Éjfél Kapitány
Míg a többi
vendégmunkásunknál gyakran a bőség zavarával küzködtünk a jelzők
kiválasztásakor, itt erről szó sincs: új ideiglenes segítőnkről ugyanis mi
sem tudunk többet, mint amennyi a
főhadiszállásáról kiderül. Kiváncsian várjuk, idegenben hogy teljesít
- üdvözöljük a fedélzeten a sesblog első virtuális szuperhősét!
eszpee cikke a
Blog
rovatból, 2005. április 17. vasárnap
Tizedik a sorban
Kilencen előttem már kedvüket töltötték benne, most én
következem. Nem nézek a szemébe - felesleges. Számára én csak a tizedik
vagyok aki nekilát. Én nyilván másképp nézek rá, hiszen itt hever előttem
kiszolgáltatottan,
ajtó-ablak nyitva, azt teszek vele amit csak akarok. Itt vagyok, kivártam
a sorom: mert kedvemre való. Szokatlan a helyzet, borzongató és a zsigerekig
izgalmas. Innen már nincs meghátrálás, nyakig benne vagyok, meg kell
csinálnom és meg is fogom csinálni ahogy kell. Nem egészen úgy, ahogy
szoktam, de megteszem: vadul, féktelenül és önző módon. Annyi biztos csak: Én
élvezni fogom...
cptmidn cikke a
Blog rovatból, 2005. április 17.
vasárnap
Beállok a sorba
Ebben a hónapban rendes blogger leszek, épp mint a többi kétezer
kockásinges szemüveges fiatalember és netharisnya. Írogatok a csip-csup
dolgaimról, aktív tagja leszek a bloggerközösségnek, belinkelem belterjes
barátaimat, mindent ahogy kell... Nos, a közösségnek máris olyannyira
része vagyok, hogy
basszuskulcs,
karlsruhe és
neverminder
aktuális levélbombáját több helyről is megkaptam
criticalmass
témában. Rendes blogger követi a hipe-ot, szépen megírtam hát a dolgozatot
"Miért szeretsz bringázni, vagy miért utálod a bringásokat,
első kerékpáros élményem.." témában...
Az utóbbi években több szállodában megfordulva kellemesen csalódtam a
zuhanyban. Gondoltam, hogy erre a nyárra a káddal szerelt fürdőszobám
mellé csináltatok egy másodikat is: zuhannyal. Régi terv ez, van is egy
szoba e célra kihagyva, neki is láttam kipakolni a leendő új fürdőszobát,
hogy a mesteremberek terepszemlét tarthassanak. A mindezidáig sufninak
használt helységben, a szemét és a kidobásra ítélt számítógéproncsok
mellett ott pompázott a Gepida is. Íves háta száguldásra készen
megfeszült, pedálja hívogatóan várakozott. A levegő persze tavaly ősz óta
már kiszökött a kerekekből, így megelégedtem azzal, hogy szépen kitoltam a
folyosóra. Ha elmúlik a most már tényleg bosszantó középfül-gyulladásom,
első utam a benzinkúthoz vezet majd, szzzzzz-szzzzzzz felfújni a
kerekeket, aztán körbenézni a ligetben.
Bicajjal jó este lemenni egy kicsit - kellemes aerob mozgás. Jó
letekerni vele azt a párszáz méter a mumusig vagy a szódáig, és még jobb
hazajönni utána. Jó letekerni vele a dácsára, annál is inkább mert szinte
végig van kerékpárút és egy órát intenzíven letekerni férfias dolog.
Ugyanakkor tökéletesen használhatatlan mint a városi közlekedés
alternatívája. Fehéringes nyakkendős munkahelyről kapásból kizárt, és
kizárt mindenhonnan, ahol más embereknek kell elviselniük az
izzadságszagodat. (Lehet hogy ez téves általánosítás, de részemről az első
kétszáz méter után csurom vizes a hátam...) Tudom persze, én is láttam
Koppenhágában ezt működni valahogy, de számomra szent rejtély, hogyan
csinálják. Talán mindenhol van zuhanyozó és öltözőszekrény? E híján most,
ha dolgom vagy munkám van a városban, lesétálok a kisföldalattimhoz és
percek alatt ott vagyok. Ugyanez autóval sehogy se menne, bicajjal szintén
nehezen. A bicajozáshoz ugye át kell öltözz, már csak azért is, mert a
hosszúgatyó amit hordasz beakad. Eredetileg a klasszikus fekete
bicajosnadrág híve voltam, mert jól néz ki benne a fokhagymagirizd
fenekem. Mostanában inkább preferálok valami olyan térdigérő rövidnadrágot
aminek zsebe van - mert kulcs, pénz és telefon nélkül ugye esélytelen a
nagyvárosi túlélés. Azután ellenőrizned kell a gépet, levegő fék
rendben-e, ha nem, piszkálni kell. Tutti mocskos leszel. Aztán meg kell
ragadnod a vasat, és szépen lejutni vele az első emeletről a járdáig. Ez a
legmegalázóbb rész. Nemhogy gyalogosan menni, de ráadásul a bringát a
válladon cipelve lépcsőzni. Semmiségnek tűnik, de ez a jelképes akadály
képes visszarettenteni az egésztől, főleg hogy tudom, visszafelé lihegősen
kell majd visszamásznom ugyanitt...
Bicajozni egészséges és szórakoztató (nem
is először írok erről), így ha másért nem is, de ezért már érdemes
kikerekezni a
critical mass fesztiváljára. Nehogy találkozzunk...
cptmidn cikke a
Blog rovatból, 2005. április 19.
kedd
Tokidoki
Épp ilyen sapkám van, és a lánykának is
példamutatóan éjfélkapitányos kinézete van. Déja vu. Ja, a post meg Dugó
Daniról, a dínókról, halálfejes szívecskékről és japán nővérkés
illusztrációkról szól. Tokidoki rulez...
Tud bosszantani, ha jó ötletemmel nem vagyok egyedül. Példának okáért
kisiskolás koromban kezembe akadt egy Dugó Dani a múzeumban című
mesekönyv. Nem volt egy bizalomgerjesztő kötet, a fekete-fehér tusrajz
illusztrációk pedig kifejezetten ijesztőnek hatottak - különösen egy
dinoszaurusz csontváz ábrázolás. El is gondolkodtatott, hogy tényleg, itt
vannak (voltak) ezek az igazán impozáns és rémisztő állatok, milyen jó kis
téma ez, még sincs sehol egy normális dinoszauruszos játék. Nos, ezt a
poént ugye a Jurassic Park mániával csúnyán lelőtték előlem, nem kevés
millió dollárt keresve a bolton.
