Éjfél Kapitány
a sesblogon
Levél Éjfél Kapitánynak...

Halleluja

Köszöntőm a kispad.hu (ex sesblog) 5. szülinapjára

Kedveseim!

Távol álljon, hogy ünneprontó legyek, de lássuk be, ez a projekt nem egészen úgy alakult, mint azt gondoltam. Még befutott ősbloggernek lenni is soványka kis program. Hol vannak azok a bőkezű felkérések a szponzoroktól, a portáloktól, az egyetemekről, a könyvkiadóktól és a többiektől? Tudom. Amerikában. Részemről nem is a profitot hiányolom - jó ideje már a Maslow piramis tetején lévő önkifejezésre és szociális elismertségre hajtok - de a bezsebelt szépszámú pozitív reakcióknál is többre van szükségem manapság. Hol vannak azok az óriásplakátok, hol késik még mindig az Éjfél Kapitány for President felkérérés? Ígéretes kezdés után a blog mint műfaj a perifériára szorult és nyomorúságosan stagnál. Picike ez az ország, és egyszerűen nincs benne annyi blog-olvasó, hogy a roppant egómnak elégséges masszív rajongótábor alakulhasson ki.

Talán okosabb is lenne feladni az álmok hiábavaló ámde fáradságos kergetését. Ideje vennem a Bükkben egy szép nagy telket, szektát alaptani, és fanatikus lányrajongóimmal elvonulni a világ elől. Ott majd lelkesen és bőkezűen pazarolhatjuk egymásra energiánkat és jókedvünket. Magamhoz engedem majd a nép egyszerű leányait, békében, boldogságban szaporodunk és sokasodunk.

Addig is - szívbéli jókívánságaimat küldöm a Kispad kollektívájának születésnapjuk alkalmából. Jó látni hogy toljátok a szekeret, és jó látni hogy halad. Külön gratulálok a vendégmunkás projekt zseniális ötletéért, és nagyon köszönöm, hogy én is részt vehettem benne.

Hallluja!

Sesblog vendégmunkás voltam

A kollektíva felkérését elfogadva a tizedik meghívott vendégmunkás voltam a sesblogon. Az oda írtakat természetesen szépen beapplikáltam idehaza is a megfelelő helyre, így a következő enyhén átdolgozott cikkek kerültek a helyükre:

Nem ismerem az összes statisztikát, de annyit bizonyosan tudok, hogy a következő 3 cikk vezette az olvasottsági rangsoromat:

1. Elmélet a Playboy nyuszitól / 1101 olvasás
2. Hargitai Bea reprise / 1070 olvasás
3. Minusz 5 / 648 olvasás

Meglepő, de megmagyarázható eredménynek gondolom a fenti toplistát. Az első két helyezés oka a széplány, mint a világ tagadhatatlanul legizgalmasabb témája. A harmadik helyen végzett Minusz 5 című fogyókúrás cikket kifejezett olvasói kérésre írtam - és ezek szerint nem is potyára. Zero ügynök szerint mindez egyértelműen a globális bulvárosodás jele. A tanulság tehát: a nagy számokhoz operálj szex-szel és szolgáld ki az olvasók igényeit?

Éjfél Kapitány

Míg a többi vendégmunkásunknál gyakran a bőség zavarával küzködtünk a jelzők kiválasztásakor, itt erről szó sincs: új ideiglenes segítőnkről ugyanis mi sem tudunk többet, mint amennyi a főhadiszállásáról kiderül. Kiváncsian várjuk, idegenben hogy teljesít - üdvözöljük a fedélzeten a sesblog első virtuális szuperhősét!

Tizedik a sorban

Kilencen előttem már kedvüket töltötték benne, most én következem. Nem nézek a szemébe - felesleges. Számára én csak a tizedik vagyok aki nekilát. Én nyilván másképp nézek rá, hiszen itt hever előttem kiszolgáltatottan, ajtó-ablak nyitva, azt teszek vele amit csak akarok. Itt vagyok, kivártam a sorom: mert kedvemre való. Szokatlan a helyzet, borzongató és a zsigerekig izgalmas. Innen már nincs meghátrálás, nyakig benne vagyok, meg kell csinálnom és meg is fogom csinálni ahogy kell. Nem egészen úgy, ahogy szoktam, de megteszem: vadul, féktelenül és önző módon. Annyi biztos csak: Én élvezni fogom...

Beállok a sorba

Ebben a hónapban rendes blogger leszek, épp mint a többi kétezer kockásinges szemüveges fiatalember és netharisnya. Írogatok a csip-csup dolgaimról, aktív tagja leszek a bloggerközösségnek, belinkelem belterjes barátaimat, mindent ahogy kell... Nos, a közösségnek máris olyannyira része vagyok, hogy basszuskulcs, karlsruhe és neverminder aktuális levélbombáját több helyről is megkaptam criticalmass témában. Rendes blogger követi a hipe-ot, szépen megírtam hát a dolgozatot "Miért szeretsz bringázni, vagy miért utálod a bringásokat, első kerékpáros élményem.." témában...

Az utóbbi években több szállodában megfordulva kellemesen csalódtam a zuhanyban. Gondoltam, hogy erre a nyárra a káddal szerelt fürdőszobám mellé csináltatok egy másodikat is: zuhannyal. Régi terv ez, van is egy szoba e célra kihagyva, neki is láttam kipakolni a leendő új fürdőszobát, hogy a mesteremberek terepszemlét tarthassanak. A mindezidáig sufninak használt helységben, a szemét és a kidobásra ítélt számítógéproncsok mellett ott pompázott a Gepida is. Íves háta száguldásra készen megfeszült, pedálja hívogatóan várakozott. A levegő persze tavaly ősz óta már kiszökött a kerekekből, így megelégedtem azzal, hogy szépen kitoltam a folyosóra. Ha elmúlik a most már tényleg bosszantó középfül-gyulladásom, első utam a benzinkúthoz vezet majd, szzzzzz-szzzzzzz felfújni a kerekeket, aztán körbenézni a ligetben.

