek, ha 8000 forintnál nagyobb számot látnak egy árajánlaton...


Tökéletes ez a pillanat az indulásra, szerződés aláírva, dolgok kipipálva. Talán túlságosan is tökéletes. Ilyenkor szokott mindig becsapni a ménkű, és ahogy bölcs vezérünk kompetens csapatával intézi a dolgokat, könnyen el tudom képzelni, hogy karácsonyra a forint csak gyújtósnak lesz jó, és újra sorok fognak a boltok előtt állni narancsért és milka csokiért. Mostanában persze mindent el tudok képzelni, sokan és sokat tettek az ingerküszöböm magasra emelése érdekében. Ha taktikai atomtöltet robbanna a fejem fölött, akkor sem lennék meglepődve - inkább csak magától értetődően teli torokból elkezdenék üvölteni, mint a hullámvasúton lefelé, bár ezúttal tudva-tudnám, hogy nem lesz felfelé... Kis képzelőerővel és két welcome vodkával később látok is egy gombafelhőt a kék tenger fölött, de ez cseppet sem szegi kedvem. Mint elégedett bróker, amikor feszes seggekről szippantja fel a kokaint, olyan bárgyú mosollyal pásztázom a tető medencéje mellől a tengerpartot, és próbálom kitalálni, miféle közel-keleti nyelven karattyolnak mellettem ezek a csepp bikinis nagyon lebarnult lányok. Cervesa por favor.


A bőséges reggeli után a Moloko bár a parton szívesen megosztja velünk korlátlan alkoholkészletét, tényleg priceless fényes nappal berúgni, miközben jól tudjuk, hogy most az egyszer mások dolgoznak helyettünk. Érdemes ilyenkor nyaralni, a visítozós handabandázós német fiatalok szeptemberre már hazahúztak, a holland túristák és az ukrán modell lányok meg szolidan csendesen pihengetnek körös-körül… A hangfalakból anakronisztikus pop válogatás szól, felváltva szólnak a legfrissebb és a 20 évvel ezelőtti slágerek, Adele után Blondie, hogy Red Hot Chilli Peppersről már ne is beszéljek. Az élet nem csak szépnek tűnik, hanem valóban az.

A cigaretta íze a kölyökkoromat és a nagymellű Szabó Krisztát juttatja eszembe - az erkély korlátjára támaszkodom, és meztelenül bámulom a tájat. Jó érzés, hogy ma már nem kell cigarettáznom ahhoz, hogy egy nő szóba álljon velem, és a próbálkozásaim már messze nem reménytelenek, pontosan tudom mi az elvárás egy férfival szemben. Mostanra én is más vagyok, de ők is, hosszabbak a combok, apróbbak a mellek és vékonyabbak a derekak. A környezet meg végképp teljesen más, annyira, hogy az új világnak szemmel láthatóan maga a változás a lényege. Napról napra új kütyük, új megoldások, új szokások, amik új embereket, új stratégiákat követelnek. Nem a Sean Connery féle kortalan úriembereké a bank, hanem a változásokat azonnal felismerő, trendvadász újítóké. A klasszikus stílus régen nem erény, az értékmérő csakis az aktuális teljesítmény. Nincs ezzel bajom, nem aggódozom, nem tétovázom. Hinni kell magamban, tenni a dolgomat, méghozzá nagyon jól. Amíg ez így lesz, mindig meg fognak találni, azok, akik úgy gondolkoznak, mint én. Aztán alkuinkkal, barátságunkkal, szerelmünkkel egy kicsit előre visszük majd a világot, és örömöt szerzünk magunknak, egymásnak. Barátság, szerelem, ez a lényeg.

Meg a pénz ;)

 

Többi írás... Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!

Kijárat Kijárat...

Főoldal Főoldalra...