Mostanság ha valahol unatkozom és papír van előttem, új logót skiccelek
a szárnyas halálfejes helyett. Szívecskét, keresztbe tett
lábszárcsontokkal. Dögösen néz ki, kellően kontrasztos, egyszerre
szimbolizálja a halálfejes Éjfél Kapitányt és az idei év
"Get ready for love" jelmondatát. Most látom csak,
ebben is megelőztek... A
tokidoki.it bizony éppen ezt a logót használja:
Ha már tokidoki, akkor viszont dícsérjük meg őket, és nem csupán az
orientális csajszis illusztrációkért. Neoprimitív flashjátékukban
találkoztam egy menő éjfélkapitányos szinttel és egy talán még menőbb
nővérkés szinttel is:
Az egészségügyi motívum szerencsére felbukkan még náluk wallpaper és
pólóminta formájában - így megint lesz mit berakni
nővérkés gyűjteményembe. A pólóminta ugyanakkor megigézett, lehet,
hogy ez lesz életem legelső internetes vásárlása, 32+12 dollárért.
Rászánjam magam?
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. április 20. szerda
A kérdés-válasz rovatom
miatt többen is beskatulyáztak már a tinitanácsadó kategóriába, úgy is
mint a "lehet-e a turmixgéppel maszturbálni" jellegű kérdések frappáns
megválaszolóját. Rendes blogger nagyon sokat és nagyon részletesen ír
magáról, sőt gyakran nem is más a témája mint maga a naplóírás. Rendes
blogger lévén most én is beavatom az olvasót a válaszadás néhány
kulisszatitkába...
Kezdjük ott, hogy nem minden kérdés jut el addig, hogy nyilvánosan
válaszoljak rá. Példának okáért nézzünk egy gyöngyszemet a közelmúltból:
Hello Megszeretném kérdezni, hogy udvaroljak egy velem egy idős
lánynak? nekm sehogy se jött össze még, akárhogy próbáltam. köszi
A kérdéssel kapásból elvi gondom van: nem célom direkt csajozósulit
csinálni a rovatból. A csajozás - művészet. Évek munkája, sok-sok
megfigyelés, próbálkozás és tapasztalat kell ahhoz, hogy normálisan, pláne
hogy eredményesen működjön a dolog. Ne várja senki, hogy hipp-hopp kész és
ráadásul testre szabott receptet kap tőlem. Főleg akkor ne várja, ha
mindösszesen két gyengén összetett, de többszörösen hibás mondat leírására
volt képes mindezért. Ki-ki vegye a fáradtságot és csinálja végig maga.
(Ami azt illeti, ebben a műfajban éppen a törekvés a szép, nem csak a
célbaérés...) Más tészta persze, ha valaki veszi a fáradtságot, és
részletesen leír egy szituációt. Érzékletesen elmeséli az előzményeket,
felvázolja milyen megoldásokban gondolkodik, majd abban kér tanácsot,
melyik utat válassza. Ha kellően érdekes a szituáció és van tanulsága a
kiértékelésének, akkor nem zárkózom el a válaszadás előtt.
Van néhány fontos szabály, amit igyekszem betartani. Ezek közül talán a
legfontosabb, hogy minden kérdezőt felnőttnek tekintek, a szerint
válaszolok neki és a válaszban véletlenül sem hivatkozom sem a
feltételezett korára, sem az időre mint megoldásra. Szánalmasnak tartom a
"kicsi vagy még ehhez" és a "majd később megérted" jellegű mellébeszélést.
Részemről 12 éves korom óta ugyanúgy látom a világot és ugyanúgy
gondolkodom róla, az eltelt idő alatt csak a tapasztalataim és az
erőforrásaim szaporodtak meg - a lényeg mit sem változott. A magasabb kor
nem gondolom hogy bárkit is feljogosítana ilyesfajta primitív kioktatásra.
Engem se. Ebből a megfontolásból aztán máris elvethetjük az ilyen jellegű
ösztönös választ, mint:
"Szépöcsém, várd meg amíg 25 leszel, onnan már nem számít a korok
különbsége vagy egyezése..."
Már csak azért sem jó ez így, mert nem a kérdésre felel. A kérdező
nagyon is tisztában van vele, hogy az aktuális életkorában az egyidős
lányok nem vele akarnak randizni - mégis próbálkozni kíván. Ehhez kér
segítséget... Jobb válasz lenne ez:
"Ne törődj a lány korával. Hajts rá pontosan úgy, ahogy kell.
Vidáman, szórakoztatóan, lendületesen."
A válasz ismét csak hibás. Hiába tűnik önmagában helyesnek, de
kérdezőnk jó eséllyel nem lesz képes hasznát venni. Emberünk minden
bizonnyal még csak a férfikor elején van, minimális rutinnal. Minden
valószínűség szerint egyáltalán nem tudja hogyan is kell, erre elég
egyértelműen utal kérdésének második mondata. Vidáman, szórakoztatóan,
lendületesen? Hogy várhatnám el ezt attól, aki élete egyik legizgalmasabb
kérdését két rövid mondatban képes csak megfogalmazni? A jó válaszban
ennél többet és konkrétabban kellene segíteni, úgy, hogy a fiú hasznát
vehesse:
"Használd ki azt a kevés előnyt, ami a te oldaladon áll az idősebb
srácokkal szemben. Az azonos kor esetleg azonos iskola sokkal több
érintkezési felületet és sokkal több közös témát ad nektek. Könnyebben a
közelébe tudsz férkőzni, könnyebben tudsz vele közös programot csinálni,
könnyebben tudsz vele ártatlanul beszélgetni."
Valahogy így kezdődne a helyes válasz, de a folytatáshoz konkrét
megoldásokat is vázolni kéne, példaképpen elmesélni hogyan sikerült
leszólítanom a pompás mellű Szabó Krisztát hetedikben annak a házibulinak
a cigiszünetében - de ez az, amit nem akarok. Ez az, amit mindenkinek
magának kell rögtönöznie és megtennie, hogy egy életre büszke lehessen
magára...
cptmidn cikke a
Blog rovatból, 2005. április
20. szerda
Vaníliás karika
Bekapok még két vaníliás karikát, aztán bedőlök aludni, elfáradtam...
Itt a post vége! Mindig is irigyeltem azokat a rendes bloggereket, akik
megengedhetik maguknak, hogy egy-két mondatos postokat nyomjanak,
felkelésről, másnaposságról, evésről, elalvásról. Mindig is tudni akartam,
milyen érzés ilyet tenni... Most már tudom: köszönöm a sesblognak a
lehetőséget :)))
cptmidn cikke a
Blog rovatból, 2005. április
21. csütörtök
Blogger bloggernek
Van, amit (akit) nehéz szó nélkül megállni.