Bicajjal jó este lemenni egy kicsit - kellemes aerob mozgás. Jó letekerni vele azt a párszáz méter a mumusig vagy a szódáig, és még jobb hazajönni utána. Jó letekerni vele a dácsára, annál is inkább mert szinte végig van kerékpárút és egy órát intenzíven letekerni férfias dolog. Ugyanakkor tökéletesen használhatatlan mint a városi közlekedés alternatívája. Fehéringes nyakkendős munkahelyről kapásból kizárt, és kizárt mindenhonnan, ahol más embereknek kell elviselniük az izzadságszagodat. (Lehet hogy ez téves általánosítás, de részemről az első kétszáz méter után csurom vizes a hátam...) Tudom persze, én is láttam Koppenhágában ezt működni valahogy, de számomra szent rejtély, hogyan csinálják. Talán mindenhol van zuhanyozó és öltözőszekrény? E híján most, ha dolgom vagy munkám van a városban, lesétálok a kisföldalattimhoz és percek alatt ott vagyok. Ugyanez autóval sehogy se menne, bicajjal szintén nehezen. A bicajozáshoz ugye át kell öltözz, már csak azért is, mert a hosszúgatyó amit hordasz beakad. Eredetileg a klasszikus fekete bicajosnadrág híve voltam, mert jól néz ki benne a fokhagymagirizd fenekem. Mostanában inkább preferálok valami olyan térdigérő rövidnadrágot aminek zsebe van - mert kulcs, pénz és telefon nélkül ugye esélytelen a nagyvárosi túlélés. Azután ellenőrizned kell a gépet, levegő fék rendben-e, ha nem, piszkálni kell. Tutti mocskos leszel. Aztán meg kell ragadnod a vasat, és szépen lejutni vele az első emeletről a járdáig. Ez a legmegalázóbb rész. Nemhogy gyalogosan menni, de ráadásul a bringát a válladon cipelve lépcsőzni. Semmiségnek tűnik, de ez a jelképes akadály képes visszarettenteni az egésztől, főleg hogy tudom, visszafelé lihegősen kell majd visszamásznom ugyanitt...

Bicajozni egészséges és szórakoztató (nem is először írok erről), így ha másért nem is, de ezért már érdemes kikerekezni a critical mass fesztiváljára. Nehogy találkozzunk...

Tokidoki

Épp ilyen sapkám van, és a lánykának is példamutatóan éjfélkapitányos kinézete van. Déja vu. Ja, a post meg Dugó Daniról, a dínókról, halálfejes szívecskékről és japán nővérkés illusztrációkról szól. Tokidoki rulez...
 

Tud bosszantani, ha jó ötletemmel nem vagyok egyedül. Példának okáért kisiskolás koromban kezembe akadt egy Dugó Dani a múzeumban című mesekönyv. Nem volt egy bizalomgerjesztő kötet, a fekete-fehér tusrajz illusztrációk pedig kifejezetten ijesztőnek hatottak - különösen egy dinoszaurusz csontváz ábrázolás. El is gondolkodtatott, hogy tényleg, itt vannak (voltak) ezek az igazán impozáns és rémisztő állatok, milyen jó kis téma ez, még sincs sehol egy normális dinoszauruszos játék. Nos, ezt a poént ugye a Jurassic Park mániával csúnyán lelőtték előlem, nem kevés millió dollárt keresve a bolton.

Mostanság ha valahol unatkozom és papír van előttem, új logót skiccelek a szárnyas halálfejes helyett. Szívecskét, keresztbe tett lábszárcsontokkal. Dögösen néz ki, kellően kontrasztos, egyszerre szimbolizálja a halálfejes Éjfél Kapitányt és az idei év "Get ready for love" jelmondatát. Most látom csak, ebben is megelőztek... A tokidoki.it bizony éppen ezt a logót használja:

Ha már tokidoki, akkor viszont dícsérjük meg őket, és nem csupán az orientális csajszis illusztrációkért. Neoprimitív flashjátékukban találkoztam egy menő éjfélkapitányos szinttel és egy talán még menőbb nővérkés szinttel is:

Az egészségügyi motívum szerencsére felbukkan még náluk wallpaper és pólóminta formájában - így megint lesz mit berakni nővérkés gyűjteményembe. A pólóminta ugyanakkor megigézett, lehet, hogy ez lesz életem legelső internetes vásárlása, 32+12 dollárért. Rászánjam magam?

Q&A

A kérdés-válasz rovatom miatt többen is beskatulyáztak már a tinitanácsadó kategóriába, úgy is mint a "lehet-e a turmixgéppel maszturbálni" jellegű kérdések frappáns megválaszolóját. Rendes blogger nagyon sokat és nagyon részletesen ír magáról, sőt gyakran nem is más a témája mint maga a naplóírás. Rendes blogger lévén most én is beavatom az olvasót a válaszadás néhány kulisszatitkába...

Kezdjük ott, hogy nem minden kérdés jut el addig, hogy nyilvánosan válaszoljak rá. Példának okáért nézzünk egy gyöngyszemet a közelmúltból:

Hello Megszeretném kérdezni, hogy udvaroljak egy velem egy idős lánynak? nekm sehogy se jött össze még, akárhogy próbáltam. köszi

A kérdéssel kapásból elvi gondom van: nem célom direkt csajozósulit csinálni a rovatból. A csajozás - művészet. Évek munkája, sok-sok megfigyelés, próbálkozás és tapasztalat kell ahhoz, hogy normálisan, pláne hogy eredményesen működjön a dolog. Ne várja senki, hogy hipp-hopp kész és ráadásul testre szabott receptet kap tőlem. Főleg akkor ne várja, ha mindösszesen két gyengén összetett, de többszörösen hibás mondat leírására volt képes mindezért. Ki-ki vegye a fáradtságot és csinálja végig maga. (Ami azt illeti, ebben a műfajban éppen a törekvés a szép, nem csak a célbaérés...) Más tészta persze, ha valaki veszi a fáradtságot, és részletesen leír egy szituációt. Érzékletesen elmeséli az előzményeket, felvázolja milyen megoldásokban gondolkodik, majd abban kér tanácsot, melyik utat válassza. Ha kellően érdekes a szituáció és van tanulsága a kiértékelésének, akkor nem zárkózom el a válaszadás előtt.

Van néhány fontos szabály, amit igyekszem betartani. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy minden kérdezőt felnőttnek tekintek, a szerint válaszolok neki és a válaszban véletlenül sem hivatkozom sem a feltételezett korára, sem az időre mint megoldásra. Szánalmasnak tartom a "kicsi vagy még ehhez" és a "majd később megérted" jellegű mellébeszélést. Részemről 12 éves korom óta ugyanúgy látom a világot és ugyanúgy gondolkodom róla, az eltelt idő alatt csak a tapasztalataim és az erőforrásaim szaporodtak meg - a lényeg mit sem változott. A magasabb kor nem gondolom hogy bárkit is feljogosítana ilyesfajta primitív kioktatásra. Engem se. Ebből a megfontolásból aztán máris elvethetjük az ilyen jellegű ösztönös választ, mint:

"Szépöcsém, várd meg amíg 25 leszel, onnan már nem számít a korok különbsége vagy egyezése..."