Skydisco csütörtöki beírása például olyan elementárisra sikerült, hogy
kis híján levelet is írtam neki. Aztán eszembe jutott, rendes blogger az
ilyesmit nem privátban intézi, hanem megírja jól. A belterjesség ebben a
szubkultúrában nem hiba, hanem elvárás...
Kell egyfajta elszántság, valamifajta különleges érzelmi kötődés, hogy
napról napra nyomon kövesd valakinek az életét, aki webnaplót ír. Eleve
érdektelen, kivel mi történik, pláne ha nyilvánvalóan semmi érdemleges nem
is történik vele. Nem könnyű megfelelni más tekintetben sem. Ha sikeres az
illető, az irigység a visszatartó erő, ha sikertelen, a bénasága miatt
hanyagolom. Csajbloggernek másra is figyelnie kell. Elég kétszer leírnia
egy oldalon, hogy "férjem", "párom", "kedvesem", hogy soha többé ne
kattintsak rá. (Értitek, még csak nem is Feri vagy Laci, hanem: a "párom".
Az illető fiatalembernek még a nevénél is fontosabb a státusza,
nevezetesen, hogy a szerzőhöz tartozik. Nem irigylem szegény
nyomorultat...) Mi másért olvasna csajsziblogot az ember, ha nem azért,
hogy ábrándozzon? Csak nem képzeli, hogy egy picit is érdekes marad a
számomra, miután ilyen otrombán kitette a stoptáblát?
Disco jól csinálja,
mert azon nagyon kevesek közé tartozik, akiknek a naplóját rendszeresen
szemlézem. Ez a csütörtöki post - felkavaró volt. Olyan mellbevágóan
őszinte, olyan keserves, olyan szeretetreméltó, hogy az embernek kedve
támad pezsgőt, virágot és névjegykártyát küldeni. Arányaiban és stílusában
tökéletesen eltalált segélykiáltás volt. Nem siránkozó, inkább tényközlő,
publikus, mégis intim. Szívesen írnám, hogy oda se neki, minden jóra
fordul majd. Szívesen írnám, hogy itt a tavasz, szép ez az élet meg
minden™, de tudjuk jól: magától soha nem fordul jobbra semmi...
Sors
anyácska egy kurva. Ha nem fizetsz, nem is élvezel el. Csak akkor
kapod meg amire vágysz, ha megadod az árát - méghozzá előre. Ha viszont
tesszük a dolgunk, a jutalom nem marad el. Ami azt illeti feleslegesen
tépem a számat, mert Disco teszi a dolgát, csak úgy tűnik a szokásosnál
kicsit hosszabbra nyúlik a várakozási idő a fizetség és az elélvezés
között. Rajta Disco, kangoo ami belefér, ki a mellet, be a hasat és
nyitvatartani a szemet! Aztán ha jönnek azok a virágok és
névjegykártyák, nem ám húzódozni!
cptmidn cikke a
Blog rovatból, 2005. április
24. vasárnap
2 perc gyűlölet
Gyurcsány menesztette Draskovicsot - olvasom a vezető hírt a minap.
Draskovics. Izé. Persze. Valami bankos ember - rémlik a távolból, de hogy
a pénzügyminiszterünkről van szó, hát azt meg nem mondtam volna kapásból.
Ha a Legyen ön is milliomos kérdésében szerepel, négyből azért
kiválasztottam volna, de így segítség nélkül bizony nem...
Gyurcsány menesztette Németh Imre agrárminisztert. Sokkal okosabb, hogy
ezúttal már kiírják az Imre titulusát is, különben ki nem találnám ki ő.
Ami azt illeti, az utolsó miniszterek, akikre név szerint emlékezem,
Bokros Lajos, Torgyán József, Kuncze Gábor, Fodor Gábor és Lamperth
Mónika. Döbbenetes tájékozatlanságomnak jó oka van: harcos
érdektelenségem. Kicsikét sem érdekel, kik azok, akik tessék-lássék
intézik az ország dolgait, és mióta az eszemet tudom, nagyon kevés
szakembert láttam, aki komolyan és eredményesen tette volna a dolgát
ilyesfajta pozícióban (Bokros
Lajos for president). Nem csak az egyes miniszterek személye, de az
egész parlamenti és pártos műbalhé érdektelen a számomra. Volt idő
(rendszerváltásnak hívták), amikor úgy tűnt, van jelentősége a mozgalmak
irányultságának és számítanak valamit az őket meghajtó ideológiák.
Mostanra már mindenkinek leeshetett volna a tantusz - a
politikai cirkusz
nevű nagy átverésben nincsen szó elvekről és irányokról, mindössze önös
érdekekről.
Sokak mégis gerjednek a belpolitikára, a napot az orwelli 2 perc
gyűlölet mintájára a pártos sajtó átolvasásával kezdik, és felháborodottan
vagy diadalittasan, de mindenképpen katartikusan élnek meg minden apró
történést. A politikai cirkusz éppoly természetes igényt elégít ki, mint a
Sztárbox, a kereskedelmi televíziózás, vagy a
prostitúció. Embere
válogatja, kinek mire van inkább igénye: egy jó kis stadionbéli
ökölrázásra, a valóságshow-k gladiátorainak kukkolására, az aktuális
politikai vezércikkel való átlényegülésre, vagy Szandra és Vivien
négykezes kényeztetésére.
Azt mondom, Fashion TV-t nézz, ne híradót,
képregényt olvass, ne
napilapot, a munkáddal törődj, ne a gyűlölködéssel. Ja, és a lényeg:
Get ready for love!
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. április 27. szerda Paparazzi
Klausmann két nővel is megcsalta Molnár Anikót - írja a
Velvet, a Nagy Ő
beszámolójára hivatkozva. Momentán nekem is gyanús volt, de nem akartam
hamarabb szólni, elvégre férfiszolidaritás is van a világon. Lukács
cukrászdámban üldögéltünk, amikor figyelmes lettem az ismerős arcra a
szomszéd asztalnál.