Már csak azért sem jó ez így, mert nem a kérdésre felel. A kérdező nagyon is tisztában van vele, hogy az aktuális életkorában az egyidős lányok nem vele akarnak randizni - mégis próbálkozni kíván. Ehhez kér segítséget... Jobb válasz lenne ez:

"Ne törődj a lány korával. Hajts rá pontosan úgy, ahogy kell. Vidáman, szórakoztatóan, lendületesen."

A válasz ismét csak hibás. Hiába tűnik önmagában helyesnek, de kérdezőnk jó eséllyel nem lesz képes hasznát venni. Emberünk minden bizonnyal még csak a férfikor elején van, minimális rutinnal. Minden valószínűség szerint egyáltalán nem tudja hogyan is kell, erre elég egyértelműen utal kérdésének második mondata. Vidáman, szórakoztatóan, lendületesen? Hogy várhatnám el ezt attól, aki élete egyik legizgalmasabb kérdését két rövid mondatban képes csak megfogalmazni? A jó válaszban ennél többet és konkrétabban kellene segíteni, úgy, hogy a fiú hasznát vehesse:

"Használd ki azt a kevés előnyt, ami a te oldaladon áll az idősebb srácokkal szemben. Az azonos kor esetleg azonos iskola sokkal több érintkezési felületet és sokkal több közös témát ad nektek. Könnyebben a közelébe tudsz férkőzni, könnyebben tudsz vele közös programot csinálni, könnyebben tudsz vele ártatlanul beszélgetni."

Valahogy így kezdődne a helyes válasz, de a folytatáshoz konkrét megoldásokat is vázolni kéne, példaképpen elmesélni hogyan sikerült leszólítanom a pompás mellű Szabó Krisztát hetedikben annak a házibulinak a cigiszünetében - de ez az, amit nem akarok. Ez az, amit mindenkinek magának kell rögtönöznie és megtennie, hogy egy életre büszke lehessen magára...

Vaníliás karika

Bekapok még két vaníliás karikát, aztán bedőlök aludni, elfáradtam...

Itt a post vége! Mindig is irigyeltem azokat a rendes bloggereket, akik megengedhetik maguknak, hogy egy-két mondatos postokat nyomjanak, felkelésről, másnaposságról, evésről, elalvásról. Mindig is tudni akartam, milyen érzés ilyet tenni... Most már tudom: köszönöm a sesblognak a lehetőséget :)))

Blogger bloggernek

Van, amit (akit) nehéz szó nélkül megállni. Skydisco csütörtöki beírása például olyan elementárisra sikerült, hogy kis híján levelet is írtam neki. Aztán eszembe jutott, rendes blogger az ilyesmit nem privátban intézi, hanem megírja jól. A belterjesség ebben a szubkultúrában nem hiba, hanem elvárás...

Kell egyfajta elszántság, valamifajta különleges érzelmi kötődés, hogy napról napra nyomon kövesd valakinek az életét, aki webnaplót ír. Eleve érdektelen, kivel mi történik, pláne ha nyilvánvalóan semmi érdemleges nem is történik vele. Nem könnyű megfelelni más tekintetben sem. Ha sikeres az illető, az irigység a visszatartó erő, ha sikertelen, a bénasága miatt hanyagolom. Csajbloggernek másra is figyelnie kell. Elég kétszer leírnia egy oldalon, hogy "férjem", "párom", "kedvesem", hogy soha többé ne kattintsak rá. (Értitek, még csak nem is Feri vagy Laci, hanem: a "párom". Az illető fiatalembernek még a nevénél is fontosabb a státusza, nevezetesen, hogy a szerzőhöz tartozik. Nem irigylem szegény nyomorultat...) Mi másért olvasna csajsziblogot az ember, ha nem azért, hogy ábrándozzon? Csak nem képzeli, hogy egy picit is érdekes marad a számomra, miután ilyen otrombán kitette a stoptáblát?

Disco jól csinálja, mert azon nagyon kevesek közé tartozik, akiknek a naplóját rendszeresen szemlézem. Ez a csütörtöki post - felkavaró volt. Olyan mellbevágóan őszinte, olyan keserves, olyan szeretetreméltó, hogy az embernek kedve támad pezsgőt, virágot és névjegykártyát küldeni. Arányaiban és stílusában tökéletesen eltalált segélykiáltás volt. Nem siránkozó, inkább tényközlő, publikus, mégis intim. Szívesen írnám, hogy oda se neki, minden jóra fordul majd. Szívesen írnám, hogy itt a tavasz, szép ez az élet meg minden™, de tudjuk jól: magától soha nem fordul jobbra semmi... Sors anyácska egy kurva. Ha nem fizetsz, nem is élvezel el. Csak akkor kapod meg amire vágysz, ha megadod az árát - méghozzá előre. Ha viszont tesszük a dolgunk, a jutalom nem marad el. Ami azt illeti feleslegesen tépem a számat, mert Disco teszi a dolgát, csak úgy tűnik a szokásosnál kicsit hosszabbra nyúlik a várakozási idő a fizetség és az elélvezés között. Rajta Disco, kangoo ami belefér, ki a mellet, be a hasat és nyitvatartani a szemet! Aztán ha jönnek azok a virágok és névjegykártyák, nem ám húzódozni!

2 perc gyűlölet

Gyurcsány menesztette Draskovicsot - olvasom a vezető hírt a minap. Draskovics. Izé. Persze. Valami bankos ember - rémlik a távolból, de hogy a pénzügyminiszterünkről van szó, hát azt meg nem mondtam volna kapásból. Ha a Legyen ön is milliomos kérdésében szerepel, négyből azért kiválasztottam volna, de így segítség nélkül bizony nem...

Gyurcsány menesztette Németh Imre agrárminisztert. Sokkal okosabb, hogy ezúttal már kiírják az Imre titulusát is, különben ki nem találnám ki ő. Ami azt illeti, az utolsó miniszterek, akikre név szerint emlékezem, Bokros Lajos, Torgyán József, Kuncze Gábor, Fodor Gábor és Lamperth Mónika. Döbbenetes tájékozatlanságomnak jó oka van: harcos érdektelenségem. Kicsikét sem érdekel, kik azok, akik tessék-lássék intézik az ország dolgait, és mióta az eszemet tudom, nagyon kevés szakembert láttam, aki komolyan és eredményesen tette volna a dolgát ilyesfajta pozícióban (Bokros Lajos for president). Nem csak az egyes miniszterek személye, de az egész parlamenti és pártos műbalhé érdektelen a számomra. Volt idő (rendszerváltásnak hívták), amikor úgy tűnt, van jelentősége a mozgalmak irányultságának és számítanak valamit az őket meghajtó ideológiák. Mostanra már mindenkinek leeshetett volna a tantusz - a politikai cirkusz nevű nagy átverésben nincsen szó elvekről és irányokról, mindössze önös érdekekről.

Sokak mégis gerjednek a belpolitikára, a napot az orwelli 2 perc gyűlölet mintájára a pártos sajtó átolvasásával kezdik, és felháborodottan vagy diadalittasan, de mindenképpen katartikusan élnek meg minden apró történést. A politikai cirkusz éppoly természetes igényt elégít ki, mint a Sztárbox, a kereskedelmi televíziózás, vagy a prostitúció. Embere válogatja, kinek mire van inkább igénye: egy jó kis stadionbéli ökölrázásra, a valóságshow-k gladiátorainak kukkolására, az aktuális politikai vezércikkel való átlényegülésre, vagy Szandra és Vivien négykezes kényeztetésére.

Azt mondom, Fashion TV-t nézz, ne híradót, képregényt olvass, ne napilapot, a munkáddal törődj, ne a gyűlölködéssel. Ja, és a lényeg: Get ready for love!

Paparazzi

Klausmann két nővel is megcsalta Molnár Anikót - írja a Velvet, a Nagy Ő beszámolójára hivatkozva. Momentán nekem is gyanús volt, de nem akartam hamarabb szólni, elvégre férfiszolidaritás is van a világon. Lukács cukrászdámban üldögéltünk, amikor figyelmes lettem az ismerős arcra a szomszéd asztalnál.

Nem csak Draskovics, de az Ő nevét se tudtam, hölgykísérőmnek kellett kisegítenie: "A Klausmann Viktor az - tudod, aki az Anikóval jár." Így már persze leesett a tantusz, bár Viktorunk egyedül ült. Egy perc múlva beviharzott a két legnagyobb cickó viselője, akit valaha is láttam a saját szememmel. Persze nem Anikó. Egészen közelről, szemből és profilból figyelhettem meg, hogyan állja a D+ melltartó a sarat a bőrdzsekitől való nem triviális megszabadulás közben. Ilyen idomokhoz persze ne egy törékeny vékonyderekú lánykát képzeljünk el - olyannyira nem, hogy részemről nem is nagyon tudtam magam elképzelni sem alatta, sem fölötte, legfeljebb ha a fejemet a mellei közé fúrva... A rendelést csúnyán elrontották, az újfajta kalóriaszegény rigójancsira esett a választás. Én már múlt vasárnap óta tudom, az illető édesipari termék ha nem is ehetetlen, de mindenképpen kellemetlen ízű - de hát nem az én, hanem a pincérnő dolga lenne szolídan nem ajánlani a szóbanforgó sütit. Nem tette meg, sőt kihozta. Szolid megkóstolás után persze ott is maradt az asztalon, majd gyors fizetés és rövid de visszafogott reklamáció után sietős távozásnak voltam szemtanúja.

Nem feltétlenül szerencsés, ha ismerik az ember arcát, talán ha nem véletlenül nem plakátolom ki a sajátomat. Vizualizálni azért csak kell még egy virtuális szuperhőst is, de én kinek-kinek a fantáziájára bízom milyennek képzel. A paparazzi projekt keretében ki-ki elküldheti (és szép számmal el is küldte) milyennek képzel ;) Az aktuális legújabb felvétel és egyben a kilétemre vonatkozó koncepció Mercuriustól származik:

Kedves Kapitányom,
Azt hiszem, Te vagy, PepeLePunk mezébe öltözve, a mtv2-n épp bootleg-bemutatót tartva....

pepelepunk12apr2005.jpg
 

Ha valakinek már jól ismerik az arcát, annyi esze azért lehetne, hogy nem nyilvános helyen randizik stikában. A profik szerint ilyen célokra nemhogy Budapest, de még a környékbeli panziók is alkalmatlanok - pillanatok alatt ismerősbe futhat az ember. Aki igazán biztosra akar menni, inkább a vendégszerető Szlovákia békés fogadóival tervezzen...

Leltár miatt nyitva

Olyan ez a reggel, mintha a női magazinokból vágtam volna ki - szinte érezni ahogy szétáradnak a pozitív energiák, óriási kalandok a láthatáron, megyek is lehajtom a wcdeszkát, nehogy kimenjen a csi :)

Kellemes szombat délelőtt ez. Besüt a nap az ablakon, a madarak hangját is csak azért nem hallom, mert az utcai fronton nyomott el az álom, nem a benti hálóban. A nővérke is vidám ahogy behozza a tablettáimat és a tükörtojást tejeskávéval. Szolíd tejeskávét csinálok (fele víz és csak édesítővel), a konyhában jólesően nyugtázom milyen csini piros nescafés kiöntőt vételeztem tegnap. A női magazinok nem véletlenül jutottak eszembe, tényleg itt van előttem a Maxima e heti száma és tényleg velem indul a Férfititkok rovat a nyilvános férfinaplókról, hogy aztán mickwei és milon kollegákkal folytatódjék. Örömmel látom, hogy sikerült Oravecz Évám prekoncepcióját megváltoztatnom, aki abbéli meggyőződésében indult neki a cikkének, hogy minden blogger nyomorult lúzer, aki e nélkül a mankó nélkül legalábbis kezelésre szorulna. Azért maradt benne annyi irónia, hogy klasszikus idézetem mellé beollózza Tari Zsolt fotóját...

"egy misztikus figurára többen lesznek kíváncsiak mint egy Horváth Endre gondolatai című weboldalra, rajta a szemüveges, kockás inges főhős fotójával"

milon.jpg

Hogy kijött a Maxima cikk, azt persze madbal hozzászólásából kell megtudnom. Örvendetes, hogy a sesblog törzsközönsége milyen lelkes hozzászóló, különösen ha a belpol a téma. Draskovicsos provokációm magas labdáját azonnal és lelkesen csapták le az első hozzászólók, majd szinte azonnal megjelentek ugyanolyan lelkes védelmezőim is. A végére - mint azt 22. Balage meg is jegyzi - nagyon szépen összeáll a kép: a belpolitikával kapcsolatos bármilyen vélemény igen hatásosan osztja meg az olvasókat. 8. Beasum egy mondata azért megér még egy misét, azt mondja hogy:

Az értelmiségnek az is a dolga, hogy felismerje, szemmel tartsa a közös dolgokat, gondolkodjék rajtuk és szóljon, tegyen, ha kell.