Nem csak Draskovics, de az Ő nevét se tudtam, hölgykísérőmnek kellett
kisegítenie: "A Klausmann Viktor az - tudod, aki az Anikóval jár." Így már
persze leesett a tantusz, bár Viktorunk egyedül ült. Egy perc múlva
beviharzott a két legnagyobb cickó viselője, akit valaha is láttam a saját
szememmel. Persze nem Anikó. Egészen közelről, szemből és profilból
figyelhettem meg, hogyan állja a D+ melltartó a sarat a bőrdzsekitől való
nem triviális megszabadulás közben. Ilyen idomokhoz persze ne egy törékeny
vékonyderekú lánykát képzeljünk el - olyannyira nem, hogy részemről nem is
nagyon tudtam magam elképzelni sem alatta, sem fölötte, legfeljebb ha a
fejemet a mellei közé fúrva... A rendelést csúnyán elrontották, az újfajta
kalóriaszegény rigójancsira esett a választás. Én már múlt vasárnap óta
tudom, az illető édesipari termék ha nem is ehetetlen, de mindenképpen
kellemetlen ízű - de hát nem az én, hanem a pincérnő dolga lenne szolídan
nem ajánlani a szóbanforgó sütit. Nem tette meg, sőt kihozta. Szolid
megkóstolás után persze ott is maradt az asztalon, majd gyors fizetés és
rövid de visszafogott reklamáció után sietős távozásnak voltam szemtanúja.
Nem feltétlenül szerencsés, ha ismerik az ember arcát, talán ha nem
véletlenül nem plakátolom ki a sajátomat. Vizualizálni azért csak kell még
egy virtuális szuperhőst is, de én kinek-kinek a fantáziájára bízom
milyennek képzel. A
paparazzi projekt keretében ki-ki elküldheti (és szép számmal el is
küldte) milyennek képzel ;) Az aktuális legújabb felvétel és egyben a
kilétemre vonatkozó koncepció Mercuriustól származik:
Kedves Kapitányom,
Azt hiszem, Te vagy,
PepeLePunk mezébe öltözve, a mtv2-n épp bootleg-bemutatót tartva....
Ha valakinek már jól ismerik az arcát, annyi esze azért lehetne, hogy
nem nyilvános helyen randizik stikában. A profik szerint ilyen célokra
nemhogy Budapest, de még a környékbeli panziók is alkalmatlanok -
pillanatok alatt ismerősbe futhat az ember. Aki igazán biztosra akar
menni, inkább a vendégszerető Szlovákia békés fogadóival tervezzen...
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. április 28. csütörtök Leltár miatt
nyitva
Olyan ez a reggel, mintha a női magazinokból vágtam volna ki - szinte
érezni ahogy szétáradnak a pozitív energiák, óriási kalandok a láthatáron,
megyek is lehajtom a wcdeszkát, nehogy kimenjen a csi :)
Kellemes szombat délelőtt ez. Besüt a nap az ablakon, a madarak hangját
is csak azért nem hallom, mert az utcai fronton nyomott el az álom, nem a
benti hálóban. A
nővérke is vidám ahogy behozza a tablettáimat és a tükörtojást
tejeskávéval. Szolíd tejeskávét csinálok (fele víz és csak
édesítővel), a konyhában jólesően nyugtázom milyen csini piros nescafés
kiöntőt vételeztem tegnap. A női magazinok nem véletlenül jutottak
eszembe, tényleg itt van előttem a Maxima e heti száma és tényleg velem
indul a Férfititkok rovat a nyilvános férfinaplókról, hogy aztán
mickwei és
milon kollegákkal folytatódjék.
Örömmel látom, hogy sikerült Oravecz Évám prekoncepcióját megváltoztatnom,
aki abbéli meggyőződésében indult neki a cikkének, hogy minden blogger
nyomorult lúzer, aki e nélkül a mankó nélkül legalábbis kezelésre
szorulna. Azért maradt benne annyi irónia, hogy klasszikus idézetem mellé
beollózza Tari Zsolt fotóját...
"egy misztikus figurára többen lesznek kíváncsiak mint egy Horváth
Endre gondolatai című weboldalra, rajta a szemüveges, kockás inges főhős
fotójával"
Hogy kijött a Maxima cikk, azt persze madbal hozzászólásából kell
megtudnom. Örvendetes, hogy a sesblog törzsközönsége milyen lelkes
hozzászóló, különösen ha a belpol a téma.
Draskovicsos provokációm magas labdáját azonnal és lelkesen csapták le
az első hozzászólók, majd szinte azonnal megjelentek ugyanolyan lelkes
védelmezőim is. A végére - mint azt 22. Balage meg is jegyzi - nagyon
szépen összeáll a kép: a belpolitikával kapcsolatos bármilyen
vélemény igen hatásosan osztja meg az olvasókat. 8. Beasum egy mondata
azért megér még egy misét, azt mondja hogy:
Az értelmiségnek az is a dolga, hogy felismerje, szemmel tartsa a
közös dolgokat, gondolkodjék rajtuk és szóljon, tegyen, ha kell.
Ez a felvetés megér némi utánagondolkodást és érdemes lesz rá egy újabb
elmélettel visszatérnem. Utoljára
Tamás Gáspár Miklós
szájából hallottam ugyanezt, aki az attac szellemiségében direkt akcióra
bíztatta a passzív értelmiséget. A nagy kérdés az, lehetséges-e
mozgósítani a gondolkodó embereket, lehetséges-e kellő visszhangot
kiprovokálni és az akciózó humanisták hogyan tudják majd megkülönböztetni
magukat a lelkiismeret88 harcos nyugdíjasaitól?
Kellemes
szombat délelőtt ez, megtaláltam végre az öngyújtómat. A ruhásszekrény
aljában hevert, néhány ritkábban hordott pulcsi és nadrág szomorú
társaságában. Nem vesztegetnék egy öngyújtóra sem energiát sem szót, ha
nem így nézne ki:
Én már jól tudom hol van a nők gpontja. A shopping végén. Evetke is
vélhetően hétvégi bevásárlás közben kattintotta le és küldte el nekem a
relikviák közé ezt az
Éjfél Kapitányos tornacsukát:
Kedves Kapitány! Úgy tűnik személyi kultuszod már olyan mértékű, hogy
saját márkás cipőt is a piacra dobtál. Mi megtaláltuk. :)) Nézd csak meg
közelebbről a csatolt képet! pusz
Kellemes szombat délelőtt ez, még kellemesebb ahogy a statisztikákat
szemlézem. Újabb strigula, most éppen
Prich idézte régi szeretős szállóigémet. Persze beleolvasgattam
kicsit: dermesztőek a cukorbeteg kislányáért harcoló anyuka sorai. Az is
jól látszik, nem nekem, nem nekünk szól ez a blog, hanem kevéssé kódolt
üzenőfal ez aktuális és ex pasiknak. 100% magánügy.
Kellemes szombat délelőtt ez, postolok egyet a sesblogra...