Ez a felvetés megér némi utánagondolkodást és érdemes lesz rá egy újabb elmélettel visszatérnem. Utoljára Tamás Gáspár Miklós szájából hallottam ugyanezt, aki az attac szellemiségében direkt akcióra bíztatta a passzív értelmiséget. A nagy kérdés az, lehetséges-e mozgósítani a gondolkodó embereket, lehetséges-e kellő visszhangot kiprovokálni és az akciózó humanisták hogyan tudják majd megkülönböztetni magukat a lelkiismeret88 harcos nyugdíjasaitól?

gyujto.jpgKellemes szombat délelőtt ez, megtaláltam végre az öngyújtómat. A ruhásszekrény aljában hevert, néhány ritkábban hordott pulcsi és nadrág szomorú társaságában. Nem vesztegetnék egy öngyújtóra sem energiát sem szót, ha nem így nézne ki:
 

Én már jól tudom hol van a nők gpontja. A shopping végén. Evetke is vélhetően hétvégi bevásárlás közben kattintotta le és küldte el nekem a relikviák közé ezt az Éjfél Kapitányos tornacsukát:

Kedves Kapitány! Úgy tűnik személyi kultuszod már olyan mértékű, hogy saját márkás cipőt is a piacra dobtál. Mi megtaláltuk. :)) Nézd csak meg közelebbről a csatolt képet! pusz

cptmidn_shoe.jpg

Kellemes szombat délelőtt ez, még kellemesebb ahogy a statisztikákat szemlézem. Újabb strigula, most éppen Prich idézte régi szeretős szállóigémet. Persze beleolvasgattam kicsit: dermesztőek a cukorbeteg kislányáért harcoló anyuka sorai. Az is jól látszik, nem nekem, nem nekünk szól ez a blog, hanem kevéssé kódolt üzenőfal ez aktuális és ex pasiknak. 100% magánügy.

Kellemes szombat délelőtt ez, postolok egyet a sesblogra...

Majális

Itt van május elseje (énekszó és tánc köszöntse). A majálison helyes cigánylányok hegyekben, igaz, hogy mindegyiket termetes és szigorú tekintetű fiú vigyázza.

Van mit ünnepelni, Molnár Ferenc Caramel nyerte a Megasztárt, megérdemelten de mindnyájunk megdöbbenésére. A döntő előtt én is számba vettem, kit választanék. Nem igazán tudtam dönteni az amatőrségével elbűvölő fehér fiú, és a nem túl izgalmas de nagyhangú romacsávó között. Amikor Caramel már a legelső számnál leénekelte a színpadról Palcsó Tomit, már tudtam, hogy Ő az emberem. A zsűri egyhangúan ugyanígy nyilatkozott, de a kiszámíthatatlan közönség-szimpátiára utalva Presser még szomorkásan hozzáfűzte: "Nem biztos, hogy annak jobb, aki nyer..."

A nagyrét zsúfolásig tele. Csinianyukák kigyúrt pasijaikkal, termetes anyukák nyüzüge embereikkel. És persze az apraja, akik a végletekig kihasználják a felfújt ingyenes ugrálókat és csúszkálókat. Érdekes oldaláról ismerszik meg a város, nem az Andrássy út és a kisföldalatti kiskosztümös, fehéringes közönsége mulat itt. Én sem találkozom egyetlen fehérgalléros kontaktommal sem, az ismerős kőművesfiúra viszont ráköszönök. (De kár, hogy a vendégmunkás időszak még a fürdőszobai munkák előtt lejár, így nem tudok majd postolni a halálizgi és űberklasszikus lakásfelújítás témáról...)

A "szélsőbal" - mint minden évben - vörös zászlókkal, sörözgető nyugdíjasokkal és unalmas fanzinokkal képviselteti magát, ordító kontrasztjaként az inkább hazaárulózva felvonuló szélsőjobb sejteknek. Prágában és Brünnben bezzeg kiegyensúlyozott a politikai paletta, a két akciózó tábor egymást tartja kordában bakanccsal és boxerral, míg nálunk harcos baloldal híján a rendőrségnek kell mindig helyreállítani a rendet. Tamás Gáspár Miklós jó szokás szerint az Attac standon beszél és fórumozik. Bár régen azt gondoltuk, de a kapitalizmus sem nem természetes, sem nem üdvözítő - fejtegeti - és el is fog bukni annak rendje és módja szerint. Nem az önzésnek kell szabad utat engedni, nem ez az emberhez méltó út - mondja. Kérdésemre röviden felel meg: "Mi is a bajunk azzal, ha majd a világot egyetlen corp uralja, ami lakótelepi lakást, dobozos sört, mikrosütőt, lapos tévét és olcsó dvdt biztosít majd minden alkalmazottjának és fogyasztójának?"

Ennél azért többre vágyik az ember. Emlékezzünk csak, hogy a 68-as forradalmak a jóléti állam legszebb évében törtek ki...

Hát ezen lehet elgondolkodni...

Szuperhősök és címlaplányok

Nem is olyan régen írtam arról, hogy a rendelkezésre álló rövid idő miatt a tanulás és a munka hogyan képez alig feloldható ellentétpárt. Hargitai Bea, hazánk legfiatalabb playmate-je imponáló őszinteséggel és vehemenciával vall ugyanerről a témáról...

hargitai.jpg

Bea!
Keep up the good work!
Világ szuperhősei és playboy nyuszijai egyesüljetek!
:DDD

Ismét Hargitai Bea

Hasznos tagja-e Hargitai Bea a közösségnek? Ha nemmel felelünk a kérdésre, azzal egyszerre kérdőjelezzük meg a művészetek és a szolgáltató szektor hasznosságát is...

Részemről önmagában is elég bizonyíték Bea hasznosságára, hogy a közösség önként és szívesen sok pénzzel honorálja munkáját. Adódik a nehezen megválaszolható kérdés: a hasznosságnak bizonyítéka-e a magas bevétel? Úgy érzem igen a válasz, de nehezen tudnám bizonyítani. A válaszban jól meg kellene tudnom különböztetni őt például a drogdílerektől és verőlegényektől, akik szintén jólfizetetten dolgoznak a szolgáltató szektorban, mégsem tekintjük őket hasznosnak. Ha az illegális szolgáltatásokat kizárom, akkor talán közelítek a helyes megoldáshoz, de ennél precízebb, elegánsabb levezetésre vágyom...

Mindenképpen úgy gondolom, Bea hasznos tagja a közösségnek, amit az rajongásával és pénzével egyaránt visszaigazol. Bea munkájához szerencsés genetika, és jól karbantartott, fiatal test szükségeltetik. Bea azok közé tartozik, akiknek ez megadatott és aki erre odafigyel. Ezek az adományok és képességek most aknázhatóak ki, nem 10 év múlva, most kell őket a közösség javára fordítani nem később. Nem az iskolapadban, hanem a magazinok címoldalán és a kifutón akarom őt látni, és most, nem pedig nagymamakorában mint Zalatnay Cinit és nem közel negyvenévesen, mint Bálint Antóniát a Playboy aktuális szégyenét.