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. április 30. szombat Majális
Itt van május elseje (énekszó és tánc köszöntse). A majálison helyes
cigánylányok hegyekben, igaz, hogy mindegyiket termetes és szigorú
tekintetű fiú vigyázza.
Van mit ünnepelni, Molnár Ferenc Caramel nyerte a
Megasztárt,
megérdemelten de mindnyájunk megdöbbenésére. A döntő előtt én is számba
vettem, kit választanék. Nem igazán tudtam dönteni az amatőrségével
elbűvölő fehér fiú, és a nem túl izgalmas de nagyhangú romacsávó között.
Amikor Caramel már a legelső számnál leénekelte a színpadról Palcsó Tomit,
már tudtam, hogy Ő az emberem. A zsűri egyhangúan ugyanígy nyilatkozott,
de a kiszámíthatatlan közönség-szimpátiára utalva Presser még szomorkásan
hozzáfűzte: "Nem biztos, hogy annak jobb, aki nyer..."
A nagyrét zsúfolásig tele. Csinianyukák kigyúrt pasijaikkal, termetes
anyukák nyüzüge embereikkel. És persze az apraja, akik a végletekig
kihasználják a felfújt ingyenes ugrálókat és csúszkálókat. Érdekes
oldaláról ismerszik meg a város, nem az Andrássy út és a kisföldalatti
kiskosztümös, fehéringes közönsége mulat itt. Én sem találkozom egyetlen
fehérgalléros kontaktommal sem, az ismerős kőművesfiúra viszont
ráköszönök. (De kár, hogy a vendégmunkás időszak még a fürdőszobai munkák
előtt lejár, így nem tudok majd postolni a halálizgi és űberklasszikus
lakásfelújítás témáról...)
A "szélsőbal" - mint minden évben - vörös zászlókkal, sörözgető
nyugdíjasokkal és unalmas fanzinokkal képviselteti magát, ordító
kontrasztjaként az inkább hazaárulózva felvonuló szélsőjobb sejteknek.
Prágában és Brünnben bezzeg kiegyensúlyozott a politikai paletta, a
két akciózó tábor egymást tartja kordában bakanccsal és boxerral, míg
nálunk harcos baloldal híján a rendőrségnek kell mindig helyreállítani a
rendet. Tamás Gáspár Miklós jó szokás szerint az Attac standon beszél és
fórumozik. Bár régen azt gondoltuk, de a kapitalizmus sem nem természetes,
sem nem üdvözítő - fejtegeti - és el is fog bukni annak rendje és módja
szerint. Nem az önzésnek kell szabad utat engedni, nem ez az emberhez
méltó út - mondja. Kérdésemre röviden felel meg: "Mi is a bajunk azzal, ha
majd a világot egyetlen corp uralja, ami lakótelepi lakást, dobozos sört,
mikrosütőt, lapos tévét és olcsó dvdt biztosít majd minden
alkalmazottjának és fogyasztójának?"
Ennél azért többre vágyik az ember. Emlékezzünk csak, hogy a 68-as
forradalmak a jóléti állam legszebb évében törtek ki...
Hát ezen lehet elgondolkodni...
eszpee cikke a
Blog
rovatból, 2005. május 2. hétfő
Szuperhősök és címlaplányok
Nem is olyan régen
írtam arról,
hogy a rendelkezésre álló rövid idő miatt a tanulás és a munka hogyan
képez alig feloldható ellentétpárt.
Hargitai Bea, hazánk legfiatalabb playmate-je imponáló őszinteséggel
és vehemenciával vall ugyanerről a témáról...
Bea!
Keep up the good work!
Világ szuperhősei és playboy nyuszijai egyesüljetek!
:DDD
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. május 2. hétfő
Ismét Hargitai Bea
Hasznos tagja-e Hargitai Bea a közösségnek? Ha nemmel felelünk a
kérdésre, azzal egyszerre kérdőjelezzük meg a művészetek és a szolgáltató
szektor hasznosságát is...
Részemről önmagában is elég bizonyíték Bea hasznosságára, hogy a
közösség önként és szívesen sok pénzzel honorálja munkáját. Adódik a
nehezen megválaszolható kérdés: a hasznosságnak bizonyítéka-e a magas
bevétel? Úgy érzem igen a válasz, de nehezen tudnám bizonyítani. A
válaszban jól meg kellene tudnom különböztetni őt például a drogdílerektől
és verőlegényektől, akik szintén jólfizetetten dolgoznak a szolgáltató
szektorban, mégsem tekintjük őket hasznosnak. Ha az illegális
szolgáltatásokat kizárom, akkor talán közelítek a helyes megoldáshoz, de
ennél precízebb, elegánsabb levezetésre vágyom...
Mindenképpen úgy gondolom, Bea hasznos tagja a közösségnek, amit az
rajongásával és pénzével egyaránt visszaigazol. Bea munkájához szerencsés
genetika, és jól karbantartott, fiatal test szükségeltetik. Bea azok közé
tartozik, akiknek ez megadatott és aki erre odafigyel. Ezek az adományok
és képességek most aknázhatóak ki, nem 10 év múlva, most kell őket a
közösség javára fordítani nem később. Nem az iskolapadban, hanem a
magazinok címoldalán és a kifutón akarom őt látni, és most, nem pedig
nagymamakorában mint Zalatnay Cinit és nem közel negyvenévesen, mint
Bálint Antóniát a Playboy aktuális szégyenét.
Buta lenne Bea? Kétségtelen, hogy a mondatai helyenként érdesek és
csiszolatlanok, de a lényeglátása kiváló. Ha a fentieket át tudta
gondolni, bizonyosan nem áll meg vele szemben a butaság vádja. Bátor módon
és a megszokásokkal ellentétben a saját útját járja. Aki nyelveket
beszélve Európában és Amerikában tizen-huszonkevés fejjel már megállja a
helyét - az érzésem szerint többet tanult és tanul folyamatosan a
világról, mint bármelyik budapesti campusban, ahol mellesleg még
harmincévesen is ráér majd tárgyi tudását pótolni. Ijesztőnek tartom ezt
az európai humángimnáziumok által sugallt hoch-intellektuális
megközelítést, ami alapján szinte automatikusan lebutázunk mindenkit, aki
szebb mint mi, többet keres mint mi, de kevesebb iskolája van hozzá...
Rajta Bea, mutasd meg nekik!
;-)
eszpee cikke a
Blog
rovatból, 2005. május 5. csütörtök
Neighbourhood Watch
Az
autósok és gyalogosok témát felvetettem már régebben is, de adós
maradtam a válasszal, mit is tehetnének legálisan a gyalogosok, az
erejükkel visszaélő szabálytalan autósok ellen.
Az
index cikke szerint Ausztriában zseniális megoldást találtak. Ki-ki,
egyén, közösség, önkormányzat, hitelesített sebességmérővel legálisan
leplezheti le a gyorshajtókat. A bevasalt büntetés kisrésze az
államkasszáé, nagy része a helybelieké. Látva a szerencsétlen helyzetű
kisfalukat, amelyeken egyszámjegyű útjaink át-átvezetnek, ugyanerre a
megoldásra jutottam magam is - az illető önkormányzatoknak a rendőrséggel
együttműködve állandó traffipaxokat kellene telepíteniük, ami az árát
bizonyosan hamar behozná, és idővel a forgalmat is a biztonságos tempóra
csökkentené.
A gyorshajtás persze nem minden. Csak kinyílik a bicska a zsebemben,
amikor a telepített cserjét, bokrot, füvet letarolva, a parkosított
járdaszigetre szabálytalanul felállt autót látok. Nos, ez esetben
akármennyire is szeretnék, nem tudok rendőrt játszani. Eszembe jut ugyan
az 1973.évi I. törvény...
A bűncselekmény elkövetésén tettenért személyt bárki elfoghatja,
köteles azonban őt haladéktalanul a rendőrségnek vagy az ügyésznek
átadni, ha pedig erre nincs módja, ezek valamelyikét értesíteni (91.§
5.bek)
... nade a szabálysértés és a bűncselekmény két külön kategória.
Lefényképezhetném persze az autót, de sem a felvételt, sem az időpontot
nem tudnám hitelesíteni. Jobb híján a 112-t tárcsázhatom, kérve egy járőrt
a helyszínre, aki majd bevégzi a büntetést. Alternatív megoldásként el
tudnám képzelni, hogy a nyilvánvalóan csakis profitorientált
közterület-fenntartó társaságok mellett a sokkal civilebb polgárőrséget is
felruházhatnánk azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a lefényképezett
szabálysértő ellen eljárást kezdeményezhetnek. Így a lakóhelyüket óvó
civilek könnyen és legálisan összefoghatnának és aktívan tehetnének
valamit a szabályokat nyilvánvalóan és durván áthágókkal szemben.
Lassan de biztosan meg kell és meg lehet változtatni a közlekedési
morált. Ha ennek az a módja, hogy minden piroslámpánál és buszsávnál
robotkamera, minden száz méteren radar és minden kritikus ponton
közlekedési rendőr legyen, akkor legyen így. Hogy ne maradjunk már
mindörökre Balkán...
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. május 8. vasárnap
Minden ott kezdődött, amikor egy elkényelmesedni látszó tavaszon
Galuska hasizom versenyre hívott. Meg is állapodtunk hamar, hogy a
Palatinus strandon kérünk majd fel 5 ismeretlen nőt döntőbírónak, aztán
belevágtunk az önsanyargatásba. Közkívánatra Éjfél Kapitány fogyókúrás
programja következik...
Kétféle fogyókúra létezik. Az egyik tudományos alapon megengedi hogy
bizonyos kombinációkban normális mennyiségű ételt elfogyassz, a másik
pedig működik. Borzasztóan egyszerű a szisztéma: minden nap kevesebb
kalóriát kell bevinni, mint amennyit felhasználsz. Teljesen mindegy mit
eszel, lényeg, hogy az nagyon kevés legyen. A gyakorlatban azért érdemes
elkerülni a magas zsírtartalmú ételeket, hogy az a kevés tényleg kevés
legyen. A hiedelemmel ellentétben nem csak a körömpörkölt és a csokoládé,
de az amúgy egészséges sajt, vaj, dió, mogyoró is messziről kerülendő.
Nézzük akkor részletesebben a programomat, 5 egyszerű lépésben:
1.
Tűzd ki a célt, mondjuk a -5 kilót. Kockás papíron csinálj üres grafikont,
függőleges tengely tetején az aktuális, alján a versenysúllyal, vízszintes
tengelyen az idő kétnapos léptékkel. A kész grafikont celluxozd fel a
fürdőszobatükörre. Vegyél egy digitális mérleget és kétnaponta ugyanabban
az időpontban, ruha nélkül mérjed magad és rajzold fel az eredményt. Ne
törődj vele, hogy a mérleg pontatlansága 0,2 kg, mázsálj csak
szorgalmasan. Kritikus, hogy folyamatosan kövesd és lásd az eredményt:
erőt fog adni. Nagy segítség lesz a tudat, hogy a mérleggel kell
szembenézned újra és újra.
2.
Revidiáld a hűtő tartalmát. Majonéz ketchupra cserél,
sajt-vaj-libazsír-tejföl kidob, a csokoládé és nutella helyére
gyümölcsjoghurt és csokis müzli kerüljön. Ragassz a hűtőre elrettentő
képet kövér emberekről, vagy méginkább szép vékonyderekúakról, akik az
elérendő célodra emlékeztetnek majd, amikor nassolni készülsz. Szerezz be
egy kalóriatáblázatot, és válaszd ki azt a 10 élelmiszert, amit az
elkövetkező két hónapban preferálsz majd. Rá fogsz döbbenni: minél
kevesebb kalória van valamiben, annál ehetetlenebb, szóval nem lesz könnyű
megtalálni amit szívesen is eszel, mégis kímélő.
3.
Kezdjél el nem enni. Az első három napban masszívan tiltakozik majd a
szervezeted, de legyél te az erősebb, utána már sokkal könnyebb lesz.
Indíts a következő menüvel: fél kifli, tejeskávé, tejeskávé, híg leves,
tejeskávé, túrórudi, harmad adag tészta feltét nélkül, túrórudi. Ha nem
volna világos - ez az egész napi ételsor volt. Felejtsd el a fitnessz
menüt és a salátázást, annál ezt komolyabban kell venni. Semmi üzleti vagy
családi ebéd, semmi romantikus vacsora, udvariasan háríts el mindent.
Bulizók figyeljenek, hogy nem csak a sör, de minden alkohol masszívan
kalóriadús, aki iszik, az táncolja is le azonnal. Egy rosszkor becsúszott
lakodalom vagy vendégség jó három-öt nappal vet vissza a processzusban.
4.