Buta lenne Bea? Kétségtelen, hogy a mondatai helyenként érdesek és csiszolatlanok, de a lényeglátása kiváló. Ha a fentieket át tudta gondolni, bizonyosan nem áll meg vele szemben a butaság vádja. Bátor módon és a megszokásokkal ellentétben a saját útját járja. Aki nyelveket beszélve Európában és Amerikában tizen-huszonkevés fejjel már megállja a helyét - az érzésem szerint többet tanult és tanul folyamatosan a világról, mint bármelyik budapesti campusban, ahol mellesleg még harmincévesen is ráér majd tárgyi tudását pótolni. Ijesztőnek tartom ezt az európai humángimnáziumok által sugallt hoch-intellektuális megközelítést, ami alapján szinte automatikusan lebutázunk mindenkit, aki szebb mint mi, többet keres mint mi, de kevesebb iskolája van hozzá...

Rajta Bea, mutasd meg nekik! ;-)

Neighbourhood Watch

Az autósok és gyalogosok témát felvetettem már régebben is, de adós maradtam a válasszal, mit is tehetnének legálisan a gyalogosok, az erejükkel visszaélő szabálytalan autósok ellen.

Az index cikke szerint Ausztriában zseniális megoldást találtak. Ki-ki, egyén, közösség, önkormányzat, hitelesített sebességmérővel legálisan leplezheti le a gyorshajtókat. A bevasalt büntetés kisrésze az államkasszáé, nagy része a helybelieké. Látva a szerencsétlen helyzetű kisfalukat, amelyeken egyszámjegyű útjaink át-átvezetnek, ugyanerre a megoldásra jutottam magam is - az illető önkormányzatoknak a rendőrséggel együttműködve állandó traffipaxokat kellene telepíteniük, ami az árát bizonyosan hamar behozná, és idővel a forgalmat is a biztonságos tempóra csökkentené.

A gyorshajtás persze nem minden. Csak kinyílik a bicska a zsebemben, amikor a telepített cserjét, bokrot, füvet letarolva, a parkosított járdaszigetre szabálytalanul felállt autót látok. Nos, ez esetben akármennyire is szeretnék, nem tudok rendőrt játszani. Eszembe jut ugyan az 1973.évi I. törvény...

A bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt haladéktalanul a rendőrségnek vagy az ügyésznek átadni, ha pedig erre nincs módja, ezek valamelyikét értesíteni (91.§ 5.bek)

... nade a szabálysértés és a bűncselekmény két külön kategória. Lefényképezhetném persze az autót, de sem a felvételt, sem az időpontot nem tudnám hitelesíteni. Jobb híján a 112-t tárcsázhatom, kérve egy járőrt a helyszínre, aki majd bevégzi a büntetést. Alternatív megoldásként el tudnám képzelni, hogy a nyilvánvalóan csakis profitorientált közterület-fenntartó társaságok mellett a sokkal civilebb polgárőrséget is felruházhatnánk azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a lefényképezett szabálysértő ellen eljárást kezdeményezhetnek. Így a lakóhelyüket óvó civilek könnyen és legálisan összefoghatnának és aktívan tehetnének valamit a szabályokat nyilvánvalóan és durván áthágókkal szemben.

Lassan de biztosan meg kell és meg lehet változtatni a közlekedési morált. Ha ennek az a módja, hogy minden piroslámpánál és buszsávnál robotkamera, minden száz méteren radar és minden kritikus ponton közlekedési rendőr legyen, akkor legyen így. Hogy ne maradjunk már mindörökre Balkán...

Minusz 5

Minden ott kezdődött, amikor egy elkényelmesedni látszó tavaszon Galuska hasizom versenyre hívott. Meg is állapodtunk hamar, hogy a Palatinus strandon kérünk majd fel 5 ismeretlen nőt döntőbírónak, aztán belevágtunk az önsanyargatásba. Közkívánatra Éjfél Kapitány fogyókúrás programja következik...

Kétféle fogyókúra létezik. Az egyik tudományos alapon megengedi hogy bizonyos kombinációkban normális mennyiségű ételt elfogyassz, a másik pedig működik. Borzasztóan egyszerű a szisztéma: minden nap kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amennyit felhasználsz. Teljesen mindegy mit eszel, lényeg, hogy az nagyon kevés legyen. A gyakorlatban azért érdemes elkerülni a magas zsírtartalmú ételeket, hogy az a kevés tényleg kevés legyen. A hiedelemmel ellentétben nem csak a körömpörkölt és a csokoládé, de az amúgy egészséges sajt, vaj, dió, mogyoró is messziről kerülendő. Nézzük akkor részletesebben a programomat, 5 egyszerű lépésben:

fogyi1.jpg1. Tűzd ki a célt, mondjuk a -5 kilót. Kockás papíron csinálj üres grafikont, függőleges tengely tetején az aktuális, alján a versenysúllyal, vízszintes tengelyen az idő kétnapos léptékkel. A kész grafikont celluxozd fel a fürdőszobatükörre. Vegyél egy digitális mérleget és kétnaponta ugyanabban az időpontban, ruha nélkül mérjed magad és rajzold fel az eredményt. Ne törődj vele, hogy a mérleg pontatlansága 0,2 kg, mázsálj csak szorgalmasan. Kritikus, hogy folyamatosan kövesd és lásd az eredményt: erőt fog adni. Nagy segítség lesz a tudat, hogy a mérleggel kell szembenézned újra és újra.

fogyi2.jpg2. Revidiáld a hűtő tartalmát. Majonéz ketchupra cserél, sajt-vaj-libazsír-tejföl kidob, a csokoládé és nutella helyére gyümölcsjoghurt és csokis müzli kerüljön. Ragassz a hűtőre elrettentő képet kövér emberekről, vagy méginkább szép vékonyderekúakról, akik az elérendő célodra emlékeztetnek majd, amikor nassolni készülsz. Szerezz be egy kalóriatáblázatot, és válaszd ki azt a 10 élelmiszert, amit az elkövetkező két hónapban preferálsz majd. Rá fogsz döbbenni: minél kevesebb kalória van valamiben, annál ehetetlenebb, szóval nem lesz könnyű megtalálni amit szívesen is eszel, mégis kímélő.

fogyi3.jpg3. Kezdjél el nem enni. Az első három napban masszívan tiltakozik majd a szervezeted, de legyél te az erősebb, utána már sokkal könnyebb lesz. Indíts a következő menüvel: fél kifli, tejeskávé, tejeskávé, híg leves, tejeskávé, túrórudi, harmad adag tészta feltét nélkül, túrórudi. Ha nem volna világos - ez az egész napi ételsor volt. Felejtsd el a fitnessz menüt és a salátázást, annál ezt komolyabban kell venni. Semmi üzleti vagy családi ebéd, semmi romantikus vacsora, udvariasan háríts el mindent. Bulizók figyeljenek, hogy nem csak a sör, de minden alkohol masszívan kalóriadús, aki iszik, az táncolja is le azonnal. Egy rosszkor becsúszott lakodalom vagy vendégség jó három-öt nappal vet vissza a processzusban.