Mozogj annyit, amennyit csak tudsz. Egy-két megállót gyalogolj inkább, ne
használj liftet, menj le újságért, ilyesmi. Az első hetekben szolíd
tornázásra marad még energiád, amit mindenképpen célzottan, mondjuk
hasizomgyakorlatokra fordíts. Ha valami tévedésből kifolyólag sok energiád
marad, akkor fuss, bicajozz, izzadj, csinálj aerob gyakorlatokat, de egy
falattal se egyél e miatt többet. Vigyázat: a stressz és a mogorva
gondolatok nem fogyasztanak, különösen nem, ha régi motoros vagy, a plafon
közelében lévő ingerküszöbbel.
5.
Ha elérted a kívánt súlyt, még nincs vége. Fokozatosan és nagyon lassan
növelve a fejadagodat be kell lőnöd azt a mennyiséget, ami éppen fedezi az
energiaszükségleted. Meg fogsz lepődni, mennyire kevés kaja elég egy
viszonylag aktív napra is. Egy jó hónap, és a szervezeted szépen hozzá fog
szokni az új súlyodhoz, és abbahagyja a felesleges követelőzést. Na - most
vagyunk célban.
Ja, a versenyt 3:0 arányban nyertem ;)
cptmidn cikke a
Bilagit
rovatból, 2005. május 9. hétfő
High Tech Blogging
Rendes bloggernek benne kell lennie a technológiában. Ha a linux kernel
fordítás és a java zsonglőrködés nem is elvárás, de a böngészőkről és a
kapcsolódó technológiákról tudni kell egyet s mást...
Nem kevés évnek kellett eltelnie, de bekövetkezett: mostanra minden
rendes böngésző elvárható módon használ
CSS-t és magától értetődően
flasht. Eljött az az idő, amikor nem
azért használunk egy bizonyos böngészőt mert a másik szar, hanem azért,
mert valamely kevéssé megfogható módon rabul ejtette a szívünket és
szemünket, valamint rendelkezik néhány tulajdonsággal, amit nagyra
értékelünk.
A statisztikám szerint kerek 20 százalékotok használ Firefoxot -
jómagamat is beleértve. Az első olyan firefox képesség (asszem ez a
legszebb magyar szó a feature helyett) ami előtt megemeltem a kalapomat,
ezeknek a narancssárga ikonoknak a megjelenése volt, nem is olyan régen.
Az ikonok egy-egy RSS hírforrást takarnak, így külön rss-olvasó nélkül, a
böngészőből is szemlézhetjük kedvenceinket. Ez már önmagában nagy jópont,
ami még nagyobbá válik, ha a böngésző jobb alsó sarkába pillantunk. Ha
olyan oldalt nézünk éppen, aminek van RSS forrása, azt az alul felbukkanó
ikon jelzi, és rányomva a fenti bookmarkok közé varázsolhatjuk azt. Na EZ
ötlet!
A második említésre méltó firefox lehetőség a / gombra kötött kereső.
Végre normálisan és gyorsan tudok keresni egy-egy oldalon. Ha már
keresésnél tartunk, semmi akadálya, hogy a méltán világhíres Google
keressen a teljes főhadiszállásomon - mióta az
archívumba beszereltem ezt
a készséget, azóta gyakran magam is azzal keresem meg egy-egy régebbi
anyagomat.
Operába nem tudtam beleszeretni. A hetes óta nem próbáltam mire képes,
ott viszont működik a LINK tagek intelligens kijelzésének képessége. Aki
Operával néz, az ebből a plusz menüsorból azonnal navigálhat a
főoldalra,
archívumba,
elméletekre, a
szószedetre, vagy a
szerzőről szóló oldalra.
Tetszetős és ötletes, milyen kár, hogy az Opera magára maradt ezzel a
képességével...
Ha van még jó ötleted, ki vele, de azt ne mondd, hogy az a menő ha www
nélkül is elérhető egy oldal, mert már működik a sima
ejfelkapitany.hu is :)
cptmidn cikke a
Torokgeek
rovatból, 2005. május 12. csütörtök
Érettségi
Ok. Érettségid előtti délután. Haverodtól megkaphatnád a holnapi
matektételeket. Mit teszel?
Írtam már arról, hogy az
érdekeinkre, a szívünkre vagy az elveinkre hallgassunk. Részemről ez
utóbbit preferálom, de a többiek kedvéért vezessük le az aktuális kérdést
mindhárom úton. Kezdjük az első, az érdekek alapján való levezetéssel.
Hasonló ez a két rab két cellában ki vall kire feladványhoz, amilyen
jellegű feladványokat - valószínűség-számítási hiányosságaim miatt -
mindig is utáltam. Ha sokan megtudták és rákészültek, akkor az bizonyosan
nagy botrány és érettségi-ismétlés. Ha kevesen tudták meg, az csak kis
botrány, aminek haszonélvezői a kevés számú csalók lesznek. Ha te is
csalsz, vagy jobb és érvényes érettségit írsz, mint remélted (GYŐZELEM),
vagy részben miattad újrakezdődik az egész (DÖNTETLEN). Ha nem csalsz,
akkor részben miattad, de a csalók számosságának függvényében alulmaradsz
a csalókkal szemben (VERESÉG), vagy ha a többiek mégis sokan voltak, új
érettségi lesz (DÖNTETLEN). Ebből a levezetésből bizony az jön ki, hogy
érdemes felhasználni a kiszivárgott tételeket...
Ha a szívemre hallgatok, nem kérem el a tételeket. Szeretek nehéz
fokozatban játszani, végül is férfi vagyok, vagy mi a szösz...
Legvégül vezessenek az elveink. A világon rendnek kell (kéne) lenni.
Aki ezt szeretné, azzal szemben minimum elvárás, hogy legalább maga ne
növelje a káoszt. Aki normális, rendes világban szeretne élni, az éljen
maga is normálisan. Az érettségi mint intézmény egy rendes, normális,
igazságos intézmény, adott szabályokkal és megérdemelt eredménnyel.
Tegyünk hát úgy, ahogy a szabályok szólnak. És itt van a gond. Abban a
pillanatban, hogy néhány punker megszerezte és elterjesztette a tételeket,
megborította a komplett rendszert.
Information must be free! Jeah öcsém, te tényleg a nyomdában
dolgozol? De frankó, 3lit3 buli lenne lenyúlni a friss meleg tételeket -
hmmm még nedvesen a festéktől...
Egy sérült rendszerben az eredeti szabályokat követni -
kiszámíthatatlan eredményre vezet. Nem tudhatod, mivel fokozod a káoszt és
mivel csökkented a kárt. (Szép példa erre, hogy magának a matematika
érettséginek az érvénytelenítése is sokak szemében kérdéses döntés.) Elvi
alapon tehát akárhogy is szeretnénk, nem tudunk jó döntést hozni.
Tipikusan azon helyzetek egyikével van dolgunk, ahol a dolgok már
elromlottak annyira, hogy nincs értelme bármilyen irányú korrekción
gondolkodni. Egyet tehetünk: a katasztrófa okát kell azonosítani, annak
ismeretében újraszabályozni a rendszert, és tiszta lappal újrakezdeni.
Bízzuk profi biztonságtechnikusokra a lebonyolítást. Mint tanácsadó
bizonyosan elvetném a papír alapú sokszorosítást és tárolást. A tételeket
egyedi kulcsos titkosított állományként 24 órával az érettségi előtt
tenném letölthetővé az iskolák számára (24 óra elég, hogy mindenki
bizonyosan letölthesse, vagy alternatív úton megkaphassa). Az állományok
kibontásához szükséges kulcsot a vizsga kezdetének pillanatában juttatnám
el (akár nyilvános csatornán) az érettségizőkhöz, ahol abban a pillanatban
dekódolnák és printelnék ki az állományokat. Biztos, ami biztos alapon
persze mindent megháromszoroznék, A, B, C tételsor, A, B, C tételsort író
team, A, B, C kulcs.
Még az idén keményen elkapnám és arra a három évre bevarrnám azt a
jófej társaságot, aki a balhét csinálta, legyen idejük gondolkodni arról,
mit is műveltek, már amikor nem a seggük védelmezésével lesznek
elfoglalva. Magyar Bálint érvénytelenítse a vizsgák eredményét, gyorsan
ismételtesse meg őket, dolgoztasson ki egy új, golyóálló érettségi
lebonyolítási szisztémát, aztán mondjon le, amiért ezt nem korábban tette
meg.
Nem adnám fel: a rohanó világban is lehet rend, csak másképpen, mint
rég.
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. május 13. péntek
Kapuzárási pánik
Lassan visszaadom a kulcsot és befejezem. Hamarosan vége a pünkösdi
királyságnak. Pedig még számos hasznos dolgot bírtam volna csinálni, mint
szegény Szabó Rozália, akit ugye agyonbaszott a villám...
Ráadásul itt ez a cefet másnaposság is, remélem segít rajta egy kis
maggi féle zacskós tészta. Két napi nonstop munkának vetett véget a tegnap
este a kultiban. Jóideje dübörgött bennem az adrenalin mintha bedobtam
volna valami jófajta amfetamint, de nem, csak szimpla munkakedvem volt. A
barackpálinkák és egy jófajta alvás aztán ma reggelre sikeresen véget
vetett az ámokfutásnak, átadva a helyét a tompa fejfájásnak és
levertségnek. Cseberből vederbe.
Friss dvd akad a kezembe. Az első, ahol az extra interjúkat és a teljes
werkfilmet is magyarra szinkronizálták. Persze hogy az
Untergang az, legendás
német alapossággal. Asszem megnézem még és visszatérek rá. Hihetetlen
például, hogy a film egy részét Szentpéterváron forgatták. Hja, a legendás
német-orosz barátság. Épp olyan bizarr, mint az Andrássy úton a fejem
fölött békésen egymás mellett lobogó magyar és török zászlók. A Twin Peaks
első évad is itt pihen a polcon, régóta megérdemelne már egy alapos
cikket, még akkor is ha
Cooper ügynökről van már egy jó ötéves írásom. Annyi biztos, ez sem
itt a sesblogon fog már kijönni. Postaláda szemle. Emailben jött két
kérdés is megválaszolásra vár. Az első provokációnak tűnik: so called 15
éves lány kér szerelmi tanácsot, miután épp deklaráltam, hogy a kérdezők
korát nem használom érvnek. A második izgalmasabb:
Egy kávéval végződő nevű magyar rádióadón van egy olyan szlogen,
amikor egy öreg néni mondja, hogy "mert a barátság fontosabb mint a
szerelem". Hát vhogy így van ez. Ha választani kéne, hogy az életben nem
lehetsz többé nővel, vagy nem lehetsz többé a barátaiddal te melyiket
választanád?
A kérdező és én is jól tudjuk mi lesz a válaszom, de hogy miért, azon
el kell majd gondolkozzak. Nem ezen a hétvégén fogom megtenni.
Mindenesetre Verő és Berlioz párbeszéde jut eszembe a legendás Meteóból:
- Barátság, szerelem: ez a lényeg...
- Ja. Meg a pénz!
Láttam ismét néhány érdekes arcot, tanultam pár bizarr terminus
technicust, úgymint óbalos, hatalomviselt politikus és megélhetési
forradalmár. A budapesti világforradalmárok témája is alakul a fejemben.
Kell-e, érdemes-e szélmalomharcot folytatni a világ ellen, vagy van esély
bármit is megváltoztatni? Mennyiben különbek a budapesti gerillasejtek a
Brian életében kinevetett földalatti aktivistáknál? Hogy fest egy civil
akció belülről? Én is kíváncsi vagyok a válaszokra... Gyors netszemle.
Auchan hipermarketet terveznek a
solymári
katonai temető mellé. Megáll az ész. Elkeserítő, még mindig a
kontraszt kelet és nyugat között:
Bai Ling az amerikai
Playboyban és
Bálint Antónia a magyar lokalizációban. Két extra anyagom is készül,
Mátyás Attila
meglepetéséről , és Legát Tibor (Kézi Chopin) tervezett fellépéséről. Sem
ez, sem az nem fér már bele itt az időmbe. Joker legendás szavaival és
nagy sóhajjal készülök a kapuzárásra:
So much to do, and so little time.
cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. május 14. szombat
Rendes blogger
Köszönöm édesapámnak és édesanyámnak, menedzseremnek, titkos
támogatóimnak, rajongóimnak és újdonsült olvasóimnak, valamint a sesblog
kollektívájának, hogy itt lehettem...
Mit tagadjam - jól éreztem magam. Hét évnyi szigorúság után végre módom
nyílt, hogy egy hónapon keresztül felrúgjam a saját főhadiszállásom majd
összes műfaji és tartalmi korlátját és kipróbáljam magam mint "rendes
blogger". Végre írhattam kicsit magamról, semmiségekről, írhattam
egysorosat, belterjeset és összevisszát. A bőrömből persze nem tudtam
egészen kibújni, végül is igazi, felvállalható éjfélkapitányos post lett
mindegyik.
Elköszönök hát, jószívvel adom át a stafétabotot a következő rendes
bloggernek, és visszavonulok halálfejes elefántcsonttornyomba. Aki keres,
az EJFELKAPITANY.HU-n megtalál...
Cptmidn cikke a
Blog
rovatból, 2005. május 15. vasárnap
|