fogyi4.jpg4. Mozogj annyit, amennyit csak tudsz. Egy-két megállót gyalogolj inkább, ne használj liftet, menj le újságért, ilyesmi. Az első hetekben szolíd tornázásra marad még energiád, amit mindenképpen célzottan, mondjuk hasizomgyakorlatokra fordíts. Ha valami tévedésből kifolyólag sok energiád marad, akkor fuss, bicajozz, izzadj, csinálj aerob gyakorlatokat, de egy falattal se egyél e miatt többet. Vigyázat: a stressz és a mogorva gondolatok nem fogyasztanak, különösen nem, ha régi motoros vagy, a plafon közelében lévő ingerküszöbbel.

fogyi5.jpg5. Ha elérted a kívánt súlyt, még nincs vége. Fokozatosan és nagyon lassan növelve a fejadagodat be kell lőnöd azt a mennyiséget, ami éppen fedezi az energiaszükségleted. Meg fogsz lepődni, mennyire kevés kaja elég egy viszonylag aktív napra is. Egy jó hónap, és a szervezeted szépen hozzá fog szokni az új súlyodhoz, és abbahagyja a felesleges követelőzést. Na - most vagyunk célban.

Ja, a versenyt 3:0 arányban nyertem ;)

High Tech Blogging

Rendes bloggernek benne kell lennie a technológiában. Ha a linux kernel fordítás és a java zsonglőrködés nem is elvárás, de a böngészőkről és a kapcsolódó technológiákról tudni kell egyet s mást...

Nem kevés évnek kellett eltelnie, de bekövetkezett: mostanra minden rendes böngésző elvárható módon használ CSS-t és magától értetődően flasht. Eljött az az idő, amikor nem azért használunk egy bizonyos böngészőt mert a másik szar, hanem azért, mert valamely kevéssé megfogható módon rabul ejtette a szívünket és szemünket, valamint rendelkezik néhány tulajdonsággal, amit nagyra értékelünk.

A statisztikám szerint kerek 20 százalékotok használ Firefoxot - jómagamat is beleértve. Az első olyan firefox képesség (asszem ez a legszebb magyar szó a feature helyett) ami előtt megemeltem a kalapomat, ezeknek a narancssárga ikonoknak a megjelenése volt, nem is olyan régen. Az ikonok egy-egy RSS hírforrást takarnak, így külön rss-olvasó nélkül, a böngészőből is szemlézhetjük kedvenceinket. Ez már önmagában nagy jópont, ami még nagyobbá válik, ha a böngésző jobb alsó sarkába pillantunk. Ha olyan oldalt nézünk éppen, aminek van RSS forrása, azt az alul felbukkanó ikon jelzi, és rányomva a fenti bookmarkok közé varázsolhatjuk azt. Na EZ ötlet!

firefoxrss.gif

A második említésre méltó firefox lehetőség a / gombra kötött kereső. Végre normálisan és gyorsan tudok keresni egy-egy oldalon. Ha már keresésnél tartunk, semmi akadálya, hogy a méltán világhíres Google keressen a teljes főhadiszállásomon - mióta az archívumba beszereltem ezt a készséget, azóta gyakran magam is azzal keresem meg egy-egy régebbi anyagomat.

googlecpt.gif

Operába nem tudtam beleszeretni. A hetes óta nem próbáltam mire képes, ott viszont működik a LINK tagek intelligens kijelzésének képessége. Aki Operával néz, az ebből a plusz menüsorból azonnal navigálhat a főoldalra, archívumba, elméletekre, a szószedetre, vagy a szerzőről szóló oldalra. Tetszetős és ötletes, milyen kár, hogy az Opera magára maradt ezzel a képességével...

operalink.gif

Ha van még jó ötleted, ki vele, de azt ne mondd, hogy az a menő ha www nélkül is elérhető egy oldal, mert már működik a sima ejfelkapitany.hu is :)

Érettségi

Ok. Érettségid előtti délután. Haverodtól megkaphatnád a holnapi matektételeket. Mit teszel?

Írtam már arról, hogy az érdekeinkre, a szívünkre vagy az elveinkre hallgassunk. Részemről ez utóbbit preferálom, de a többiek kedvéért vezessük le az aktuális kérdést mindhárom úton. Kezdjük az első, az érdekek alapján való levezetéssel. Hasonló ez a két rab két cellában ki vall kire feladványhoz, amilyen jellegű feladványokat - valószínűség-számítási hiányosságaim miatt - mindig is utáltam. Ha sokan megtudták és rákészültek, akkor az bizonyosan nagy botrány és érettségi-ismétlés. Ha kevesen tudták meg, az csak kis botrány, aminek haszonélvezői a kevés számú csalók lesznek. Ha te is csalsz, vagy jobb és érvényes érettségit írsz, mint remélted (GYŐZELEM), vagy részben miattad újrakezdődik az egész (DÖNTETLEN). Ha nem csalsz, akkor részben miattad, de a csalók számosságának függvényében alulmaradsz a csalókkal szemben (VERESÉG), vagy ha a többiek mégis sokan voltak, új érettségi lesz (DÖNTETLEN). Ebből a levezetésből bizony az jön ki, hogy érdemes felhasználni a kiszivárgott tételeket...

Ha a szívemre hallgatok, nem kérem el a tételeket. Szeretek nehéz fokozatban játszani, végül is férfi vagyok, vagy mi a szösz...

Legvégül vezessenek az elveink. A világon rendnek kell (kéne) lenni. Aki ezt szeretné, azzal szemben minimum elvárás, hogy legalább maga ne növelje a káoszt. Aki normális, rendes világban szeretne élni, az éljen maga is normálisan. Az érettségi mint intézmény egy rendes, normális, igazságos intézmény, adott szabályokkal és megérdemelt eredménnyel. Tegyünk hát úgy, ahogy a szabályok szólnak. És itt van a gond. Abban a pillanatban, hogy néhány punker megszerezte és elterjesztette a tételeket, megborította a komplett rendszert.

Information must be free! Jeah öcsém, te tényleg a nyomdában dolgozol? De frankó, 3lit3 buli lenne lenyúlni a friss meleg tételeket - hmmm még nedvesen a festéktől...

Egy sérült rendszerben az eredeti szabályokat követni - kiszámíthatatlan eredményre vezet. Nem tudhatod, mivel fokozod a káoszt és mivel csökkented a kárt. (Szép példa erre, hogy magának a matematika érettséginek az érvénytelenítése is sokak szemében kérdéses döntés.) Elvi alapon tehát akárhogy is szeretnénk, nem tudunk jó döntést hozni.

Tipikusan azon helyzetek egyikével van dolgunk, ahol a dolgok már elromlottak annyira, hogy nincs értelme bármilyen irányú korrekción gondolkodni. Egyet tehetünk: a katasztrófa okát kell azonosítani, annak ismeretében újraszabályozni a rendszert, és tiszta lappal újrakezdeni. Bízzuk profi biztonságtechnikusokra a lebonyolítást. Mint tanácsadó bizonyosan elvetném a papír alapú sokszorosítást és tárolást. A tételeket egyedi kulcsos titkosított állományként 24 órával az érettségi előtt tenném letölthetővé az iskolák számára (24 óra elég, hogy mindenki bizonyosan letölthesse, vagy alternatív úton megkaphassa). Az állományok kibontásához szükséges kulcsot a vizsga kezdetének pillanatában juttatnám el (akár nyilvános csatornán) az érettségizőkhöz, ahol abban a pillanatban dekódolnák és printelnék ki az állományokat. Biztos, ami biztos alapon persze mindent megháromszoroznék, A, B, C tételsor, A, B, C tételsort író team, A, B, C kulcs.

Még az idén keményen elkapnám és arra a három évre bevarrnám azt a jófej társaságot, aki a balhét csinálta, legyen idejük gondolkodni arról, mit is műveltek, már amikor nem a seggük védelmezésével lesznek elfoglalva. Magyar Bálint érvénytelenítse a vizsgák eredményét, gyorsan ismételtesse meg őket, dolgoztasson ki egy új, golyóálló érettségi lebonyolítási szisztémát, aztán mondjon le, amiért ezt nem korábban tette meg.

Nem adnám fel: a rohanó világban is lehet rend, csak másképpen, mint rég.

Kapuzárási pánik

Lassan visszaadom a kulcsot és befejezem. Hamarosan vége a pünkösdi királyságnak. Pedig még számos hasznos dolgot bírtam volna csinálni, mint szegény Szabó Rozália, akit ugye agyonbaszott a villám...

Ráadásul itt ez a cefet másnaposság is, remélem segít rajta egy kis maggi féle zacskós tészta. Két napi nonstop munkának vetett véget a tegnap este a kultiban. Jóideje dübörgött bennem az adrenalin mintha bedobtam volna valami jófajta amfetamint, de nem, csak szimpla munkakedvem volt. A barackpálinkák és egy jófajta alvás aztán ma reggelre sikeresen véget vetett az ámokfutásnak, átadva a helyét a tompa fejfájásnak és levertségnek. Cseberből vederbe.

Friss dvd akad a kezembe. Az első, ahol az extra interjúkat és a teljes werkfilmet is magyarra szinkronizálták. Persze hogy az Untergang az, legendás német alapossággal. Asszem megnézem még és visszatérek rá. Hihetetlen például, hogy a film egy részét Szentpéterváron forgatták. Hja, a legendás német-orosz barátság. Épp olyan bizarr, mint az Andrássy úton a fejem fölött békésen egymás mellett lobogó magyar és török zászlók. A Twin Peaks első évad is itt pihen a polcon, régóta megérdemelne már egy alapos cikket, még akkor is ha Cooper ügynökről van már egy jó ötéves írásom. Annyi biztos, ez sem itt a sesblogon fog már kijönni. Postaláda szemle. Emailben jött két kérdés is megválaszolásra vár. Az első provokációnak tűnik: so called 15 éves lány kér szerelmi tanácsot, miután épp deklaráltam, hogy a kérdezők korát nem használom érvnek. A második izgalmasabb:

Egy kávéval végződő nevű magyar rádióadón van egy olyan szlogen, amikor egy öreg néni mondja, hogy "mert a barátság fontosabb mint a szerelem". Hát vhogy így van ez. Ha választani kéne, hogy az életben nem lehetsz többé nővel, vagy nem lehetsz többé a barátaiddal te melyiket választanád?

A kérdező és én is jól tudjuk mi lesz a válaszom, de hogy miért, azon el kell majd gondolkozzak. Nem ezen a hétvégén fogom megtenni. Mindenesetre Verő és Berlioz párbeszéde jut eszembe a legendás Meteóból:

- Barátság, szerelem: ez a lényeg...
- Ja. Meg a pénz!

Láttam ismét néhány érdekes arcot, tanultam pár bizarr terminus technicust, úgymint óbalos, hatalomviselt politikus és megélhetési forradalmár. A budapesti világforradalmárok témája is alakul a fejemben. Kell-e, érdemes-e szélmalomharcot folytatni a világ ellen, vagy van esély bármit is megváltoztatni? Mennyiben különbek a budapesti gerillasejtek a Brian életében kinevetett földalatti aktivistáknál? Hogy fest egy civil akció belülről? Én is kíváncsi vagyok a válaszokra... Gyors netszemle. Auchan hipermarketet terveznek a solymári katonai temető mellé. Megáll az ész. Elkeserítő, még mindig a kontraszt kelet és nyugat között: Bai Ling az amerikai Playboyban és Bálint Antónia a magyar lokalizációban. Két extra anyagom is készül, Mátyás Attila meglepetéséről , és Legát Tibor (Kézi Chopin) tervezett fellépéséről. Sem ez, sem az nem fér már bele itt az időmbe. Joker legendás szavaival és nagy sóhajjal készülök a kapuzárásra:

So much to do, and so little time.

Rendes blogger

Köszönöm édesapámnak és édesanyámnak, menedzseremnek, titkos támogatóimnak, rajongóimnak és újdonsült olvasóimnak, valamint a sesblog kollektívájának, hogy itt lehettem...

Mit tagadjam - jól éreztem magam. Hét évnyi szigorúság után végre módom nyílt, hogy egy hónapon keresztül felrúgjam a saját főhadiszállásom majd összes műfaji és tartalmi korlátját és kipróbáljam magam mint "rendes blogger". Végre írhattam kicsit magamról, semmiségekről, írhattam egysorosat, belterjeset és összevisszát. A bőrömből persze nem tudtam egészen kibújni, végül is igazi, felvállalható éjfélkapitányos post lett mindegyik.

Elköszönök hát, jószívvel adom át a stafétabotot a következő rendes bloggernek, és visszavonulok halálfejes elefántcsonttornyomba. Aki keres, az EJFELKAPITANY.HU-n megtalál...

Kijárat...

Főoldalra...